Margitka és a költő 1950-1991 A 367. Csorba blog melléklete
A face megint kizárt. Többet nem foglalkozom vele. A facebook már régen nem „arckönyv”, hanem az 1984 és a Fahrenheit 451 világát előkészítő (gyakran már azok szerint működő) világháló (ld. még internet), csak annyiban más, mint a kultikus művek Nagy Testvér által irányított és felügyelt gépezete, hogy ebben az (ál)arcvilágban a felhasználók maguk égetik el könyveiket és örömmel hajtják fejüket az ellenőrző hatalom pallosa alá. Elfogadják és hirdetik:
„A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”
Ld. még Ray Bradbury értelmezését a mai helyzetről a blog végén. Érdemes elolvasni!)
Kérem, kövesse a Csorba Győző honlapot és ajánlja ismerőseinek, irodalomszerető barátainak. A pinter2laszlo@gmail címen feliratkozhat a frissítésekről szóló e-mailes értesítésekre.
És akkor a blog.
Feleségem talált egy kis csomag ilyen-olyan papírt. (A heti verset ebből ld. a blog végén.) Érdekesnek találtam a dokumentumokat, közzéteszem azokat, talán másokat is érdekelnek.
1. Emlék. Kicsit kellemetlen. Péczeli Bauer Margit kiállításának meghívója újra. Így adtam róla hírt az akkor még folyamatosan bővülő hírek között a csorbagyozo.hu honlapon:
„2007. 06. 13. A terasz.hu online kulturális magazin oldalain részletes, képekkel illusztrált tudósítás jelent meg Péczeli Bauer Margit „hommage á Csorba Győző” c. kiállításáról. A tudósítás megtekinthető itt.”
(Sajnos, a linket és a felvételt elérte az internet végzete: azóta már eltűnt…)
A képzőművész engem kért a kiállításmegnyitóra. Nagyon nehezen tudtam visszautasítani. (Talán meg is sértődött.) Nem értek az ilyen vernisszázsokhoz. Általában minden „ünnepélyes” dologtól félek. Majdnem azt írtam, irtózom. A Csorba Társaság alkalmainak szervezése, vezetése is csak nagy „rákészülések” után megy valahogyan. Csorba szokta mondani – ebben és csakis ebben – hasonlítok hozzá: nem szeretek „megjelenni”. A költő otthon is azokat a vendégeket fogadta csak szívesen, akikkel szemben „győzőként” viselkedhetett. Én is jó „elvagyok” itt a számítógép előtt, kicsit szakadt, kicsit foltos ruhámban. Ilyenkor érzem, mennyire jó is a donátusi magány, a visszavonulásra alkalmas Csóka dűlő.
2. (Nem személyes) emlék: könyvjelző. „Takarékossági nap, október 31.”
„A Takarékossági Világnapot minden évben októberutolsó munkanapján tartják, amely 2024-ben október 31-e volt. (A pontos dátum minden évben változik, de mindig az utolsó munkanap). A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a tudatos pénzügyi döntésekre, az öngondoskodásra és a takarékoskodásra, emléket állítva az 1924-es milánói nemzetközi pénzügyi konferenciának, ahol létrehozták. A nap alkalmával pénzügyi intézmények és szervezetek programokat, tanácsadásokat tartanak a pénzügyi tudatosság növelése érdekében.” (AI alapú áttekintés.)
Mivel a Takarékossági nap könyvjelzőjét „Klösz Gy. és Fia Budapest nyomtatta, Magyar papíron, magyar festékkel”(!), emlékezzünk a kiváló dinasztiára, melynek nyomdáját 1945 után szintén sikerült „felszabadítani: „A vállalatot a második világháború után, 1948-ban államosították.” Ld. alább.
„A nyomdáról és a nyomdászokról, fotósokról.
Klösz György
Klösz György német szülők gyermekeként, német földön látta meg a napvilágot 1844. november 15-én, Johann Justus Georg Kloess néven. Szülőhelye a Frankfurthoz közeli Darmstadt, ma közel 150 ezer lakosú nagyváros. Szülei, Klössz Pál és Gratz Ernesztina gyógyszerésznek szánták fiukat, ezért alap iskolái elvégzése után a szülővárosához közeli Lorschban vegyészetet és gyógyszerészetet tanult. A diploma megszerzése után az Osztrák Császárság fővárosában, Bécsben kezdett el tevékenykedni. […]
[…] Fia időközben Bécsben elvégezte a grafikai főiskolát és betársul apja nyomdaipari cégébe. Klösz György életében a fényképezés helyét mindinkább átveszi a nyomdai tevékenység. 1903-tól Klösz György és Fia Grafikai Műintézet néven fut tovább a közös családi vállalkozás.
A Klösz nyomda is számos, hazánkban úttörőnek számító technikai újítást vezet be. 1921-ben már ofszet gépet használnak, 1933-ban pedig Magyarországon elsőként színes-ofszet eljárást. A később már részvénytársaságként futó cég, 1939-re 180 dolgozót foglalkoztat. A vállalatot a második világháború után, 1948-ban államosították.
A századforduló után már egyre kevesebbet dolgozik. 1905-ben fia veszi át a cég vezetését. Egy év múlva tagjává, majd alelnökévé választja a Fényképészek Országos Szövetsége. Utolsó híresebb munkái közé tartozik az ezidőtájt épülő távíróhálózat elkészültének megörökítése 1908-ban, de szinte haláláig, az 1910-es évekig dolgozott.
Az idős fotográfus 1913. július 4-én távozott az élők sorából. A Kerepesi temetőben helyezték nyugalomra.
Bár teljes életműve nem maradt fenn, és óvatosabb becslések is akár több tízezresre teszik, ismert felvételeinek száma kb. 4000. Többségük felbecsülhetetlen dokumentuma egy világváros születésének.
Klösz Györgynek, a hazai városfotózás úttörőjének, 2008-ban emléktáblát állítottak a 3-as metró Ferenciek tere állomásán.” In: pixinfo.com https://pixinfo.com/cikkek/tortenelem-klosz-gyorgy/ ; Szerző: Petur –
3. Kedves emlék, Meliorisz Béla kedves kortársam;) első közlései egyikének gépirata:
A vers megjelent: Jelenkor 1973. 3. számában. Csorba mint a Jelenkor versrovatának szerkesztője kaphatta meg a kéziratot. Aztán „tovább” használta, mint „pénzügyi” piszkozatlapot. (A költő minden lapot felhasznált írásra, amelynek egyik oldala, vagy egy-egy sarka üres volt.)
4. Miért fontos ez az emlék?
Margitka csak „véletlenül” került a Harkányi Gyógykórházba. (Ma PTE KK HARKÁNYI TERMÁL REHABILITÁCIÓS KÓRHÁZ) Csorbát, a járásképtelen, halálosan beteg, szinte már szinte teljesen béna férjét („Mieloma multiplex. Nem ismert olyan eljárás vagy módszer, melyet alkalmazva a myeloma multiplex gyógyítható lenne.”) a hűséges feleség elkísérte a kórházba, ahova „rehabilitációra” utalták be a költőt. Aztán amikor Margitka járását meglátták a doktorok, őt is befektették kezelésre. Erről szól a fenti zárójelentés. Az orvosi részt nem közlöm, a dokumentumrészletet is csak azért, hogy a következő történetet felidézhessem.
„Még egy dolgot meg kell jegyeznem a történeti hűség kedvéért. Mikor Fekete Gyula a sorozat szerkesztője (Örökségünk. Ld. a hivatkozott helyen. P. L.) Csorbát levélben felkérte, állítson össze a sorozatba egy kötetet, a költő már ágyhoz kötött, félig béna beteg volt. Harkányban a Gyógyfürdő kórházi részében kezelték, hogy kicsit erősítsék végtagjait. Sajnos, nem sok (inkább semmi) eredménnyel. Csorba már soha nem állt lábra. Ezért a költő nekem adta Fekete Gyula levelét, s megkért, segítsek a válogatásban. A Wartburgommal két hétig majd minden nap délután elmentem Harkányba, s mindig magammal vittem egy Csorba kötetet és olvastam az ágyban fekvő nagyon gyenge költőnek a verscímeket, sok esetben egész verseket, ha nem volt biztos a választásban. Végül aztán Csorba nagyjából háromszor annyi verset választott ki, mint amennyi az adott terjedelembe beleférhetett. Nem volt mit tenni, válogatni kellett, jobb híján nekem. Csorba aztán már nagyon vontatottan, lassan, néha alig figyelve rábólintott az én válogatásomra. Végül a fentebb ismertetett kötet alakult ki, úgy, ahogy a tartalomjegyzék mutatja. Ám a ciklusok összeállításakor a költő erőt vett magán, szinte föléledt és végül – ahogyan Tüskés is említette – három nagy ciklusra és 20 alciklusra osztotta a kiválasztott verseket. A három fő ciklusnak három kötetének címét – Vissza Ithakába, Szemközt vele és Szavak bolyhai – választotta. Az alciklusok címét néha a verscímek, néha verssorok közül válogatta. A Vissza Ithakába ciklus verscsokrai: Magamba s messzire, Kendő, Magamat én már nem akarom, Ő, Padlás Odüsszeia, Okkal inkább, Egynyári virág, Ajtó, Dávid tánca, Abszolút monarchiám (ez a ciklus, amelyikben csak egy vers van, a cikluscímmel megegyező Abszolút monarchiám), Cyrano érdeke, Közhírré, a Szavak bolyhai ciklusé Ne lehessen, hogy többé ne lehessen, De hogyha mindez csak mese?, A férfi lét koreográfiája, Valakit valamikor valahogyan, a Szemközt vele címűé pedig Kulcsra zárul, Nyárdélutáni dörmögés, Már heten mint a gonoszok, Az idegenvezetőt köszönti a másik idegenvezető. Ez a legutolsó ciklus, az alkotótársaknak ajánlott 9 verset tartalmazza. A nevekből kialakítható Csorba közvetlen baráti körének képe (a tartalomjegyzék sorrendjében): Várkonyi Nándor, Weöres Sándor, Tüskés Tibor, Bartha Bulcsu, Bertók László, Pilinszky János, Martyn Ferenc, Szederkényi Ervin, Galsai Pongrác. A kötet utolsó versének választott, Galsai Pongráchoz írt vers nyilvánvalóan annak a kifejezése, hogy Csorba tudatában volt a közeli nagy útra készülésnek:
TÚL MÁR
Galsai Pongrác után nagyon nehéz szívvel
Túl már… Most minden rejtély kiderült
amit hittél a Másvilág körül
Ha nincs − úgy vélted − hát megszűnsz te is
ha meg van akkor baj számodra nincs
Merthát te… Mégiscsak segíts nekem:
sóhajtsak érted: „Édes Istenem”?
S kérjem kegyét? (Meg-megbántottad őt)
Vagy épp nevessem ki a temetőt
hisz úgyse bír csinálni mást veled
mint elfogadni tárgy-lett testedet
majd széjjelrágni úgy hogy nem marad
belőled csak csont s egypár szőr-pamat? −
Most majd búcsúztatnak szónoklatok
ha hallgatod röhögsz rajtuk nagyot:
(Élőként így kevés értő dicsért
hogy meghaltál dicsérnek mindenért −)
Bennem megint űrebbé vált az űr
kegyetlen fájás fáj kegyetlenül:
száz- és százezren birkóztak vele
akadt-e már a sok-sok némelye
ki elfogadta azt hogy van hogy élt
s egyszercsak nincs nincs − végleg végetért? −
Hősködni hogy „Legvégső percemig!”
hogy „Míg erőmből egy betű telik!”
Ó nem! − Hisz épp elég nagy hősködés
hogy tudván mind nem vágsz magadba kést
csak vársz s teszed híven amit a nap
szeszélye zord napiparancsba ad −
Barátom Jóbarátom merre jársz?
Szájam körül mélyebbé nőtt a ránc
még gyakrabban tűnődőm el: mi ez?
miért e tarka cécó és mihez?
(Szemközt vele. 1991. 86–87. p.)
A kötet minden nehézség ellenére az életmű nagyon pontos összegzése, annak záróverse pedig a készülődés és a búcsúzás nagy verse.
Fekete Gyula azt kérte, ne gépeljem a kiválasztott verseket, hanem fénymásoljam a kötetekből, mert úgy biztosan hibátlan lesz a szöveg. Ez 1994-ben, a szerkesztés idején még nem volt egyszerű, de azért a könyvtárban meg lehetett csinálni, így aztán elküldtem Fekete Gyulának a fénymásolt verseket, ő pedig a legkisebb változtatás nélkül könyvvé szerkesztette azokat.
Így lettem én valamiféle társszerkesztője Csorba Győzőnek. Ezt a mivoltomat Csorba már Pécsen, a kötet megjelenése után maga erősítette meg, és szomorkodva mondta, hogy ne haragudjak, mert nem vette bele a nevemet a kötetbe, de akkor hogyan mondhatta volna, hogy „a szerző válogatása életművéből”. Én pedig dehogyis haragudtam, örültem, hogy segíthettem.
Így lett a Csorba életművel való foglalkozásom origója ez a kötet.”
Az 5. emléket, a kis iratcsomag utolsó részletét a következő blogban közlöm. Érdekes és „színes” lesz.
És akkor, nota bene, „Ray Bradbury szerint „…még nyomasztóbb, hogy 43 évvel ezelőtt előre láttam a politikai korrektséget. A tűzoltóparancsnok a regényben bemutatja, hogy a kisebbségek lépésről lépésre miként némítják el a közönséget, majd a gondolkodását is elfojtják: a zsidók gyűlölték Fagint és Shylockot – tűzre velük. A feketék Nigger Jimet nem szívelték, ahogy Huckleberry Finn-nel sodródik a tutajon – hadd égjen, de legalábbis ne legyen szem előtt. A női jogvédők Jane Austen ellen ágáltak, aki egy szörnyen kényelmetlen asszony volt egy borzalmasan régimódi korban – nyaktilót neki. A családvédők Oscar Wilde-tól irtóztak – el az útból, Oscar! A kommunisták a polgárokat utálták – lelőni őket! És ez így megy tovább és tovább. Míg egykor a többség zsarnokságáról írtam, ma kénytelen vagyok ezt kiegészíteni a kisebbségekével. Manapság mindkettő egyformán fenyeget, és irányítani akar.” (Kelley, 1996) In: Wikipédia
És eszembe jut most a BLM-őrület. Mikor az angol labdarúgó bajnokság (Premier League) mérkőzései előtt a futballisták letérdeltek, elhatároztam, nem nézem tovább a közvetítéseket. Aztán megjött az eszem: miért büntessem magam mások hülyesége miatt?
Mondom én: a Nagy Testvér figyel. Minden blogot elmentek word fájlba. Ezt most nem engedi a gép. Valami bugyuta felirat jelenik meg: vizsgáljam át a gépet, mert valami rossz hivatkozást észleltek. Remélem, a honlapot nem törlik, a politikai korrektség jegyében. Egyelőre a szöveget nem tudtam word-be menteni!
