373. Csorba blog. Apróságok.
2025.12.19.374. Csorba blog. Áldott Karácsonyt!
A 374. Csorba blog melléklete Angyalka karácsonyra.jpg
Karácsony jön! A Kisjézus megszületett, örvendjünk!
Áldott Karácsonyt, egészségben, családi körben boldogságban töltött szép napokat kívánok minden kedves olvasómnak és szeretteiknek, szeretettel
Versek, képek ajándékba.
Giotto: Jézus születése, Padova, Arena-kápolna.
Ady Endre: Volt egy Jézus (Videó)
Ki Krisztus volt és lehetett
És szerette az embereket.
Győzni s legyőzni nem szabad:
Jézus volt, Krisztus: legigazabb.
(Hiszen nem voltak soha jók):
Most Krisztus-hitünket csúfolók.
Ki Krisztus és nagyon nagy úr,
De él másképpen és igazul.
Tavasz van, nőnek a gazok
S kevesek az igaz igazok.
Egy kicsit véres a szived,
De én-szivem egészen tied.
Szakács Emilia tanárnő, kedves Emi néni;) a Csorba Győző versmondó verseny nyilvános blogján közölte Csorba December című versét. Köszönjük! És akkor ezt is másolom:
December
Minden jó, ha a vége jó.
Az év jó, mert jó a december,
a gazdag, ajándékozó,
kedves hónap, szép ünnepekkel.
Karácsony-táji álmaink
– cifrábbakat nem lát a lélek.
Fenyőfák díszes ágain
angyalhaj, csengő, gyertyafények.
Ilyenkor még a tolvaj is
föl-fölfüggeszti tán a szakmát,
szelíd lesz a goromba is:
előre emeli kalapját.
Most van a leghosszabbik éj,
de most győz rajta épp a nappal.
Ebben segít, nyilván ezért
jön le a mennyből is az angyal.
Most összegzünk: siker, kudarc…
A mérleg mindegy, fő, hogy élünk.
S a számvetés nem hátraarc,
inkább hit, hogy följebbre lépjünk.
December, télelő hava,
a föld fagyott, a szív melegben.
Az év csúcsa, az év java,
ó, víg, komoly, bundás december!
Megjelent: Magyar családi kalendárium, Bp. 1987, HNF Családvédelmi Tanácsa. 3. o. = 1987. [Hónap-soroló]. [Békéscsaba]. [1987], Kner Ny. [26.] o.; Kisalakú bibliofil füzet, melyben minden hónapot egy magyar költő versével és egy rajzzal illusztrálnak. Ezen a címen „Tél van, meztelen ág-bogak” kezdősorral a költőnek másik verse is megjelent. (A híd panasza. 15. o.)
És Emi nénitől mást is elcsenek és továbbítok. Köszönöm szépen!
De, sajnos, van másik világ és vers is! Ezt a való világot se feledjük! Csorba sem feledte.
Csorba Győző
Karácsony 1967
Ki elvenné a világ bűneit
világraszóló bárány kéne itt
A másik az a betlehemi kisded
kétezer éve kisebb egyre kisebb
Fenyőfa csengő jámbor énekek
háromkirályok istálló-meleg
Sistergő villám-kévék csattogása
ma ebben volna az ige varázsa
Hogy ne rothadjunk bűnhődjünk amíg
az oszlás le nem szopja csontjaink
hanem akinek az rendeltetett
égettessék meg ezer fok felett
aki viszont kegyként élhet tovább
vághassa föl az égbe homlokát
(XII. 16.)
A Csorba Győző Könyvtár facebook oldalára ezt a Csorba verset választották karácsonyra
Csorba Győző: Karácsony előtt
Lám lám a téli föld
facies Hippokraticája
A Jakabhegy felől
szél zúdul amit ér cibálja
Elbújhatok négy fal között melegben
hol dongó kályhák lángja lebben
vagy ki is léphetek
és tapasztalhatom
a tű-körmű hideg
ujjait hátamon
Számolom
négy nap még karácsony
Számolom
s dideregni kezd a szó a számon
Az emlékezés emlékké teszi
az eljövendőt
hogy tépték meg az idő kései
a jövő ilyenkor merengőt
Ki tavaly a fenyő tövében
most holtan holt anyja ölében
tűz soha többé a szivében
szív se beroskadt kebelében
És még hányan s hányféleképpen! – –
Számolom
négy nap még karácsony
Ne most történjék számadásom!
Elég elég nekem ma már a
tél-nyúzta föld
facies Hippokraticája
s a Jakabhegy felől
üvöltő szél vad árapálya.
Csorba borús hangú versét talán nem vettem volna ide, ha nem látom a könyvtár oldalán.
De vissza a szépséghez és az örömhöz.
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
És végül még egy, kicsit furcsa kép, melynek a kép után közölt aprólékos leírásából fontos ismeretekhez juthatunk:
Szépművészeti Múzeum. Régi Képtár
A különös kép aprólékos leírásából fontos ismeretekhez juthatunk:
„A képtípus – Mária gyermekével két szent között háromnegyed vagy félalakos változatban – gyakori a késő-quattrocento festészetben. A milánói Leonardo- követő ezt alakítja át az érett reneszánsz szellemében: a statikus, szimmetrikus kompozíciót dinamizmussal tölti meg, úgy hogy a témánál szokatlan fekvőformátum is segíti kibontakozni a körvonalak és a drapériák hullámmozgását. Szent Jeromos és a hirtelen, heves mozdulatú Gyermek között a vezeklés eszköze, a könyvre helyezett kő teremt dialógust, amelyet a jobbra forduló Mária szelíd derűvel figyel. Nem csak a kő motívuma, hanem a két szent többi attribútuma is erős hangsúlyt kap; a festő komikus hatású melléktémát formál belőlük. Éles fogait, kilógó nyelvét mutogatja Jeromos oroszlánja, kos-szarvakkal, denevér-szárnyakkal, gyűrött füllel, vastag ajakkal és tágra nyílt szemekkel szórakoztatja a nézőt Szent Mihály ördögfiókája. Könnyen lehet, hogy arcához az inspirációt Leonardo karikatúra-rajzai szolgáltatták. A képből ránk tekintő Mihály arkangyal betegesen sápadt, öntetszelgően mosolygó, androgün jelenség, aki minden harciasság nélkül tartja magasba a kardját. Immár a manierizmus felé mutató jelenség, hogy a részletek alakításában Giampietrino a bonyolításra mutat hajlandóságot, méghozzá kevésbé a látott valóságból, mint elvont formulákból kiindulva. A haj és a szakáll megformálásában ugyanúgy megfigyelhető a díszítő, stilizáló szándék, mint a ruharedők finoman önkényes, a természetelvű drapériakezeléstől távolodó hajlítgatásában.” © Tátrai Vilmos
Köszönöm egész éves figyelmüket és még egyszer áldott Karácsonyt mindenkinek!
