A 228. hírlevél eléggé hányatott sorsú volt. Először – szokásom szerint, sajnos – összekevertem a sorszámokat és a 227. sorszámot adtam neki, aztán kiderült, hogy a facebookot megint rosszul használtam és nem vettem észre, hogy a Tudásközpontban a kis konferenciateremben készült képek is felkerültek oda, meg többféle dolgot, hivatkozást is kifeledtem a hírlevélből. A szerkesztő is ember, tegnap egész nap fájt a fejem, gyengélkedtem, talán a betörő hidegfront vagy egyszerűen a 70 évem miatt. Mindegy, most igyekszem pótolni a hiányokat. Néhányat már javítottam a Csorba hírlevélben is, de aki még az első hiányos változatot látta, az a javításokat már nyilván nem fogja látni, ezért azokat is idemásolom.

1. Az 1. kiegészítés, egyben hibajavítás a Csorba esten készült fotókra vonatkozik. Alább olvashatják a tegnapi második körlevelem szövegét:
„A 228. hírlevél majdnem mindenben megegyezik a 227. hírlevéllel. Mégpedig azért, mert amit az imént küldtem az a 228. volt! Csak én a számokkal hadilábon állok, bocsánat az elírásért. És azért csak majdnem teljesen egyezik, mert imént kaptam Szeifer Csabától, a szervezésben egyik segítőmtől a Csorba Győző Könyvtár kapcsolati csoportjának vezetőjétől  (a másik állandó segítőtársam Pajor Zsófia az csoport kedves munkatársa) egy levelet, melyet alább közlök:
»Kedves Laci bácsi, olvasom a hírlevélben, hogy nem kerültek fel fotók az előadásokról, pedig feltettünk párat, itt elérheted. Jó volt ott lenni csütörtökön! Már csak ezért az utolsó mondatért is érdemes idézni a levelet. Köszönjük szépen, kedves Csaba!«”

2. A 2. kiegészítés Nagy Imre professzor előadásához kapcsolódik. A 228. hírlevélben ezt írtam: „… dr. Nagy Imre elnökünk előadása, amely az első pécsi Batsányi Társaságról valamint Kardos Tibor és Csorba Győző barátságáról, Kardos Tibor egy Csorbának írt leveléről és Csorba Kardos Tibor halálakor írt Két december című verséről szólt, s rendkívül érdekes, színes előadás volt, tulajdonképpen az este nagy részét kitöltötte.” Ezt kiegészítettem a Hírlevél javított változatában a következőkkel: ” (Csorba Kardosról szóló emlékezését, az előadáson bemutatott Kardos levél oldalainak szkennelt változatát és a Két december című Csorba-verset a honlapon is olvashatják, itt.)” Ajánlom figyelmükbe az oldalt. Csorba A város oldalában című kötetben így emlékezik az első Batsányi Társaságra: „Túl azon, hogy a pécsi egyetemen bölcsészkar is működött, voltak  itt igen tehetséges emberek. Kolozsvári Grandpierre Emil és Kardos Tibor már 1926 körül elkezdtek mozogni, és alakítottak egy társaságot. Még mindig nem tudom pontosan, hogy mi volt a neve. Az emlékezők egyik része azt állítja, hogy Batsányi Társaság, a másik azt, hogy Bat­sányi Kör. Köztük volt Patkós György, aki nem volt túl tehetséges író, de igen jó szervezőnek bizonyult. Aztán Kováts József. Nem tudom,  ezt a nevet hallottad-e már; ő erdélyi író volt. Egyetlen regénye volt csak, azt sem tudta végigírni korai halála miatt, helyette Kolozsvári Grandpierre Emil fejezte be: Emberek útra kelnek, ez a címe ennek a re­génynek, olvastam, nagyon szép könyv. Az ő pályáját én a Dsida Jenő­éhez hasonlítanám, azzal a különbséggel, hogy nem költő, hanem pró­zaíró volt. Aztán jött Várkonyi Nándor, aki akkor már komolyabban részt vett az itteni irodalmi életben, mert akik itt bölcsészek voltak, és magyar szakosok, azok mind kapcsolatba kerültek vele. Egyre jobban érett a helyzet, hogy induljon meg itt egy irodalmi lap. Csak megemlí­tem, hogy Tatay Sándor nagyon érdekesen megírja egyik elbeszélésében az Öttorony címmel tervezett lap szerkesztőjelöltjeinek a cím felet­ti parázs vitáját. Nem sikerült a lapot megindítani, viszont az előbb említett kör működött…” Az első pécsi Batsányi Társaságról készült fotó linkjét is utólag tettem a hírlevélbe, kérem, nézzék meg a fiatalembereket, akik pécsi egyetemistaként ezt a Társaságot létrehozták. A képen balról jobbra Patkós György, Blázsik Károly, Kardos Tibor, Kolozsvári Grandpierre Emil és Kováts József látható. Nagy Imre Kardos Tibor mellett Kolozsvári Grandpierre Emilről beszélt részletesebben (roppant mulatságos történetet is) és a nagyon fiatalon elhunyt Kováts Józsefről, akit Csorbához hasonlóan ő is nagy tehetségnek tartott, Az emberek útra kelnek című művét pedig kitűnő kötetként ismertette, így fontos „leletmentést” végzett a méltatlanul elfeledett fiatalember idézésével. Mint régebben jeleztem, Nagy Imre az esten egy a novemberi Jelenkorban megjelent tanulmány részleteit mutatta be. A Nagy Imre tanulmányt az interneten itt harangozzák be. A tanulmány maga természetesen még nem elérhető, amint elérhető lesz, jelezni fogom. Ezen az oldalon pedig Nagy Imre Jelenkorban megjelent írásai között böngészhetnek.
Az előző hírlevélben közölt egyik mondathoz tartozik még egy kiegészítés. A mondat ez volt: „Hogy mégis olvassunk valamit, ami az esten elhangzott, mellékelem azt az interjút, amelyet Nagy Imre készített Csorba Győzővel, s amelynek befejező részét a professzor felolvasta a koszorúzásnál. (Elnézést kérek a minőségért, csak így tudtam megoldani a digitalizálást. Az én gépemen 125%-os nagyítással kitűnően olvasható.)” A hivatkozott oldalon  Csorba fotója mellett a költő Istenről öregedőben című  verse olvasható, ez a honlapon is elérhető, itt. Megjegyzem, a vers miatt Csorbára a református elöljárók megharagudtak: hogyan gondolhatja bárki, hogy Istennel csak úgy beszélgessen. Amikor Csorba temetésének ügyében jártunk a református parókián, a református lelkész bejelentkezésünk után azonnal nagyon rosszallóan a verset kezdte emlegetni. Azért a temetésen mondott beszédet, de az egyáltalán nem Csorbáról szólt…
Ennyi a Nagy Imre előadáshoz fűzött kiegészítésekből talán elég is. Így is hosszabb lett, mint az eredeti szöveg. De remélem, informatívabb is.

3. Ez már nem kiegészítés, amint a következő pont sem az lesz, hanem újdonság. Aknai Tamás professzor, Társaságunk aktív tagja küldött nekem egy meghívót. Itt megtekinthető. Kérem, aki tud, menjen el a minden bizonnyal érdekes kiállítás megnyitójára.

4. Nem szoktam a honlap témájától, Csorba életétől és művészetétől távoli híreket ajánlani, idézni a hírlevélben, de ma egy igen érdekes beszélgetést olvastam az Origón. Most ehelyt is felhívom rá figyelmüket, mert fontos témákat érint és egy nagyszerű embert ismerhetünk meg olvasása közben: Pál István Szalonnát. Remélem a beszélgetés címe – Egy magyarnak senki ne parancsoljon – és megjelenési helye – Origo.hu – miatt a facebook – egyes esetekben nagyon szigorú – revizorai nem törlik a posztomat.

Köszönöm a figyelmüket!