Ünnepi versek, Isten-kereső versek.

Kiegészítés az oldalhoz! 2014. 01. 17.

Csorba Győző az A város oldalában c. beszélgetőfüzetben többek között a következőket mondja a vallásosságáról (CSI a költő beszélgetőtársa, Csuhai István):

"CSI: – És mi a helyzet az életünkkel? Mert azt is mintha nagyon sokszor valami felettünk álló dolog irányítaná. Pedig talán azt is csak a véletlen, a szerencse, a fátum igazítja, nem?
CSGY: – Nézd, mikor én arról beszéltem, hogy gyakran úgy éreztem, valamilyen gondviselés rendezi az életemet, akkor tulajdonképpen ugyanerre gondoltam. De a kettősséget, a két oldalt itt is érzem. Mert ugyanakkor a Szent Lajos király hídjának a problematikája is izgat, hogy azon a hídon kik vannak éppen akkor, amikor a híd beszakad, és kik pusztulnak el. Hogy például zarándokok repülőgépe zuhan le éppen. Vagy templomra esik rá a bomba, és szétveri a hívőket. Az effélék újra megingatnak, hogy most mi is ez itt? Vagy egy olyan szinten játszódnak ezek, amit mi nem értünk, egyszerűen nem tudunk megérteni, mert az agyunk erre nem képes, vagy pedig nem tudom, hogy mit gondoljak. Azt mondják ilyenkor, hogy ez misztérium. Hát persze, misztérium, de hát hogyha énnekem ilyen agyam van, akkor azt mégis szeretném tudni, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek hogyan van. Mi is az Atya, aki Fiú is, meg Szentlélek is. Egyszer egy olyan verset is írtam, ami éppen ezzel a problémával foglalkozik, de nem jelent meg sehol. Hogy talán nem is volt olyan nehéz meghalni, ahogy Krisztus meghalt, mert tudta, hogy feltámad. De én nem tudom, hogy föltámadok-e. És ez mind olyan, hogy túl van az én fölfogóképességemen
."

Kerestem mindenütt a verset, amelyik az Atya, Fiú, Szentlélek, azaz a Szentháromság kérdésével foglalkozik, de sajnos sem azt, sem az utolsó két mondatra utaló verseket/verssorokat sem találtam meg sehol, semmiféle kéziratban, piszkozatban. Az viszont nagyon érdekes, hogy az utolsó két mondatban megfogalmazott állítással szemben éppen az jelenik meg Csorba egyik versében, mennyire nehéz lehetett úgy élni Jézusnak, hogy tudta, mi fog történni vele a kereszten és a kereszthalál előtt, hiszen ha képes volt mindannak tudatában élni, akkor nem lehet példa Csorbának, „mert akkor ember- / alakban-bőrben sem voltál te ember”.  (Karácsony táján.) Micsoda különös költői fordulat: ugyanannak a dolognak a színe és fonákja: könnyű neked úgy élni, hogy tudod, föl fogsz támadni, de nem lehetsz te ember, mert kibírtad harminchárom éven át, hogy tudtad, mi fog történni veled. Nem adom fel a keresést és a reményt, hogy egyszer a „színe-versnek” a kéziratát is megtalálom!
Érdekes "kór- és körképét" adja a költő vívódásának, lelkivilágának, ha a fenti gondolatokat és a Karácsony táján c. verset összehasonlítjuk a Csikorgó c. kötet hasonló témájú verseivel, melyek közvetlenül előtte vagy utána sorjáznak. (A Csikorgó című válogatást Csorba kötetben addig még meg nem jelent és "asztalfiókban maradt" verseiből Bertók László szerkesztette különösen kiváló érzékkel és tehetséggel, olyannyira közvetlenül a költő halála előtt, hogy a kész könyv már csak Csorba halála után két héttel jelenhetett meg.) A halálra készülő Csorba a kötet nagyon sok versében (főképpen a Mostanában c. ciklusban) azzal foglalkozott: mi értelme van a hitnek, ha az életünk történéseit úgysem magunk határozzuk meg, s az életnek úgyis szenvedés és halál a vége, halál, melyről nem tudhatjuk: mi van utána, egyáltalán van-e utána valami? (Az ajánlott versek – Mostanában, Nem, Kisdednyi vállad, Nagypéntek, 1989 Húsvét, Róla-magamról – megtalálhatók a Csikorgó c. kötet internetes változatában a DIA-oldalain.) Mindig úgy éreztem, Csorbának hasonlóképpen nehéz lehetett az élet mint Krisztusnak, csak neki nem azért, mert tudta, hanem azért, mert nem tudta mi az élet és a halál értelme. Szörnyű lehetett így élni, hiszen szinte mindig a lét végső kérdéseit járta körül, s még halvány reménye sem lehett arra, hogy megtalálja azokra a választ. Talán éppen ezek elől a kérdések elől menekült családja és kertje oltalmába… mondhatjuk, szerencsére, hiszen a család és a kert azontúl, hogy mentsvár volt számára, sok gyönyörű vers forrása is lett egyben.  

Valamilyen keresgélés kapcsán most került kezembe a Vigilia kiadásában 2005-ben megjelent Innen és túl című Versek az Isten-kereső emberről alcímű vaskos kötet (795 p.), melyet Dékány Endre és Rónay László közreműködésével Lukács László szerkesztett, válogatott, egyben ő írta a kötet bevezetőjét is, Sőtér Isván pedig a kötet kísérő tanulmányát jegyzi. A kötet sokkal szélesebb merítésű, mint amit az alcím ígér: Isten-keresésen a szerkesztők a valóságos világ és a végtelen, az élet és a halál a hit és a hitetlenség határmezsgyéjén kutakodó költő-ember sokféle kérdését körüljárják, ilyen fejezetcímek köré gyűjtve a verseket: Felemás érzések között, Emberi világunk, Emberré lett, Az öröklét küszöbén. Csorba Győzőt jól ismerték a Vigilia szerkesztőségében, több verse is megjelent a folyóiratban, nem csoda, hogy bekerült a kötetbe, megtisztelő módon öt verssel, ezért is kapta Margitka jogutódként a tiszteletpéldányt a kötetből. (Megjegyzem, a  szerkesztő kicsit "egykönyvesen" válogatott: mindegyik közölt vers 1972-73 között született, s mindegyik az Anabázis c. Csorba kötetben jelent meg: a szerkesztők Csorba esetében nem frissítették az első kiadás verseit.)

 

A kötetben közölt öt vers a következő:

Jó lenne lassan   (Az emberi világunk c. fejezet Példázatok a szeretetről c. alfejezetében, p. 330.)

Élve már   (Uott., p. 378.)

Alkonyodó  (Az öröklét küszöbén c. fejezet Közel a parthoz. alfejezetében, p. 634.)

Kis himnusz  (Uott., p. 663.)

A prédikátor könyve  (Az öröklét küszöbén c. fejezet Mindenért hála c. alfejezetében, p. 760.)

Az Innen és túl c. kötet, az abban olvasható versek, valamint Csorba karácsonyról, Jézusról írt verseiből a facebookon nemrégiben készített kis összeállításom véletlen időbeli egybeesése arra késztetett, mutassam be teljesebben Csorbát, az Isten-kereső embert. Ezt legpontosabban a költő saját szavaival lehet megtenni, ezért hosszabban idézem vallomását A város oldalában c. beszélgetéskötetből. Kérem, mielőtt a verseket megnéznék, olvassák el ezt, érdemes. Őszinte, igaz, tiszta szavak az emberről, aki nagyon szeretne hinni, aki talán hisz is valamiben vagy valakiben, de nem tudja, az a valami vagy valaki tényleg létezik-e, létezhet-e, ha létezik, ki ő, mi ő, érdemes-e benne hinni, miért úgy bánik velünk emberekkel, ahogyan bánik? És még kérdések hosszú sora…

A vers címe után zárójelben megadom, melyik kötetben jelent meg, s ahol a címből nem derül ki egyértelműen, megadom a keletkezés vélt, vagy ismert idejét is, hogy akit érdekel, követhesse, az idők folyamán mennyit alakult-változott a költő véleménye: mennyire gondolkodott másképpen a kérdésekről a fiatal, a felnőtt vagy az öreg Csorba. A lényeget illetően – a kétkedést, ugyanakkor a kielégítetlen vágyat a hit után – semmit.

Az alábbi versösszeállítás korántsem teljes! Majd jelzem, amikor bővítem.

A három facebookon közölt vers:

Karácsony, 1967  (Hátrahagyott versek. Pécs : Pro Pannonia, 2000. Megjelent még: Somogy. 2000. 3. [238.]) Nagyon keserű szókimondó vers, természetesen inkább inkább társadalom, mint valláskritika, de az elégedetlenség ott van: "Sistergő villám-kévék csattogása / ma ebben volna az ige varázsa"

December   (Hátrahagyott versek. Eredetileg megjelent: Magyar családi kalendárium, Bp. 1987, HNF Családvédelmi Tanácsa. 3. o. —Megjelent még:  1987. [Hónap-soroló]. [Békéscsaba]. [1987], Kner Ny. [26.] o.; Kisalakú bibliofil füzet, melyben minden hónapot egy magyar költő versével és egy rajzzal illusztrálnak. Ezen a címen „Tél van, meztelen ág-bogak” kezdősorral a költőnek másik verse is megjelent. (A híd panasza. 15. o.) Ez talán az egyedüli kedves hangú, könnyedebb költemény: alkalmi vers, felkérésre született, a Magyar családi kalendárium "hónap-verse". Azonnal át is került a Békéscsabai Kner Nyomda kisebb hónapsorolójába is. Önálló kötetbe nem válogatta be a költő, talán nem tudta illeszteni kötetei hangulatához… Inkább higgyük, megfelejtkezett róla és örüljünk, de szép is a derűs Csorba verset találni…

Téli ünnep  (Lélek és ősz. Bp. : Magvető, 1968. 1965-1967 között keletkezett vers)

És akkor a többi:

1985. január 1. (Hátrahagyott versek  Megjelent: Vigilia. 1986. 12. 924.; A költő versesfüzetében 1983. január 1. címmel és 1983. jan. 1. dátummal. Lám, a költői szabadság! És persze ugyanaz érvényes 1985. január 1-én is, ami 1983. január 1-én érvényes volt!)

1989 Húsvét (Csikorgó. Pécs : Jelenkor K., 1995.)

Amor sanctus (Összegyűjtött versek. Bp. : Magvető, 1978. A költő megjelölése szerint 1947-1958 között keletkezett vers. Önálló kötetben nem jelent meg, az Összegyűjtött versekben a költő a Szó ünnepe c. kötet versei közé sorolta.)

Babits-apokrif a "Jónás könyve" utánról  (Görbül az idő. Bp. : Magvető, 1985. 1983-1985 között írt vers.)

Gyanakszunk (Hátrahagyott versek, 1986.)

Hát jó  (Hátrahagyott versek, 1967.)

Isten pólyása (A világ küszöbei. Bp. : Magvető, 1981. 1978-1981 között írt vers.) Ez és a következő Csorba két nagy "vitatkozó-verse. Nem is szerette miatta egyháza.

Istenről öregedőben (Görbül az idő. Bp. : Magvető, 1985. 1983-1985 között írt vers.) Ez és az előző Csorba két nagy "vitatkozó-verse. Nem is szerette miatta egyháza.

Jön az angyal (Lélek és ősz. Bp. : Magvető, 1968. 1965-1968 között írt vers.)

Karácsony táján (Csikorgó. Ismeretlen keletkezési dátum. Lehetséges 1991-1993 között.)

Karácsonyfa-díszítés (A híd panasza. Pécs : Janus Pannonius Társ., 1943. 1938 és 1943 között írt vers.)

Karácsonytól Húsvétig (Hátrahagyott versek. 1978. II. 20.)

[Költészet napja"…] (Hátrahagyott versek, 1988. IV. 14-18.)

Latin nyelvtan (Görbül az idő. 1983-1985 között írt vers.)

Simeon tűnődése (Simeon tűnődése. Bp. : Magvető, 1983. 1981-1983 között írt vers.)

Ünnep előtt (A világ küszöbei. 1978-1981 között írt vers.)