162. Csorba blog. Hírek a Jenkorból, egy kortörténeti dokumentum

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

2. Egy kortörténeti dokumentum került a kezembe a hagyatékból, az Állami Könyvterjesztő Vállalat, (rövid, és a korban közismert nevén ÁKV), 1959-es, Örömömben nyílt dalra hangom… című verseskötet ajánlója. A kis füzetben az év ismert és kevéssé ismert, fiatal nemzedékhez tartozó alkotóinak nevét, műveit találhatja meg az olvasó. A betűrendben sorjázó szerzőkről kis portréfotó is látható, így Pl. Csorbáról olyan, amelynek az eredetijét a hagyatékban nem is találtam meg, így annak első közlése a 159. blogban, ennek a bemutatónak az előzeteseként jelent meg a Csorba honlapon. Az egész füzet itt megtekinthető. A benne szereplő költők, írók: Csepeli Szabó Béla, Csorba Győző,  Csuka Zoltán, Garai Gábor, Györe Imre, Hárs György, Mátyás Ferenc, Pákolitz István, Papp László, Rákos Sándor, Simon István. Csorba mindegyik költőt ismerte, sőt egy-két kivételtől eltekintve mindegyiktől van a könyvtárában dedikált kötet, Csuka Zoltánnal, Mátyás Ferenccel, Rákos Sándorral, Simon Istvánnal levelező kapcsolata is volt, Pákolitz Istvánhoz  pedig baráti kapcsolat fűzte.

A Csorbát ajánló oldal:

Az Ocsúdó évek (1955) itt, a Szó ünnepe (1959) pedig itt olvasható.

Csorba fotója az ajánlóból:

3. A Jelenkor áprilisi számának idézésével kissé megkéstem. Most pótolom, mert a Csorba Társaság elnöke, dr. Nagy Imre professzor és Boda Miklós lelkes tagtársunk is szerepelnek benne. Az áprilisi lapszám ajánlója itt olvasható.
Nagy Imre tanulmányáról ezt írja a lapszámot ajánló Mohácsi Balázs: “De, mondjuk úgy, a lapszámban kirajzolódó történelmi távlatot gazdagítja Nagy Imre újabb tudósportréja is. A Jelenkor veteránolvasója, a Hadapród utca egykori indiánja ezúttal Klemm Antalt (1883–1963), az egykori pécsi nyelvészprofesszort mutatja be, akinek mozgalmas életébe az is belefért, hogy lerója kegyeletét a saját gyászmiséjén: az 1910-es években ugyanis Oroszországban folytatott finnugor nyelvtörténeti kutatásokat, amikor is letartóztatta a titkosrendőrség, és nyoma veszett, halottnak nyilvánították – közben persze szerencsésen kiszabadult, stockholmi kerülővel hazaindult. S az anekdota szerint nem épp a saját búcsúztatójára érkezett meg?”
Boda Miklós tanulmánykötetéről pedig Sárközy Péter ír méltató ismertetést. Idézem az ajánlót: “Ennél derűsebb húrokat penget Sárközy Péter, aki Boda Miklós Itáliából Itáliába. Püspökök, professzorok, poéták című tanulmánykötetét szemlézi, s a pécsi irodalomtörténész-könyvtáros áldozatos tevékenységét méltatja.” (A családunknak ajánlott példányról itt írtam.)
Gratulálok mindkét szerzőnek és további eredményes tevékenységet kívánok nekik.

A következő blogban az Ellenpontok című Csorba vers keletkezéstörténetét mutatom be a versesfüzet segítségével.

Köszönöm figyelmüket.