Isten pólyása

Isten pólyása, a vers a költő előadásában.

                 ISTEN PÓLYÁSA

A hit kevés hogy atya… hogy teremtő…
hogy gondviselő… hogy kik szeretik
azoknak minden a javukra… hogy
így aztán rendben a világ…
                                                   Sivár
idény kezdődött számomra naponta
akadnak ferde dolgaim bogos
botrányaim (nincs ez másként azoknál
akik kifele mennek s mindenük
mozdulna még a régi rend szerint
de fuccs a régi rend) nekem tehát
afféle dajka kell vagy kellene
aki nem úgy őríz csak általában
s vár hogy hozzáfussak hogy kérni menjek
esetleg bármikor vagy épp szabályos
fogadóóráján
                            nekem bizony
olyasvalaki lenne jó aki
tolakvó gondossággal vesz körül
fölállnom is segít leülnöm is
tud írt gyomorégésre szívnyomásra
itt-ott zavargó agyérszűkületre
érzelgős rokkant lelkifurdalásra
s még rossz szagom is ellegyezgeti

Mert az atya gondviselő teremtő
csak akkor kell ha nem is kell nagyon
ha oltáron könyvben is elegendő
vagy szájon (a teljesség kedviért)

Sivár idénybe léptem én bele
szükségem többre van hiszen az Isten
pólyásaként mindenha rá vagyok már
utalva
           Hát jöjjön ha azt akarja
hogy föl ne mondjam a barátkozást
s vállalva a kitett gyerek bitang
sorsát pusztuljak el bitangul én is
a magam és az ő gyalázatára