68. Csorba blog. Hírek és Csorba Győző Vallomások, interjúk, nyilatkozatok című kötete.

Az eddig ismertetett Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöm egybe.

Mai vers Csorba előadásában: Babits-apokrif a “Jónás könyve” utánról. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is.

A könyvbemutató előtt két hírt teszek közzé.

1. Szakács Emília tanárnő a Csorba Győző versmondó verseny szervezőjének érdekes kezdeményezését kissé megkésve mutatom be, a verseny fészbuk-oldalának követői már régebben olvashatják a Versek kettesével című sorozatot, itt. (A késedelem oka a második Covid-oltás néhány napos mellékhatása: gyengeség, fejfájás és hőemelkedés. Általában: bármilyen komolyabb tevékenységre alkalmatlan állapot. Most már elmúlt, remélem, végleg és a vírus is csak kóstolgatni tud már innentől kezdve…) A tanárnő, mint az oldal adminisztrátora, naponta közöl képekkel illusztrált Csorba verset, egy másik, napjainkban alkotó költő versével együtt. A versmondó verseny oldalát én is követem és a híreit megosztom a saját fészbuk-oldalamon és Csorba általam indított és gondozott  fészbuk-oldalán is. Tegnap éppen az egyik legszebb magyar szerelmes verset olvashatták a sorozatban, Csorba Győző Fordított kígyó című versét, mellette pedig Markó Béla Ajakkerekítés című versét. Ha netán valaki nem tudná megnyitni az oldalt, megadom a versek más internet-címét is. A Fordított kígyó itt olvasható és Csorba előadásában meg is hallgatható. Az Ajakkerekítés itt olvasható. Köszönet a tanárnőnek a kitartó és nagyszerű munkáért.

2. Feleségemmel a már említett Covid-oltásra várakozva találkoztam régi kedves ismerősünkkel Meliorisz Béla költő-tanárral. A beszélgetésünk közben derült ki, hogy a költőnek megjelent tavaly egy kötete, méghozzá a Könyvnapra, amiről eddig nem adtam hírt. Most, elnézést kérve a szerzőtől, pótolom az ismertetés. A Vagyunk örökké című kötetről itt olvashatnak és itt is.
Meliorisz Béla Csorbával való közvetlen kapcsolatáról is írtam már a honlapon. Egy érdekes részt másolok az interjúból:
– Verseiből kiderült, hogy szereti Weöres Sándort, Mándy Ivánt, Nemes Nagy Ágnest, Takáts Gyulát, azaz nagyjából a korosztályát, az idősebbeket. De mi a véleménye a fiatalabbakról? Olvassa-e őket? Van-e kapcsolata velük? A pályakezdők mennyire tekintik és tekinthetik Csorba Győzőt egyszemélyes műhelynek?
– Sokan elküldik, megmutatják kézirataikat. Csordás Gábor verseit például tizennégy éves korában ismertem meg, édesanyja jóvoltából. Gábor tizenhat esztendős volt, amikor első verse megjelent a Jelenkorban. Parti Nagy Lajost az Élet és Irodalomban én mutattam be. Kettejüknek Pálinkás Györggyel és Meliorisz Bélával együtt közös kötetük látott napvilágot, ehhez én írtam bevezetőt. De nem szeretek erről beszélni, mert dicsekvésnek hat.
– Akkor én teszem hozzá: hallottam, hogy Szederkényi Ervin, a Jelenkor nemrég elhunyt főszerkesztője sokáig nem tudott mit kezdeni a fiatalokkal. Úgy tudom, önnek komoly szerepe volt abban, hogy végül is fölvette a laphoz Parti Nagy Lajost és Csordás Gábort. Utóbbi azóta a Jelenkor főszerkesztője. Ma mennyire viszonyítási alap az ön számára, amit a fiatalok írnak?
– Nem minden esetben tudom követni, amit csinálnak, de azért sosem haragszom rájuk, soha nem ítélem el őket. Az irodalomhoz, úgy gondolom, három tényező szükséges: író, írás és közönség. Ha az írás nem írás, azaz nem szóból építkezik, hanem mondjuk, idézőjelekből és mértani alakzatokból, vagy ha kirekesztjük belőle a közönséget, akkor nem teljes a szentháromság. Kísérletek mindig vannak, a fiataloknak sokfélét ki kell próbálniuk, hogy megtalálják magukat. De ha meg akarjuk őrizni a költészet amúgy is csökkenő hatását, tartanunk kell magunkat a szentháromsághoz.
– Csordás Gábor, a Jelenkor főszerkesztője harmincnyolc éves. Lehet, hogy jelenlegi főnöke fiatalabb, mint az ön lányai?
– Gábor egy osztályba járt legidősebb lányommal, Eszterrel.
– Milyen érzés, hogy a lapnál, ahol ön főmunkatárs, a főszerkesztő a fia lehetne?
– Nagy félreértés a mai irodalmi életben, hogy például Csordás Gábor fiatal írónak, szerkesztőnek számít. Amikor az ötvenes évek elején Szántó Tiborral elkezdtük szerkeszteni a Dunántúlt, ő huszonnégy éves volt, Galsai Pongrác egy évvel idősebb. Hozzájuk képest Csordás aggastyán. Én meg már… Szerintem igen jó, ha egy folyóiratnál együtt dolgozhat a harmincnyolc és a hetvenkét éves író.”

A mai kötet:

Csorba Győző: Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. A kötet leírása:

Csorba Győző: Vallomások, interjúk, nyilatkozatok / [vál. és szerk. Tüskés Tibor] ; [a válogatásban és szerkesztésben közreműködött Pintér László]. – Pécs : Pro Pannonia, 2001. – 376 p. : ill. ; 21 cm. – (Pannónia könyvek). (Irodalmunk forrásai : h.). – ISBN 963 9079 75 8 kötött.

A kötet itt olvasható. Pdf változata itt megtekinthető.

A kötet első borítója

A kötet hátsó borítója

A Vallomások… legkedvesebb köteteim közé tartozik, legtöbbet tudhatunk meg belőle Csorbáról az emberről, költőről, szerkesztőről, családapáról. Meliorisz Béla kötetének bemutatásakor fentebb már idéztem egy részletet a kötetből Csorba egy interjújából, itt az egész olvasható. Eszéki Erzsébet, a kérdező azt hiszem a legfontosabb kérdéseket adta Csorbának és Csorba szokásos pontos és hiteles fogalmazásában a legfontosabb dolgokat mondta el magáról, verseiről. Az interjú, Eszéki Erzsébet: Elfáradt-e a költészet rugója, itt olvasható.

A következő fotót 1982-ben Szakolczay Lajosnak a Budapest című folyóiratban megjelent Csorba interjújához készített fotók közül másoltam. Talán jól kifejezi a kép a két alkotó azonosulását, ugyanakkor időbeli távolságát, s talán éppen Csorba javaslatára lett ilyen. (A fotót Kálmándy Ferenc neves pécsi fotóművész, sajtófotós készítette, akinek a nevét a folyóiratban tévesen Kálmánynak írták.) A kötetben is megjelent képes, Csorba-versekkel is bővített interjút figyelmükbe ajánlom, itt olvashatják

https://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2015/05/janussal.jpg

A kötet további képei. Tüskés Tibor Szerkesztői jegyzetéből minden megtudható a kötet anyagáról. A képek között megtalálható a tartalomjegyzék is, annak alapján pedig el is olvashatják a kiválasztott írásokat, riportokat a megadott címeken, vagyis itt és itt. Kérem, ha ismerkedni szeretnének a költővel, “forgassák” a digitális kötetet.

A következő blogbejegyzésben Csorba Győző Római följegyzések, 1947–1948 című kötetét és ráadásképpen egy Csorba könyvtárában talált unikális kötet megmaradt oldalait mutatom be.

Köszönöm figyelmüket.