A Csorba Győző Társaság 216. hírlevele

1. Csorba Győző halálának napján, szeptember 13-án, emlékeim szerint 1995-től szinte mindig szép idő volt. Tegnap, a 2019. év emléknapján is. A jó időben 18 rokon és barát jött össze Csorba sírjánál az emlékezés virágaival. Csorba verse (Húsz- harminc) tehát ismét aktuális volt. Sajnos olyannyira, hogy még a húszat sem érte el a megjelentek száma. Tudom azonban, hogy ennél jóval többen gondoltak rá pénteken, hiszen Parill Orsolya Bertók Lászlót idéző szép emlékezése, a Csorba Győző Könyvtár híradása és az én leveleim segítségével 100-nál jóval több emberhez eljutott a hír és ők legalább egy pillanatra felidézhették Csorba valóságos, vagy képekről ismert alakját, verseit. Nagy Imre professzor, Társaságunk elnöke, Szabó László professzor és felesége valamint Aknai Tamás professzor és Friedszám Márta, társaságunk állandó és lelkes támogatója már előre kimentette magát, s jelezte, a távolból is gondolnak a költőre. A Csorba Győző Könyvtárból pedig Miszler Tamás igazgató már csütörtökön elvitte a temetőbe az emlékezés szép koszorúját a sírhoz. Bár nem szeretem a fészbukot, mégis van néhány kedves barát ott is, mint a fent már említett Parill Orsolya. Kapcsolatunk okát jól magyarázza fészbukos “párbeszédünk”, ezért idemásolom:

“Pintér László Kedves Orsolya, köszönöm a megemlékezést. Örülök, hogy a két költő Csorba és Takáts barátsága a 
haláluk után is tovább élhet. És örülök, hogy Csorbának olyan “éltetői” vannak, mint Bertók László, Nagy Imre vagy éppen Orsolya. Éppen Csorba sírjához indulunk a temetőbe, ott majd Takáts Gyula előtt is fejet hajtunk képzeletben. Kézcsókkal: P. L.
Orsolya Parill Nagyon köszönöm, László, a kedves szavakat. Csorba Győzőre mindig nagy szeretettel gondolok, és gyerekként emlékszem, milyen nagyokat szoktak édesanyámmal beszélgetni, amikor össze-összefutottunk az utcán. Hálás vagyok a sorsnak, hogy szerencsém volt T[akács] Gy[ula] és Csorba levelezéskötetén Lászlóval együtt dolgozni, hiszen így a költőn kívül az embert is alaposabban megismerhettem. Sokat tanultam általa.” 
Köszönöm a kedves szavakat.
Sajnos, elfelejtkeztem a fényképezésről, pedig a telefon a nyakamban lógott. Azért délelőtt, amikor a sírt az alkalomra “előkészíteni” jártunk a temetőben, készítettem képet, azt most idemásolom:
Nagy Imre professzor engem bízott meg, hogy mentsem ki a távolmaradásért, és mondjak néhány szót a megjelenteknek. Saját szavak helyett Sándor György remeklését választottam. Az innen elérhető a teljes szövegből én csak Galsai Pongrác Csorbára vonatkozó sorait olvastam föl.
A felolvasás után dr. Pesti János kért figyelmet és régi álmáról beszélt, arról, hogy állítsunk a Vilmos utca 23 számú ház falára emléktáblát arról, hogy Csorba ott született. Újra, már sokadszor, elmondtam a szomorú tényt, hogy a Társaság szegény, ebben a pillanatban is összesen valami 7300,– Ft van a folyószámlánkon, a Polgármesteri Hivatal illetékesei az önkormányzati választásokig már nem tudnak az üggyel foglalkozni, és nagyon sok támogatást kaptunk tőlük eddig is, nem illik mindig zaklatni őket. Remélem, a közjáték, Pesti tanár úr újabb csalódása, nem zavarta meg nagyon a szép emlékezést.
Hogy a hírlevélben a múlt emlékei is előkerüljenek, az alábbi, Csorba révfülöpi nyaralójában készült képet közlöm:
És ha már balatoni kép, akkor a mostani vers legyen a Balatoni néhánysorosok, tegyük még könnyedebbé az emlékezést.

2. A Pákolitz István születésének 100 évfordulójára hirdetett rajzpályázat eredményhirdetése és a pályaművekből készült kiállítás megnyitójának időpontja 2019. szeptember 18. 15:00. Várható helyszín: Tudásközpont, mélyföldszint. (Idézet a könyvtár “hirdetőfaláról”.) Pákolitz Istvánról, Csorba kedves pályatársáról sokszor írtam a honlapon. Sajnos, a honlap keresője nálam pillanatnyilag nem működik, de így is találtam képet a kedves pécsi költőről, a pályatársak Pápistájáról. Emlékét szeretettel őrizzük, egy régebbi Honlap-oldal ajánlásával és egy képpel is felidézzük:

3. Kende Katának, Várkonyi Nándor unokájának megígértem, hogy nagyapja sírját is meglátogatjuk, oda feleségemmel kettesben mentünk el.

 

4. Aknai Tamás Sziget c. verse (itt olvasható) , mint arról már hírt adtam, különdíjat kapott a Salvatore Quasimodo nemzetközi költőversenyen. Most a versnek és költőjének laudációját közlöm. A Laudációt Szörényi László irodalomtörténész mondta.

5. Szeptember 30-án, hétfőn 16 órakor Látva lássanak címmel kiállítás nyílik Ady Endre életéről és pályafutásáról a Csorba Győző Könyvtár, mélyföldszinti aulájában (Universitas u. 2/A). A kiállításmegnyitóra már csak azért is invitálom a Hírlap olvasóit, mert híreim szerint az idei Csorba Győző-díjat akkor fogják átadni egy olyan embernek, aki azt nagyon-nagyon megérdemli. Az eseményről még hírt adok.

6. Szabó László professzor, társaságunk tagja és kedves barátunk folytatta sorozatát a Farmakognóziai Hírekben. Ajánlom figyelmükbe a lapszám Farmakognózia-történeti emlékek (adatok) 2 című tanulmányából a híres pécsi könyvtárosra, egykori nagyon kedves, könyvtártudományokban vezérlő kollégámra, Móró Mária Annára is emlékező fényképes írást. (4-9. p.)