A Csorba Győző Társaság 215. hírlevele

1. Ismételten jelzem: mindenkit várunk egy főhajtásra Csorba Győző sírjánál szeptember 13-án pénteken 17 órakor a Pécsi Köztemetőben, a költő halálának 24. évfordulóján.

2. Kalász Márton 85 éves. Szeretettel köszöntjük, gratulálunk, jó egészséget és további bőtermésű éveket kívánunk neki. Életmű ismertető írás itt olvasható róla. Kissé megkésve most adok hírt a költő szeptember 6-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban megtartott köszöntéséről. A naputonline.hu oldal Kalász Mártonról szóló képes összeállítása itt látható. Csorbával sokat leveleztek, a levelezésről kötet is megjelent, verset is ajánlottak egymásnak. Kár, hogy Csorbáról a megemlékezésekben egy szó sem esik, pedig ő volt Kalász költői indulásának egyik legfontosabb támogatója. Ebben a hírlevélben, megragadva az alkalmat, a Kalász Mártonnak ajánlott Hó alatt című Csorba verset ajánlom olvasásra.

HÓ ALATT
                      Kalász Mártonnak

I

A város ferdéi és vízszintesei fehérek, csak a függőlegesek marad-
tak saját színükben. S még mindig ömlik a hó. Sűrűn, öklömnyi
pelyhekben.
Szigetem szigorúan sziget: senkit sem  engedek rá, hogy  min-
denki ráférjen.

II

Ilyenkor tanulnak pótolhatatlan-sokat a fák. Ezeken az éjszaká-
kon. Örökké a pusztulás partszélein imbolyognak, s jószerencséjük
óvja csak őket, nem akaratuk.
Hogyan nézek szemükbe majd tavasszal? Kibírom-e a szenvedés
túlpróbáltjainak jogos fölényét?

III

De tán a pusztulás is él? S ez iszonyatos éjeken maga is fél a
pusztulástól? S az élők önként táplálják az általános rettenetben,
mely együttérzővé nevel?

IV

Alkonyatkor lobogó-vörös volt az égalj. Nem vérvörös, hanem
lángvörös, tűzvörös. Aztán megtört a vörösség, később kialudt, s
fekete lett a világ, fekete, fekete. Amilyen a legmélyebb pokol lehet,
a valóban mindent, még a színeket is elnyelő.

V

Ám néhány napja már rövidebbek az éjszakák. Egy-egy kakas-
lépéssel csupán. A kakaslépések azonban nyílegyenes utat jelölnek
csillagaikkal, s az út végről zöld és ibolyaszín sejlik a villogó fehér
fölött.

(Olvasható itt is: Összegyűjtött versek. Bp. : Magvető  ; Vissza Ithakába. Válogatott versek. Bp. : Magvető.
A Hátrahagyott versek című kötetben ezen a címen más vers olvasható.)

3. Aknai Tamás sikeréről írtam az előző hírlevél 3. pontjában. Különdíjat nyert Sziget című versével a Salvatore Quasimodo nemzetközi költőversenyen, Balatonfüreden. Mivel a szerző hozzájárult a közléshez, ahogyan megígér-tem, most közlöm a verset itt. Gratulálunk a sikerhez. Fogadjuk szeretettel a költőt és versét.

4.  Elhatároztam, hogy mostantól a közzétett Csorba versekhez, kicsit kritikai kiadásra előkészítve azokat, megjegyzéseket fűzök a vers különféle megjelenéseiről. Valahogy ilyenformán:

KEDVEMRE S NÉLKÜLEM

Úgy születnek kedvemre s nélkülem

Keresem magam késve bennük
valami mindig sikerül:
egy szó
gyerekkoromból
egy hangulat
lázas kamaszkoromból
szerelmeimből
bánat-hegyeimből
melyek egy halott arcból
viszolygó női szemből
tompa novemberi napokból
aléló vonat-kattogásból
vagy ujjongásaimból*
lassú örömeimből
melyek egy-egy öl melegéből
parazsából
vízparti bámulásból
szép felejtésből **
szép emlékezésből
nőttek ki váltak érzékelhetővé
Keresem magam bennük ***
valami…      ****

Különben:
úgy születnek
kedvemre s nélkülem

Megjelent: Szemközt vele, 1991. Bp. : Magvető. – p. 75–76.; Magyar Nemzet, 1987. dec. 24. 19. p.; Petőfi Irodalmi Múzeum
* Az 1987. dec. 24-i Magyar Nemzet szám 19. oldalán egybeírva a következő sorral.
** Az 1987. dec. 24-i Magyar Nemzet szám 19. oldalán egybeírva a következő sorral.
*** Az 1987. dec. 24-i Magyar Nemzet szám 19. oldalán a sor végén : [kettőspont] van
**** Az 1987. dec. 24-i Magyar Nemzet szám 19. oldalán ez a sor így van: valami mindig…
A kötetben levő szöveggel egybevetve.
PIM DIA-szöveg egyezik a fenti változattal.

A verseket megjelentetem a Csorba honlapon is a Művek főmenü Csorba versek a honlapon almenüjének betűrendjében, ezt pl. így. A Kedvemre s nélkülem című vers Magyar Nemzet-beli megjelenésnek kiderítésében Kiss Tamás és Kiss Zoltán könyvtáros barátaim segítettek, mindketten szinte egyidőben és önzetlenül. Köszönöm szépen.
Kérem a segítségüket is: ha valaki tud arról, hogy az éppen ajánlott vers megjelent valahol az általam fölsorolt helyeken kívül, kérem, írja meg nekem erre az e-mail címre: pinter2laszlo@gmail.com.

5. A mai Csorba kép. Csorba fotója és a költő egyik kedves irodalmi alakjának fából faragott szobrocskája az íróasztalomon, a számítógépem mellett.

Köszönöm segítségüket és figyelmüket.