1. Mi a Diárium? És miért éppen a Diárium? Csorba Győző mindenféle antológiát, folyóirat- és napilapszámot gyűjtött, amiben írása jelent meg, vagy amiben róla írtak. Nem rendszerezte nagyon őket (ahogyan leveleit sem), csak évek szerint. A költözések közben mindig összekeveredtek, még ez a laza rend is megszűnt, de el nem veszett semmi közülük. Mikor végre megállapodtunk, s minden a végső (?) helyére került (hozzánk, a Petőfi Irodalmi Múzeumba vagy a Csorba Győző Emlékszobába), elkezdtem katalóguscédulákra kiírni a számokból a Csorbát érintő dolgokat. Most, hogy közeleg az ősz, a tél, gondoltam, beírom ezeket a címeket egy számítógépes fájlba. Nagyon nehéz munka. Nehéz, mert lassú, ugyanis hihetetlenül érdekesek a folyóiratok. Mindig elakadok munka közben: ezt is, azt is visszakeresem, elolvasom. Most a Diárium című lapnál végképpen elakadtam. A Diárium ugyanis egy rendkívül érdekes időszak irodalmi keresztmetszetét mutatja be az olvasónak. “A Diárium 1931 és 1948 között a Magyar Könyvbarátok folyóirata volt. Hírt adott a magyar könyvpiac újdonságairól, propagálta a Könyvbarátok Szövetsége és az Egyetemi Nyomda kiadványait, formálta az 1930-as évek középosztályának olvasói ízlésvilágát. […] [Neve] A latin diarium, azaz napló szóból ered. Egyben utalás arra, hogy a Könyvbarátok Szövetsége (a Magyar Könyvbarátok elődje) 1926 és 1931 között pártoló tagjainak ingyenesen juttatott el évente egy naptárat. A naptárt 1931-ben váltotta fel a folyóirat, amihez a Magyar Könyvbarátok tagjai továbbra is ingyen jutottak, ugyanakkor a kiadványt már nem csak az előfizetőknek szánták. […] Önmeghatározása szerint: „Célja az, hogy minden magyar könyvgyűjtőt, tehát azokat is, akik a Könyvbarátok szövetsége körén kívül, egyéniségüknek megfelelően maguk óhajtják könyvtárukat összeválogatni, megbízhatóan s tárgyilagosan tájékoztassa a hazai könyvkultúra s az irodalom eseményeiről és számot adjon amellett a külföld könyveiről is.” Forrás: Wikipédia. Ezen az oldalon sok képtalálat is fellelhető a Diáriumról. Most én is gazdagítom a találatokat néhánnyal. Költők, írók, politikus a Diáriumban.

Egy borító. 1941. 4. sz. április. A borítót azért választottam, mert itt is jól látszik, hogy a kor legjelentősebb alkotói írtak a Diáriumba, s azért is, mert ebben a számban közlik Teleki Pál miniszterelnök gyászhírét, amely itt olvasható. A szerencsétlen sorsú, végtelenül tiszta ember öngyilkossága (egyesek szerint gyilkosság) a magyar történelem tragikus pillanatinak egyike. “[Telekinek] Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt . De a német seregeket nem tudta megállítani, és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani. (Churchill: A második világháború. 1–2. k. Bp. : Európa, 1995. 483. p. In: Wikipédia.

Csorba Győző: Epigrammák: Egy költőre, Egy regényíróra, Időszerű pentaméter, Sóhaj 1943-ban, A beérkezett, A szerény, A tekintélytisztelő. 1943. 8. sz. aug. 182. p.

Csorba Győző: Idegenben. Vers. 1948. 3. sz. Könyvnap. 71. p.

Csorba Győző: Kodolányi János: Suomi. 1943. 7. sz. júl. 161. p. Recenzió.

Csorba Győző: Nagy Lenke: Crescence. 1943. 8. aug. 185. p. Recenzió.

Makay Gusztáv: Csorba Győző: A híd panasza. 1. rész. 2. rész. Versek. 1943. 5. sz. 113–114 p. Kritika. Csorba Győző második kötetének értő kritikája a pécsi születésű baráttól.

Bár Csorba Győzőnek több verse és recenziója is megjelent a Diáriumban, most nem sorolom fel mindet. Egy következő hírlevélben megteszem majd, sőt, a Város oldalában című Csorba-kötetből azt is idézem majd, miért írt olyan sok recenziót Csorba.

Alább most inkább néhány pályatársnak ugyancsak a lapban megjelent írásaiból szemezgetek.

Kósa János: Berda József. Kritika és Berda-versek. 1. oldal., 2. oldal, 3. oldal. 1943. 7. sz. júl. A 3. oldalon válogatás a költő Vitriol című sorozatából. (Kirakat előtt, Remekművek, Altató, Játék.) Közülük az egyiket étvágycsinálónak ide is másolom. Berda József méltatlanul feledett költő, és mert Csorba is szerette, amikor lehet, említettem a nevét a honlapon, pl. itt.

REMEKMŰVEK.

Mennyi hús, mily sok megsült, ízes állat
díszíti a dúsan telt tálat.
Válogass: végy combot, vagy hátat!
S csak utána mondd el hálaimádat.

Pilinszky János: Stigma. Vers. 1943. 5. sz. május. 118. p. A szerzőhöz és a vershez nem kell magyarázat, amint a később következő Weöres-írásokhoz sem.

Várkonyi Nándor: Tudomány és mitológia. 1947. Őszi szám. 117–119. p. Részlet Az elveszett paradicsom bevezetőjéből. 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal, 5. oldal. (Elnézést kérek a gyenge minőségű szkennelésért, nem volt szívem lapokra vágni a viszonylag épségben megmaradt számot.)

Végh György: Szeptember, Altató, Hogy angolul tanulhatok. Versek. 1947. Őszi szám. 119. p. (A Várkonyi tanulmány után.)

Weöres Sándor: A gyermekek költészete. 1941. május. 119–121 p. [A folyóirat pályázatára beérkezett gyermekversek értékelése. Sok kedves idézettel.] 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal. A költő a játékosságot és a versírást már akkor is a gyerekektől “tanulta”. Mekkora szerencse!

Weöres Sándor: Intonációk. 1948. 3. sz. Könyvnap. 86. p. Ugyanezen az oldalon olvasható egyik kedves költőm Berda József Újpest című verse is.

Weöres Sándor: Vonuló felhők és Rongyszőnyeg. Vers és versciklus. A Rongyszőnyeg című ciklus 2. oldala. 1941. 4. sz. ápr. 89–90. p.

Remélem, válogatásom megmagyarázza, miért is olyan nehéz “végezni” a Diárium feldolgozásával…

2. Bárdos László: A célra vezető eltévedés, azaz: a Csorba Győző-vers metamorfózisai című tanulmányának ismertetése régi adósságom. A tanulmány Csorba Győző Hátrahagyott versek című kötetét elemzi. A rövidebb változata először a Jelenkorban volt olvasható, majd  a kiegészített változatot A célra vezető eltévedés c. kötetben 2016-ban adta ki a szerző. Az egyszerűbb elérés érdekében a Csorba honlapra is felteszem a kötetben megjelent teljes szöveget, s ajánlom szíves figyelmükbe a Hátrahagyott versek olvasásával együtt.

3. A Digitális Irodalmi Akadémia új tagjává választották Bari Károlyt, Ferencz Győzőt és posztumusz Mózes Attilát. “Hétfőn került sor a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) 2019. évi tagválasztó gyűlésére a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Az ülés kezdetén megemlékeztek a testület idén meghalt két tagjáról, Tandori Dezsőről és Konrád Györgyről. Mivel az új tag választásánál szavazategyenlőség alakult ki, és az akadémikusok száma Konrád György pénteken bekövetkezett halálával a minimálisan előírt küszöb alá csökkent, Demeter Szilárdnak, a PIM főigazgatójának kezdeményezésére az alapszabálytól való eseti eltéréssel mindkét jelölt, azaz Bari Károly és Ferencz Győző is a tagok sorába kerültek. A múzeum javaslatára a posztumusz tagok közé választották Mózes Attila prózaírót, esszéistát. A főigazgató ismertette és vitára bocsátotta a DIA strukturális bővítésére vonatkozó tervezetet, amelyet a résztvevők egy hónap múlva véglegesítenek.” (In: Három új taggal bővült a Digitális Irodalmi Akadémia.) (Ld.még  itt.)

Köszönöm a figyelmüket.

A 216. hírlevél itt is elérhető.