187. Csorba blog. Csorba emlékek és vers Kodály Zoltánról
Dr. Sárvári Csaba fotója a facebookról https://www.facebook.com/photo/?fbid=6214966575204852&set=a.339753546059547
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:
ÁJULÁS
Függélyes csőben lefelé −
Nem tartott meg kezed hiába fogtam
Csengett-bongott a levegő
fülem körül süvöltött egyre jobban
Zuhantam a halál felé
Jajodra ébredtem hideg lucsokban
(Megjelent: Séta és meditáció; Összegyűjtött versek)
Mint az előző Csorba blogban is írtam „Csorba nehezen élte meg az éjszakákat, szorongásai elalvás előtt gyötörték legerősebben, a depresszió sokszor ilyenkor tört rá, aztán ha nehezen rászállt álom, akkor is, abban is a végső kérdésekkel foglalkozott a soha nem fáradó elme.” Hozzáteszem most, olyan rémálmok is gyötörték a tériszonnyal is sokat kínlódó költőt, mint a zuhanás, a versben leírt esetben például tetézve a „függélyes” csőbe való bezártság érzésével. Az elmúlás elleni küzdelem látomásos költői világa, szuperérzékenysége nyilvánvalóan összefügghet félkarúságával.
„140 évvel ezelőtt, 1882. december 16-án született Kodály Zoltán. A képen látható szobra Varga Imre alkotása, 1976-ban állították fel Pécsett, a Szent István téren. Kodály Zoltán Pécs-baranyai kapcsolatairól itt is lehet olvasni.
5. Végül pedig a Jelenkor tallózgatása közben fellelt 2017-es írás és Cseri László fotóesszéje eszembe juttatta a pécsi Kálvária-dombot. Figyelmükbe ajánlom a képes összeállítást. Én magam pedig hamarosan felkeresem a régen nem járt Kálváriát…
Köszönöm dr. Sárvári Csabának az emlékeket idéző bejegyzést, önöknek pedig a köszönöm a kattintást.
