A Csorba Győző Társaság 228. hírlevele

1. November 21-én Társaságunk a Csorba Győző Könyvtár segítségével megtartotta a Csorba Győző születésének 103. évfordulójára emlékező estet. Az eseményről tudósított a BAMA is és a Csorba Győző Könyvtár is a facebookos oldalán. (Itt a képre kattintva pár másik fotó is kinyílik.)  A következő oldalon a kis konferenciateremben készült képek láthatók, a húsz-harminc ember, akit Csorba (egyik) jövőt látó versébe foglalt, megjelent. (Sajnos, megint nem jutott eszembe, hogy megkérjek valakit filmezésre, fotózásra. Ügyetlen szervező vagyok, sokszor eszembe jut, bárcsak más vállalná már helyettem ezt a dolgot, Köszönöm szépen Szeifer Csabának a CsGyK kapcsolati csoportja vezetőjének, hogy felkérés nélkül is készített képeket!) Örömünkre a Polgármesteri Hivatal is képviseltette magát a koszorúzáson a polgármester helyettes asszony, Bognár Szilvia személyében. Az is bizakodásra ad okot, amit a polgármester mondott a testület alakuló ülésén: “– Ideje a pécsieknek, a lokálpatriótáknak együtt munkálkodnunk azon, hogy Pécs ismét azt jelentse mindannyiunknak, amit annak idején Janus Pannoniusnak, Zsolnay Vilmosnak, Breuer Marcellnek, Csorba Győzőnek vagy Victor Vasarelynek – mondta.” Ámen. Megjegyzem: a régi városvezetés is támogatta a pécsi kultúrát, Társaságunk és a Csorba Könyvtár munkáját, sőt Csorbáról minden évben kiadott díjat és utcát is elneveztek.
Az emlékezés majdnem a meghívóban ígért módon zajlott. Azért írom, hogy majdnem, mert dr. Nagy Imre elnökünk előadása, amely az első pécsi Batsányi Társaságról valamint Kardos Tibor és Csorba Győző barátságáról, Kardos Tibor egy Csorbának írt leveléről és Csorba Kardos Tibor halálakor írt Két december című verséről szólt, s rendkívül érdekes, színes előadás volt, tulajdonképpen az este nagy részét kitöltötte. (Csorba Kardosról szóló emlékezését, az előadáson bemutatott Kardos levél oldalainak szkennelt változatát és a Két december című Csorba-verset a honlapon is olvashatják, itt.) Így aztán én menet közben változtattam, s be is jelentettem: előadásomat nem tartom meg, mert akkor ránk zárnák az ajtót, hanem csak kedvcsinálóként villantok fel néhányat a 62 oldalnyi PowerPointos összeállításból. Aztán majd egyszer külön, önálló estként bemutatom talán az egészet. Nem a professzor hibája a csúszás, hiszen ő csak azt tette, amit vállalt, hanem a “tervezőé”, az enyém, hiszen tudhattam volna, hogy nincsen olyan közönség, amelyik ennyire hosszú estét kibírna. Így aztán, nyugodtan írhatom, jelenlevők jó érzésekkel távozhattak és az emlékülésből nem lett “emlékölés”. (Köszönet egyik kedves levelezőtársamnak, akitől egy véletlen elütés miatt ezt a “szóleleményt” kaptam;)
Mivel remélem, összeállításomat bemutathatom majd, most nem közlöm, nem akarom, hogy az esten esetleg felkeltett érdeklődés a képek megtekintése miatt okafogyottá legyen. Ígérhetem, a képekhez érdekes, talán tanulságos szövegeket tudok hozzáfűzni Csorbáról a magánemberről, jöjjenek el,már most kérem, ha ez azt est lesz. (A költészethez én nem értek, nekem egy vers vagy tetszik vagy nem. Azzal kész is a műélvezet magyarázat nélkül. Éppen ezért én Csorbáról az emberről fogok majd beszélni.)
Hogy mégis olvassunk valamit, ami az esten elhangzott, mellékelem azt az interjút, amelyet Nagy Imre készített Csorba Győzővel, s amelynek befejező részét a professzor felolvasta a koszorúzásnál. (Elnézést kérek a minőségért, csak így tudtam megoldani a digitalizálást. Az én gépemen 125%-os nagyítással kitűnően olvasható.)
Én a saját előadásomból nem mutatok képet, hanem az előadásomban is majd szóba kerülő révfülöpi időkről ajánlok egy kis összefoglalót és néhány képet. (A szöveg és a linkek a bejegyzés 2. részében olvashatók.)

2. Nem is húzom tovább az időt, csak egy örömteli hírt közlök még: ma délután, éppen a bejegyzés készítése előtt egy interjút láttam az M5 televízió műsorában. Orbán János Dénes író a Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatójával Demeter Szilárddal beszélget benne. Demeter Szilárd mellesleg az OSZK kormánybiztosaként is tevékenykedik és kitűnő író is. A beszélgetőtársak székelyudvarhelyi születésűek, mindkettőnél érzékelhető a székely emberek kemény szókimondása, munkaszeretete és … góbésága. Mondhatom: Pröhle Gergely után nagy örömmel tölt el Demeter Szilárd kinevezése. Kérem, nézzék meg a műsort itt. Erre a két emberre érdemes odafigyelni.

3. Végül közlök egy képet a révfülöpi időkből.
A képen, amely 1971-ben vagy 1972-ben készült, Csorba mellett baloldalon unokaöccsének, Halász Miklósnak Miklós nevű kisfia, jobboldalon a kővágószőlősi Csapláros Jenő, Csorba kedves segítője minden munkában Pécsett és a Balatonon. De sokszor dolgoztam együtt ezzel a kedves, kicsit furcsa bácsival, de nagyon szerettem! Hányszor elmondta: “Miki, Miki, Horthy Miki, lesző te még bolseviki.” És azt is de sokszor, hogy ha Pécsre jön, a Széchenyi tértől keletebbre nem megy soha, neki elég volt “keletből”, amikor Oroszországba vitték katonának és onnan – talán éppen az én születésem évében, 1949-ben – engedték csak haza a hadifogságból… Isten nyugosztalja szegény Csapláros Jenő bácsit, örülök, hogy az interneten nyomot tudtam róla hagyni.

https://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2005/11/csorbarevfulop7.jpg

Csorba Révfülöpi néhánysorosok című vidám és csipkelődő versfüzérét itt olvashatják.

Köszönöm a figyelmüket.