UNOKA

Én is kíváncsian lesem
hogy formálódom csöndesen

Ki nemrég nem is létezett
már ellenem hadat vezet

Ugyan mikorra lesz hogy a
még-idegen akusztika

végül oly sok mindent saját
hullámhosszára hangol át

Megmoccant-e már valahol
bennem a későbbi motor

hogy mint lányaim azelőtt
majd egyszer ezt a csecsemőt

ezt is oly szédült-szertelen
imádjam szinte térdemen

sőt mert azoknál is tovább
őrzi itt-járásom nyomát

érezzek iránta nagyobb
hálát még több alázatot

s úgy nézzem mint kiből soha
nem távozik el a csoda

hisz mire rászürkül a fény
már örökre vak leszek én

(Észrevételek 75–76. p.)

Csorba Győző első unokája Pintér Bálint 1974. április 5-én született. A Csorba versesfüzetében (tkp. verses naplójában) 1974. április 27-i datálással találtam meg a verset, tehát alig egy hónappal Bálint születése után már mesze előreszaladt az időben a költő.

A kéziratot ld. itt.