A vers saját készítésű videóklipemen, Csorba előadásában. (A youtube-klip végén egy rövid képösszeállítás látható Csorbáról, melynek első darabja egy 1923-as Csorba fotó, az utolsó pedig a költő első unokájának, Pintér Bálintnak 1978-ban készült fotója.
A költő előadásában (Hangfelvétel)
Nagy Attila előadásában (Hangfelvétel)
Major Tamás előadásában (Hangfelvétel)
A vers Zsurzs Katalin előadásában. Videófelvétel.
A vers Kóródy Zoltán klipjén, Csorba előadásában, a You Tube-on
A közismert és sokszor idézett verset a legújabb linken Németh János a Pécsi Nemzeti Színház művésze mondja. (Részletesebb leírás a videóról felvétel alatt: „PÉCS „nekem: A VÁROS mindörökre.” címmel a Pécsi Nemzeti Színház és a Jelenkor folyóirat együttműködésében új videósorozattal jelentkezünk. Hétről hétre egy pécsi, vagy pécsi kötődésű költő versét hozzák el színművészeink, gyönyörű városunk fontos nevezetességeinek bemutatásával. Csorba Győző: Séta és meditáció. Előadja Németh János, a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja. Videó: Arató Ármin, Laurer Tamás, Specht Attila. Zene: Kircsi László. Fotó: Cseri László)
SÉTA ÉS MEDITÁCIÓ
A kényes őszi nap mindenhová elér.
Ennyi fény, ennyi fény! Ez már a fény utolja.
Rezgő fényoszlop a jegenye, óvatos
forrás iparkodik lábánál, hangja sincs.
A koporsóra itt nem gondol senki; halhatatlan
hittel építi házát, erődíti és béleli.
Gyanútlan sétáló, számat tátom minduntalan.
Ifjúkoromban váltig undorodtam:
kaloda-város, börtön-város, sivatag-város.
Nagyon sajnáltam magam érte.
Ház nőtt az üres telkeken, a dombokon, a réteken.
A bulgárkertek salátái, káposztái, zöldségei
házakká változtak, s ahol a labdát rúgtuk, a
gyakorlótér roppant gyep-négyszöge.
A hűtlen bűnhődik: a régit sem felejtheti,
az is benne van, ami nincs,
az is benne van, ami van:
most a hűnél hűbbnek kell lennie.
Nagy kerekes-hidak, piaci bódék,
konflisok a Széchenyi téren,
árkok, eperfák, öreg temető,
fatelep, tehéncsorda, búzaföld,
kanyargós ródlipálya-lejtők,
madarak- és fák-napja, régi Tettye,
kaszárnya-ablakok alatt komiszkenyérért
siránkozó kölykök, vaskos beszédű,
kopott lányok…
Bennem van minden, ami nincs,
s bennem van minden, ami van.
Ó bűvölő város, sokarcú,
ha kérdeznék, nem tudnám, hogy milyen vagy.
Nyugalmak, zajok fészke,
kőszürke és levélzöld,
hegyen hivalkodó, völgyben rejtőzködő,
tegnapelőtti és holnaputáni,
makacs munkás, kéjjel lustálkodó,
öl-puha, aszkéta-rideg,
aggastyán-bölcs, kamasz-melldöngető:
ha kérdeznék, nem tudnám, hogy milyen vagy.
Nekem: A VÁROS mindörökre.
Ennyi fény, ennyi fény! Ez már a fény utolja.
Az ősz kirakta foltjait a tájra.
Ölében viszi a Mecsek a télbe
embereid és házaid.
