69. Csorba blog. Egy hír Pécsről és egy unikális könyvtöredék ismertetése Csorba könyvtárából

Az eddig ismertetett Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöm egybe.

Mai vers Csorba előadásában: Bogácsné és a púp. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is. Csorba ezt a fura verset nagyon szerette, még a hanglemezére is felmondta. Nyilván mindenkinek lesz elképzelése arról, mit is gondolt a költő, amikor ezt a verset írta.

Ebben a blogban Csorba Római följegyzések című kötetéről írtam volna, de torlódás miatt a kötetet majd a következő bejegyzésben ismertetem.

Most előbb egy hírt teszek közzé a Pécsi Nemzeti Színház kiváló kezdeményezéséről, majd egy unikális könyvtöredéket mutatok be Csorba könyvtárából.

Hogy kattintgatni se kelljen, másolom a PNSz-hír szövegét.

“PÉCS „nekem: A VÁROS mindörökre.” címmel a Pécsi Nemzeti Színház és a Jelenkor folyóirat együttműködésében új videósorozattal jelentkezünk. Hétről hétre egy pécsi vagy pécsi kötődésű költő versét hozzák el színművészeink, gyönyörű városunk fontos nevezetességeinek bemutatásával.
Juhász Gyula: Pécs
Előadja Sólyom Katalin Jászai Mari-díjas színművész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja
Videó: Arató Ármin, Laurer Tamás, Specht Attila
Zene: Kircsi László
Fotó: Cseri László
Köszönjük a Pécs-Székesegyház Plébániának, hogy biztosították számunkra a forgatási helyszínt.”
Két különleges örömöm a hírrel kapcsolatban: a videósorozat címe Csorba Győző Séta és meditáció című versének híres sora, a költő szerelmes vallomása A VÁROSRÓL. A hírhez kapcsolódó másik öröm, hogy újra láthatjuk Sólyom Katalin színművészt a pécsi kultúra (egyelőre csak általam kinevezett) nagykövetét. Köszönet a kezdeményezésért!

Most pedig bemutatom a Tuskó Matyi kalandjai szárazon és vízen című könyv töredékét. (Collodi után magyar nyelvre átdolgozta Radó Antal.)
Néhány mondat a töredék előéletéről és magáról a töredékről. Csorba Damjanich utcai házának szuterénjében, az úgynevezett “pirosban” (Csorba az aljzatbetont piros festékkel kenette át) egy faltól-falig polcon sok régi könyv és folyóirat volt. Olyanok, amelyeket a költő ritkán vagy már egyáltalán nem használt. A polcok között volt egy, amelyiken jóformán csak töredékek, hiányos könyvek voltak. Sokszor nézegettem őket, mindegyik érdekes volt hiányosan is. Ezek végül a mi házunkba kerültek. Most nálunk vannak a szuterénban. Titkos tervem, hogy egyszer rendbe teszem ezeket is: az összekeveredett, de egybe tartozó lapokat, íveket egymás mellé rendelem, s megpróbálom kitalálni melyik könyvbe is tartozhattak azok, amelyeknek se borítója, se címlapja, se kolofonja, se ívjelzése nincsen. Azonban sok más fontosabb munka tolakodott a rendrakó feladat elé, így máig békésen hevernek (sajnos porosodnak) egymáson a lapok, ívek, könyvborítók. Most azonban feleségem egyet kibányászott, valószínű valami régi emléket ébresztett benne. A könyv pedig az említett Collodi-magyarítás volt. Ennek megvolt a borítója, de címlap, kolofon nem és a lapjai is összevissza voltak keverve. A 126. oldalig sikerült hiánytalanul összeraknom. Sajnos az ívjelzések semmi továbbit nem árulnak el a címen kívül, így azt  sem tudom eldönteni, a Radó Antal- átdolgozás 1907-es vagy 1926-os kiadását tudom-e most bemutatni.
Radó Antalnak több kötete megvan Csorba könyvtárában, azért is, mert a Magyar könyvtár sorozat szerkesztője volt és azért is, mert a kötetek főként olasz műfordításokat tartalmaznak.
Carlo Collodi a neves olasz szerző, aki főként a nagyorrú fabábú, Pinokkió történetével igézte meg az olvasókat, Radó Antalon kívül más magyar fordítókat is megihletett. Ha a szerző wiki-oldalán a Magyarul fejezetre görgetünk, láthatjuk, mennyit. Itt be is mutatok egy Rónay György fordította változatot, amely online formában is elérhető.

A Csorba hagyatékban talált kötet leírása: Tuskó Matyi Kalandjai szárazon és vizen / Collodi Pinocchio-ja után a magyar ifjúság számára átd. Radó Antal. – 1. vagy 2. kiad. – [Budapest : Lampel R, [1907] v. [1926]. – 215 p. : ill. 21 cm. – [A 207. évi kiadás 272 oldal és 23 cm magas.]. – Eredeti címe: Le avventure de Pinocchio.
A leírásokat innen másoltam. (Az összetett keresésre kell kattintani, ott a szerző nevét és a címet a megfelelő helyre kell beírni. Más kereséseknél is kiváló!) A kötet 2. kiadása az OSZK Digitális könyvtárában pdf formátumban olvasható! (A lap alján baloldalt a Megjelenítés kocka alatt a pdf ikonra kell kattintani.)

Radó Antalnak a kötet 2. kiadásához írt utószavát itt elérhetővé teszem:

„Kedves olvasóim!

Mivel illő dolog, hogy tudjatok valamit arról a Collodiról is, akinek legszebb ifjúsági iratát számotokra átdolgoztam, had mondom el róla a következőket: Carlo Collodi nem volt az ő igazi neve, hanem csak írói álneve. Valójában Lorenzini Carlonak (azaz Károlynak) hívták, s mint már a neve mutatja, olasz volt. 1826. november 24-en született Firenzében, így hát éppen mire ennek a könyvnek ez a második kiadása megjelenik, születésének századik évfordulóját ünnepelhetik az ő honfitársai. Készülnek is már nagyban erre az ünnepre, mert Lorenzini nagyon jeles író volt, aki az ő szép szűkebb hazájának, a toszkánai tartománynak lelkületét, természetét, embereit olyan remekül tudta festeni, mint kevesen mások. Nyelvezet dolgában is egyike a legkülönbeknek. Mikor hazája 1848-ban Ausztriával harcolt, ő is vitézül küzdött a csatatéren. Azután újságíró lett, de írt regényeket és színdarabokat is. Legtöbb sikerét azonban ifjúsági irataival aratta, főleg azzal a “Pinocchio” cíművel, melyet most az én átdolgozásomban végig olvastatok, s mely az egész világirodalom ifjúsági iratai közt is egyike a legkedvesebb és legszellemesebb munkáknak. 1890. október 26-án halt meg, szülővárosában.”

Zárójelben jegyzem meg, jól figyeljünk az utolsó előtti mondatra: “Legtöbb sikerét azonban [Collodi] ifjúsági irataival aratta, főleg azzal a “Pinocchio” cíművel, melyet most az én átdolgozásomban végig olvastatok, s mely az egész világirodalom ifjúsági iratai közt is egyike a legkedvesebb és legszellemesebb munkáknak.” Ez sajnos azt jelenti, hogy a “modern” (ki tudja, mit jelent a szó?) költők, írók hamarosan elérik ezt a csodálatos történetet is és fogásokat keresnek rajta. Pl. Pinocchio és Dzsepetto mester miért nem fekete és mi az, hogy az öregember férfi a kislegény meg fiú, miért nem nőneműek, vagy méginkább transzneműek, vagy 2627x gender valamelyikének képviselői, miért nincsen egyetlen történet sem homofób kalandokról, vagy nemet váltó királyfiról, királylányról… De nem adom tovább az ötleteket, nálam műveltebb, européer művészek ezeket úgyis jobban tudják. Azt azonban előre jelzem: a “modern” változatokat még véletlenül sem fogom, ismertetni.
A Múlt-kor történelmi magazin már úgyis megkezdte a mítosz lebontását, mert fontosnak tartja megmagyarázni, hogy “Pinokkió eredeti kalandjai jóval sötétebbek voltak a ma ismert változatoknál. […] A műfaj legsikeresebbje a korban a Grimm-fivérek mesegyűjteménye volt, amely mintegy 200 történetet tartalmazott. Sokak szerint Collodira is hatást gyakorolhatott, tekintve Pinokkió történetének eredeti alakulását – a folytatásos széria azzal ért véget, hogy a főszereplőt felakasztják tetteiért. Habár ez napjainkban meglehetős megütközést keltene egy gyermekeknek szánt történetben, akkoriban nem csökkentette Pinokkió és kalandjai népszerűségét – olyannyira nem, hogy Collodi a követelések hatására kénytelen volt „újjáéleszteni” a karaktert a Kék Tündér varázserejének segítségével, hogy újabb kalandokba foghasson.” Az idézett cikk aztán éppen az alábbi, kedvünket végképpen elrontó illusztrációt közli.

A kép aláírása: “A róka és a macska várják, hogy a felakasztott Pinokkió megfulladjon (kép forrása: Flickr)”

A hibák kijavítása tehát már megkezdődött. Majdnem azt írtam, várom a további javításokat, de aztán gyorsan rájöttem, hogy így helyes: egyáltalán nem várom a további javításokat.

A rossz hangulatot enyhítendő idézem a Múlt-kor cikkének befejező mondatát: “Ezek a fejlemények talán durvának hangzanának még egy felnőtteknek szánt könyvben is, azonban a „Pinokkió kalandjai” az UNESCO legújabb felmérései szerint a világon az egyik legtöbb nyelvre lefordított könyv – immár 300-nál is több nyelven olvasható valamilyen formában, és minden bizonnyal a legnépszerűbb olasz irodalmi mű.” (2019. április 2. )

Talán van még remény.

Illusztráció egy régi olasz kiadásból

Radó Antal átültetésének borítója

Ha valaki nem kívánja megnézni a teljes kötetet (ajánlom a fekete-fehér illusztrációkkal kísért könyv olvasását és olvastatását a fenti kedvrontás ellenére is),  annak itt másolok néhány oldalt Csorba könyvtárának szakadt példányából.

Azt sajnos nem tudtam kideríteni, ki volt a kötet illusztrátora.

Ígérem, a következő blogon már valóban a Római följegyzéseket fogom ismertetni.

Köszönöm figyelmüket.