Szeretettel várjuk Önöket a 7. és a 8. pontban meghirdetett rendezvényekre.

1. Ezen a héten – legalábbis a szokásos időben – nem bővítettem a Csorba youtube-csatornát. Hamarosan pótlom a verseket.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024. III. 18.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból:

Dávid tánca, a költő előadásában.

DÁVID TÁNCA

„Dávid pedig teljes erejéből táncol vala az Úr
előtt…”
„…Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon,
és látván, hogy Dávid király ugrál és táncol az
Úr előtt, megutálá őt szívében.”
                                                                                      Sámuel II. 6. r. 14. és 16. v.

Az Úr: úr hatalmas és roppant monarcha
egyetlenegy és nincsen hozzá mérhető
és aki igazán és helyesen fölismeri
annak szándéka nélkül is viszketni kezd a talpa
és táncba fog és annál hevesebben
mennél jobban átjárja a fölismerés
Ha meg úgy járja át mint a kendert az áztató
a gáz a gázcsövet mely leszerelés után is
még hónapokig szaglik kint az udvaron
vagy a dohány illata a dohánygyári asszonyokat
akiknek pórusaiból szeretkezéskor is ez árad
akkor a hevesség teljes erővé fokozódik
mert ilyenkor a test is meg a lélek is
széppé akar válni hogy legalább egy keveset
kiérdemelje a kegyes örömöt mire érdemetlen
és táncol táncol táncol az Úr előtt táncol észveszetten
külön táncot jár a bokája a talpa és a lábfeje
a lábszára és térde combja külön a bal külön a jobb
(és folytatható lenne fölsorolva minden porcikáját)
csak táncol táncol bánja is hogy a végén majd összerogy
mert tetszeni akar az Úrnak s így köszönetet mondani
Hanem jön Saul lánya jön Mikál jönnek Saul lányai sorban
és látják az ugrándozást a táncot s elhúzzák a szájuk
biggyesztik ajkuk nevetgélnek röhigcsélnek gunyorosan
oda is köpnek megvetően és megutálják öt szívükben
s teszik oIy feltűnően hogy mindenképpen lássa a táncos
esetleg néhány szót vagy mondatot ki is böffennek fogaik közül
ilyesmiket: „Ni hogy igyekszik a szolgalelkű!” „Talpnyaló!”
„Csak meg ne szakadj!” “Légy nyugodt megveregetik majd
a vállad!”
Ő a táncos kicsit lassít tétovázik keserű lesz a nyelve
előbb harag s gyűlölködés kél benne később szánalom
aztán nem látja már s nem hallja a Mikálokat
tánca erősödik ugrándozása szilajul
egyre vadabban egyre lelkesebben csinálja
aprózza dobbant pördül andalog
karját csípőről dobja levegőbe
fejét levágja fölszegi fordítja jobbra-balra
és járja teljes erejéből még elszántabban mint előbb
szép akar lenni szép és buzgó amennyire tőle telik
mert tetszeni akar az Úrnak s így köszönetet mondani

Simeon tűnődése. – Bp. : Magvető, 1983. Megjelent a Vissza Ithakába és az Összegyűjtött versek című kötetekben is. Kép, autentikus szöveg, videó bemutatásával (Biblia, Mazsihisz kommentár, ld. a kép alatt) próbálom segíteni a Csorba által megénekelt történet értelmezését.

A vers dupla vagy inkább triplafenekű. Látszólag egy bilbliai történet (jelenet) leírása, de Csorba, ahogyan más hősei helyében is sokszor, most is magát „énekli meg” Dávidként. Dávid-Csorba a két nagyhatalmú, immár „eggyéírt” ember, aki nem szokott fejet hajtani senki előtt, de amikor érzi az Úr, a „hatalmas és roppant monarcha” közeledését, előtte mégis „csak táncol táncol bánja is hogy a végén majd összerogy / mert tetszeni akar az Úrnak s így köszönetet mondani” .

A harmadik réteget Saul lányainak érkezése bontja ki:

„Hanem jön Saul lánya jön Mikál jönnek Saul lányai sorban
és látják az ugrándozást a táncot s elhúzzák a szájuk
biggyesztik ajkuk nevetgélnek röhigcsélnek gunyorosan
oda is köpnek megvetően és megutálják öt szívükben
s teszik oIy feltűnően hogy mindenképpen lássa a táncos
esetleg néhány szót vagy mondatot ki is böffennek fogaik közül
ilyesmiket: „Ni hogy igyekszik a szolgalelkű!” „Talpnyaló!”
„Csak meg ne szakadj!” “Légy nyugodt megveregetik majd
a vállad!”

Csorba itt is magát érzi a fiatal lányok által megvetett Dávid helyében: őt is nemrég így nevette ki a fiatal lány, „A kis bulácska, mondta: „Hopp!”, / s Rom Viktor nyomban ugrott, /és vállveregetést kapott / s olykor egy-egy kockacukrot.”  Csorba sem az Úrtól nem kapott dicséretet a hoppszaszáért, sem a kis bulától. Mert ahogyan írja a Danse macabre című versében:

„Szégyen… szégyen… szégyen… szégyen… kihajtja
április a kegyetlen a zajos
zenebonákat vér vigalmait
s kényszeríti a fáradt lábakat
hideglelős bakkecske-hoppszaszákra

Ó sallangos rikító danse macabre!”

A bibliai Dávid és Csorba életének ismerete nélkül bizony nehezen értelmezhető volna a vers. Így együtt világosabb a mondanaivaló: hiába hajtja ki az április és az Úr köszöntése a „zajos zenebonákat vér vigalmait„, a „hideglelős bakkecske-hoppszaszákat” az egész csak „sallangos rikító danse macabre„.

Csorba az öregség nyomorúságát szintén Dávidot megidézve mutatja be a Dávid és Abiság című, itt ismertetett versében.

Dávid táncának egy másik, de Csorbára is „érvényes” értelmezése:

„A zene és a tánc, amelynek közegéből érkezett [Dávid], néha, időről-időre visszaváltoztatta őt pár percre uralkodóból imádnivaló fiatal fiúvá. Akkor, amikor boldog és bűnbánó zsoltárait szerezte és akkor, amikor önmagáról, arról, akivé lett, kicsit végre megfeledkezve táncra perdült „az Úr előtt”. A Frigyládát kísérő nép vele ünnepelt.” (In: Wikipédia.)

Danse macabre, a költő előadásában.

Az eredeti szöveg a Bibliában.

Domenico Zampieri, akit alacsony növése miatt Domenichino kicsinyítő képzővel ismernek, a bolognai festőiskola olasz barokk festője volt. (In: Wikipédia.)

Az előbbi idézetet „kibontó”, hosszabb részlet a Wikipédiából:

„A zene és a tánc, amelynek közegéből érkezett, néha, időről-időre visszaváltoztatta őt pár percre uralkodóból imádnivaló fiatal fiúvá. Akkor, amikor boldog és bűnbánó zsoltárait szerezte és akkor, amikor önmagáról, arról, akivé lett, kicsit végre megfeledkezve táncra perdült „az Úr előtt”. A Frigyládát kísérő nép vele ünnepelt.
A tánc, bár övezte némi rabbinikus gyanakvás karrierjét, túlzott, veszélyes spontenitása, nehezen kontrollálható vonzereje miatt, a vallási áhítat, vagyis az eksztázis, az önmagunkról megfeledkezés, másokhoz, valami nálunk nagyobbhoz, erősebbhez kapcsolódás eszközeként tűnt fel a Talmudban is. Bölcseink azt mondják, hogy aki a Sátrak Ünnepének vízmerítő-vízöntő szertartását nem látta még a Második Templom időszakában, „az nem látott még örömet az életben”. Meglett, komoly férfiak, ugrándoztak és énekelték a Jóisten dicséretét. A szerelmesek ünnepén, Áv hónap 15. napján pedig fehér ruhás lányok táncoltak a szőlőskertekben, mindenki fehér ruhában, hogy a vagyoni különbségek ne mutatkozzanak meg „és nem volt ilyen ünnep Izraelben” több, csak ez és az Engesztelés Napja. Az esküvőkön a talmudi bölcs, Rabbi Aha úgy táncolt, hogy vállára vette előtte a menyasszonyt.
A Báál Sem Tov, a hászidizmus alapítója azt hirdette, hogy aki kilép önmagából a tánc révén, Istenhez lép közel: a zsidó ember tánca ima. Milyen szerencse, hogy Dávid király a Frigyládát kísérve megfeledkezett, legalább pár percre önmagáról és táncba kezdett alattvalói és az Úr előtt. Így táncolnak nyomában azóta Izrael lányai és fiai, ilyen például a kurd zsidók tánca.”

Az eredetileg bibliai történet, Dávid tánca, mint a fentiekből is kiderül, felkeltette a költő, a festő és a táncosok – mert hiszen az „alapműben” táncról van szó – figyelmét. A művészetek és a művészek valóban összekapcsolódnak a múzsák testvériségben…

5. A Jelenkor márciusi számában (ajánló itt) Vendég Pannóniából (Egyetemi tanulmányok Pesten) címmel megjelent dr. Nagy Imre önéletrajzi sorozatának újabb része. A szerzőtől megszokott kimagasló színvonalú oktatás- irodalom- művelődéstörténeti visszaemlékezésfüzért (regényt, írja kérdőjellel a Jelenkor lapszám-ismertetőjében Görföl Balázs, de én már kérdőjel nélkül írom inkább a REGÉNYT) figyelmükbe ajánlom!
Idézet a Jelenkor ajánlójából:

„Mesterek, lapok a lapban, mérlegen. Két pécsi mester visszaemlékezései olvashatók a lapban. Egyikük az 1940-es születésű Nagy Imre Ottó, akinek memoárfolyama a hatvanas évek második felével folytatódik. A professor emeritus irodalomtörténész arra az időszakra tekint vissza, amikor még 1964-ben, a mohácsi gimnázium irodalomtanáraként felvételt nyer az ELTE levelező tagozatára, majd 1970-ben bölcsészdoktorrá avatják. A rövid, színes epizódokból építkező emlékezés ‒ regény? talán már kimondhatjuk ‒ a szellemi embereknél soha le nem záruló Bildung, avagy művelődés, önképzés újabb állomásairól, olvasmányairól, inspirációiról számol be, kitérve az ELTE korabeli jelentős oktatóira, mások mellett Szobotka Tiborra, Nagy Miklósra, Kardos Lászlóra, felidéződik a Tolna megyei település, Regöly plébániájának világa, ahol az elbeszélő feleségével a nyarakat tölti, szóba kerül a dráma és a színház mostoha helyzete a magyar irodalomtörténeti kutatásokban, és a pécsi Pius-templomban alakult filozófiai beszélgetőkörrel is megismerkedhet az olvasó.
A másik pécsi mester az 1946-ban Kaposváron született, de már gyermekként Pécsre költöző festőművész, Valkó László, aki szép visszaemlékezésében mesél pécsi mestereiről, Gebauer Ernőről és Lantos Ferencről, ugyancsak a hatvanas évekről, amikor a Pécs képzőművészeti rangját meghatározó intézmények létesültek, például ekkor kezdődik meg a Művészeti Gimnázium működése, és megalakul a Modern Magyar Képtár. Az emlékezésben felbukkannak a pécsi képzőművészet fontos alakjai, így Martyn Ferenc, a későbbi Pécsi Műhely tagjai vagy a szobrászművész Bocz Gyula. De a korfestő részek mellett Valkó László olyan kérdésekről is kifejti nagy tapasztalaton nyugvó elmélkedéseit, mint hogy miben áll a mesterek meghatározó szerepe, kiből lesz jó mester, mi a kapcsolat művészet és mesterség között, tanítható-e a művészet.”

Tanuljunk öregdiákként a professzortól, tapasztalatait, tudását használjuk, morálját tegyünk magukévá. Köszönöm a szép és baráti dedikációt, a következő alkalommal majd bemásolom a honlapra.

6. Dr. Pesti János társaságunk „kitalálója”, pécsi és baranyai helynévkatalógusok összeállítója, tájszótárak kiemelkedő kutatója a minap egy emlékülésen előadást tartott a Pécsi Tudásközpontban a helynévkutatásról és a tájszótárakról. (Ld. 13:20)

Dr. Pesti János nem olvasta föl előadását, szabadon mondta el annak rövidített változatát. Megkaptam tőle és most közzéteszem A 200 éves pécsi és baranyai helynévkutatás korszakai és eredményei című értékes tanulmányának teljes szövegét. Érdekes volt a tudós nyelvész előadás előtti hangulatos beszélgetése munkatársaival az adatgyűjtés kedves-vidám-komoly történeteiről. Ajánlom figyelmükbe a tanulmány alapos tanulmányozását az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) jegyében. Köszönöm dr. Pesti Jánosnak a kéziratot.

8. Szeretettel hívunk minden érdeklődőt a Csorba Győző Társaság keddi összejövetelére a Pécsi Tudásközpontba.

Április 9-én, kedden 16 óra 30 perckor a Pécsi Tudásközpont kis konferencia-teremében
a Csorba Győző Társaság szervezésében megtartjuk a

Pécs országos hírű irodalmi, művészeti folyóiratai 1941-1990 között és Csorba Győző. A Sorsunk, a két Dunántúl, az Ív és a Jelenkor

című pdf-képekkel és eredeti dokumentumok bemutatásával kísért előadást.
Az előadó Pintér László
(Belépés díjtalan.)

Az előadás után Pintér László válaszol a kérdésekre, ill. figyelmükbe ajánlja Marafkó László Írás a tűzfalon. Pincétől a Parnasszusig és Albert Gábor Az elveszett nemzedék. Albert Gábor levelezése 1952-2003 című könyvét valamint a Mozaik Kiadó Irodalom 11. Emelt szintű érettségire készülőknek című felkészítő tanulási segédletét. (Tervezzük a szerzőkkel közös könyvbemutatót is, egyelőre még csak a nehézségeket látjuk.)

Részletesebben ld. itt, az 5. pontban.

7. Meghívó a 2024. évi Csorba Győző versmondó verseny döntőjére, április 12-én 10 órára a pécsi Szent Mór Iskolaközpontba.

Várjuk megjelenésüket a rendezvényeken!

Köszönöm figyelmüket!