Séta és meditáció

 

A költő előadásában
Nagy Attila előadásában
Major Tamás előadásában
A vers Csorba előadásában a You Tube-on

                                                 A vers Zsurzs Katalin előadásában. Videófelvétel.
A vers Kóródy Zoltán klipjén, Csorba előadásában, a You Tube-on

A közismert és sokszor idézett vershez most egy új linket adok meg, ahol Németh János a Pécsi Nemzeti Színház művésze mondja a verset videófelvételen. (Részletesebben a videóról: PÉCS „nekem: A VÁROS mindörökre.” címmel a Pécsi Nemzeti Színház és a Jelenkor folyóirat együttműködésében új videósorozattal jelentkezünk. Hétről hétre egy pécsi, vagy pécsi kötődésű költő versét hozzák el színművészeink, gyönyörű városunk fontos nevezetességeinek bemutatásával.
Csorba Győző: Séta és meditáció
Előadja Németh János, a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja
Videó: Arató Ármin, Laurer Tamás, Specht Attila
Zene: Kircsi László
Fotó: Cseri László)

        SÉTA ÉS MEDITÁCIÓ

A kényes őszi nap mindenhová elér.
Ennyi fény, ennyi fény! Ez már a fény utolja.
Rezgő fényoszlop a jegenye, óvatos
forrás iparkodik lábánál, hangja sincs.

A koporsóra itt nem gondol senki; halhatatlan
hittel építi házát, erődíti és béleli.
Gyanútlan sétáló, számat tátom minduntalan.

Ifjúkoromban váltig undorodtam:
kaloda-város, börtön-város, sivatag-város.
Nagyon sajnáltam magam érte.

Ház nőtt az üres telkeken, a dombokon, a réteken.
A bulgárkertek salátái, káposztái, zöldségei
házakká változtak, s ahol a labdát rúgtuk, a
gyakorlótér roppant gyep-négyszöge.

A hűtlen bűnhődik: a régit sem felejtheti,
az is benne van, ami nincs,
az is benne van, ami van:
most a hűnél hűbbnek kell lennie.

Nagy kerekes-hidak, piaci bódék,
konflisok a Széchenyi téren,
árkok, eperfák, öreg temető,
fatelep, tehéncsorda, búzaföld,
kanyargós ródlipálya-lejtők,
madarak- és fák-napja, régi Tettye,
kaszárnya-ablakok alatt komiszkenyérért
siránkozó kölykök, vaskos beszédű,
kopott lányok…

Bennem van minden, ami nincs,
s bennem van minden, ami van.

Ó bűvölő város, sokarcú,
ha kérdeznék, nem tudnám, hogy milyen vagy.

Nyugalmak, zajok fészke,
kőszürke és levélzöld,
hegyen hivalkodó, völgyben rejtőzködő,
tegnapelőtti és holnaputáni,
makacs munkás, kéjjel lustálkodó,
öl-puha, aszkéta-rideg,
aggastyán-bölcs, kamasz-melldöngető:

ha kérdeznék, nem tudnám, hogy milyen vagy.

Nekem: A VÁROS mindörökre.

Ennyi fény, ennyi fény! Ez már a fény utolja.
Az ősz kirakta foltjait a tájra.
Ölében viszi a Mecsek a télbe
embereid és házaid.