Padlás-Odüsszeia

                              Padlás-Odüsszeia

Rétegekben hánytorog elő az idő, felfűzve egy-egy fényzsinórra.
Óvodás-gyerek szólal, vállán bőrszíjakból font, csöpp uzsonnatáska, valami
kilátszik belőle.
Lyukas, korom-zománcos tepsik, palacsintasütők, lábosok, fazekak.
Nagyanyák sütnek-főznek, még talán dédanyák is. Kigombolt nadrágok,
körül-zsíros szájak, mély-vastag böfögések.
Ezt a díványt már aligha rakná össze valaki is. A karcsúsított barna rugók
egy-kupacban, máshol az afrik, máshol két barokkláb. Majd a díványok
utolsó ítéletén, ha a díványok istenének angyala megfújja harsonáit… (Lásd:
lejárt temetőparcellák, robbanások halottai!)
A szekrénytelen fiókban ifjú diók. Keserű a diólevélszag, csúcs-magányos
fa társtalan szaga. Idillek a lombjai alá kenve: poharazgatások, kártyacsaták,
nyárest-csöndbe olvadó szókanyargások. Ennek a fának pedig semmi érzéke
az idillhez, semmi köze hozzá. Keserű fa, csúcsmagányos, a zivatar jobban
kedvére van. De az erő mindig fészket szül, a zord erő pacsuli-puhaságot.
Egy rézüstből meg – az üstháznak nyoma veszett – sorra kimászik
a tegnap és a tegnapelőtt technikája. Hökkentő gyűjtemény: kétszálas,
textilszigetelésű villanydrótok, faszenes vasaló, ólom vízvezetékcső-darab,
falifogas, csillármaradvány, félfordító, dúlt elemlámpa-tok, vekkeróra, törött
csiga, horpadt kávédaráló ésatöbbi ésatöbbi (folytatható a saját tapasztalatok
és tetszés szerint, nem lesz lényeges eltérés).
Kint jár a szél, nap szikrázik. A szél vékony suhogására, a nap egy-egy
fényzsinórjára felfűződik a réteges idő.
Tíz hosszú év Trója alatt, tíz hosszú év hazafelé. Csak tíz volt-e Trója alatt,
csak tíz-e ez a pár-perces bolyongás?
Pénelopé hűséges és türelmes. Az időt fonja nappal s fejti éjjel. A hosszú-
hosszú kelme így marad néhány arasznyi csak. Pedig…
S leszáll az ember, vissza Ithakába, s csodálkozik, hogy annyi-annyi év
múlt el, holott kutyája még ugyanazt a csontot rágja, amit előbb dobott neki.

Észrevételek, p. 59-60.
A vers megjelent a Vissza Ihakába, a Válogatott versek és az Összegyűjtött versek c. kötetekben is.

Hátrahagyott versek , c. kötetben [Fölmentem a padlásra…] címmel megjelent vers végső változata. A költő újra és újra pontosította, javította versei szövegeit. Sokszor változtatott szavakat, sorokat, sőt, néha teljesen átírta az „előzményt”. Ez történt ebben az esetben is.