A Csorba Győző Társaság 220. hírlevele
2019.10.03.A Csorba Győző Társaság 222. hírlevele
2019.10.20.Csorba és a Diárium
Bevezető
Mi a Diárium? És miért éppen a Diárium? Csorba Győző mindenféle antológiát, folyóirat- és napilapszámot igyekezett összegyűjteni, amiben írása jelent meg, vagy amiben róla írtak. Nem nagyon rendszerezte őket, általában csak évek szerint válogatta külön a leveleket, a folyóiratszámokat pedig a folyóiratok címe és megjelenési éve szerint. A költözések közben mindig összekeveredtek, még ez a laza rend is megszűnt, de el nem veszett semmi közülük. Mikor végre megállapodtunk, s minden a végső (?) helyére került (hozzánk, a Petőfi Irodalmi Múzeumba vagy a Csorba Győző Emlékszobába), elkezdtem katalógus-cédulákra kiírni a számokból a Csorbát érintő dolgokat. Most, hogy közeleg az ősz, a tél, gondoltam, beírom ezeket a címeket egy számítógépes fájlba. Nagyon nehéz munka. Nehéz, mert lassú, ugyanis hihetetlenül érdekesek a folyóiratok. Mindig elakadok munka közben: ezt is, azt is visszakeresem, elolvasom. Most a Diárium című lapnál végképpen elakadtam. A Diárium ugyanis egy rendkívül érdekes időszak irodalmi keresztmetszetét mutatja be az olvasónak.
„A Diárium 1931 és 1948 között a Magyar Könyvbarátok folyóirata volt. Hírt adott a magyar könyvpiac újdonságairól, propagálta a Könyvbarátok Szövetsége és az Egyetemi Nyomda kiadványait, formálta az 1930-as évek középosztályának olvasói ízlésvilágát. […] [Neve] A latin diarium, azaz napló szóból ered. Egyben utalás arra, hogy a Könyvbarátok Szövetsége (a Magyar Könyvbarátok elődje) 1926 és 1931 között pártoló tagjainak ingyenesen juttatott el évente egy naptárat. A naptárt 1931-ben váltotta fel a folyóirat, amihez a Magyar Könyvbarátok tagjai továbbra is ingyen jutottak, ugyanakkor a kiadványt már nem csak az előfizetőknek szánták. […] Önmeghatározása szerint: »Célja az, hogy minden magyar könyvgyűjtőt, tehát azokat is, akik a Könyvbarátok szövetsége körén kívül, egyéniségüknek megfelelően maguk óhajtják könyvtárukat összeválogatni, megbízhatóan s tárgyilagosan tájékoztassa a hazai könyvkultúra s az irodalom eseményeiről és számot adjon amellett a külföld könyveiről is.«” (Forrás: Wikipédia. Ezen az Wikipédia-oldalon pedig sok képtalálat is fellelhető a Diáriumról.)
Most én is gazdagítom a találatokat néhánnyal. Remélem, az alábbi felsorolások megmagyarázzák, miért is olyan nehéz a Diárium feldolgozása.
Az általános válogatás végén közlöm a Diáriumban megjelent 10 Csorba-verset és 10 Csorba-recenziót akkoriban kiadott könyvekről, valamint 3 recenziót Csorba köteteiről. Közlöm továbbá a Diárium számainak összesítését és a folyóirat ismertetőjét.
A címeket, adatokat a Csorba hagyatékban fellelt egyes számok és Arcanum Adatbázisban elérhető Diárium-évfolyamok átnézése után szerkesztettem egybe. Az oldalakat a Csorba hagyatékában fellelt számokból is, de főként az Arcanumból másoltam. Csorba hagyatékában csak az 1/17−18, 2/2, 3/1, 3/7, 3/9, 4/1 és 4/3 tételeket tartalmazó füzetek nem voltak meg.
Különös köszönetet (special thanks;) mondok Kiss Tamás könyvtáros barátomnak a segítségért!
1. Válogatás a Diárium egyes számaiból
A folyóirat széles körben tájékozódott, tájékoztatott a művészeti élet köréből, a könyvkiadás területéről. Vers, novella (ez talán kevesebb), tanulmányok különféle témakörökben, induló és már ismertebb szerzők bemutatása, irodalompolitikai kérdések (decentralizáció), könyvismertetők, recenziók, megjelent könyvek katalógusa, vicc, képrejtvény, politika is szerepel a folyóiratban. Az is jól látható, hogy a folyóiratban nem véletlenül közöltek sorozatot a művészeti, azon belül főként az irodalmi élet decentralizálásáról, hiszen Csorbán kívül a Pécshez és a Sorsunkhoz is köthető szerzők is szép számmal szerepelnek a folyóiratban, Bárdosi Németh Jánostól Harcos Ottón, Kardos Tiboron, Takáts Gyulán, Várkonyi Nándoron, Végh Györgyön át Weöres Sándorig. Sőt, a legfoglalkoztatottabb szerzők közülük kerülnek ki, a leghosszabb írások pedig éppen Weörestől, Várkonyi Nándortól és Harcos Ottótól jelentek meg. Ez a korabeli pécsi irodalmi élet elismerése is egyben.
(A különféle címeket, a verseket, tanulmányokat, recenziókat megjelenésük sorrendjében igyekeztem rendezni, kivéve az alábbi válogatás Weöres-tételeit.)
- Ady Endre: Seregesen senkik jönnek. Ady költeményének humoros illusztrációi a Vidám sarok c. rovatban. 1931. 1-2. sz. 32. p. (A Borsszem Jankó 1911. évi számából. Bér Dezső illusztrációival.)
- Temesvári Pelbárt. Kép. A Pomerium fametszetű címlapja 1498-ból. 1931. 3−4. sz. 59. p.
- Szerkesztőségi ajánló. 1931. 3−4. sz. Hátsó borító.
- Képes rejtvény. 1933. 1−2. sz. 10. p. A kép aláírása: „KITALÁLÁSRA! Szív-esetek az irodalomtörténetből. Tessék az ábrákra ráismerni s a költői művet, a szerzőt s az alakokat meghatározni. Pályadíj: 3 könyv. Beküldési határidő: 1933. január 1. Cím: Könyvbarátok Szövetsége (Egyetemi Könyvesbolt), Budapest, Kossuth Lajos-utca 18.”
- Erdélyi József: Felkel a nap. Vers. 1933. 3−4. sz. 100. p. Részlet az oldalról.
- Regény a szedőteremből. Vicces vers a betűtípusok szerelméről. 1933. 5−6. sz. 160 p. (Idézet a Kakas Márton című élclap 1904. XI. évf. 52. sz. dec. 25. számából. 13. p.)
„A Kakas Márton 1894 és 1914 között Budapesten kiadott, kéthetenként megjelenő illusztrált élclap, a Budapesti Hírlap melléklete volt. A folyóirat alapítója és első szerkesztője a Sipulusz álnéven alkotó Rákosi Viktor, előzménye a három hónapja Sipulusz Lapja címen kiadott humorisztikus lap volt. Később Szöllősi Zsigmond, majd Rákosi Endre vette át a lap szerkesztését. Melléklete a Kakas Marci A Kakas Márton név eredetileg Jókai Mór írói álneve volt, amely alatt az 1860-as években a politikai közéletről írott szatirikus költeményeit és »leveleit« adta közre.” In: Wikipédia.) - Egy borító. 1941. 4. sz. április. A borítót azért választottam, mert itt is jól látszik, hogy a kor legjelentősebb alkotói írtak a Diáriumba, s azért is, mert ebben a számban közlik Teleki Pál miniszterelnök gyászhírét, amely itt olvasható. A szerencsétlen sorsú, végtelenül tiszta ember öngyilkossága (egyesek szerint gyilkosság) a magyar történelem tragikus pillanatinak egyike. „[Telekinek] Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt. De a német seregeket nem tudta megállítani, és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani.” (Churchill: A második világháború. 1–2. k. Bp. : Európa, 1995. 483. p. In: Wikipédia.)
- Harcos Ottó: Sorsunk. A pécsi folyóirat bemutatása. 1942. 10. sz. 217−220. p. 1. oldal; 2. oldal; 3. oldal; 4. oldal. (Figyelmükbe ajánlom az 1945 után méltatlanul feledett, de Pécs helytörtének és irodalomtörténetének bemutatásáért sokat dolgozott Harcos Ottót bemutató írást.)
- Toldalaghy Pál: Nehéz órák. Vers. 1942. 10. sz. 220. p. Toldalagi (Toldalaghy) Pálról itt olvasható egy rövid ismertető.)
- Kósa János: Berda József. Kritika és Berda-versek. 1. oldal., 2. oldal, 3. oldal. 1943. 7. sz. júl. A 3. oldalon válogatás olvasható a költő Vitriol című sorozatából. (Kirakat előtt, Remekművek, Altató, Játék.) Közülük az egyiket étvágycsinálónak ide is másolom. Berda József méltatlanul feledett költő, és mert Csorba is szerette, amikor lehet, említettem a nevét a honlapon, pl. itt.
Remekművek
Mennyi hús, mily sok megsült, ízes állat
díszíti a dúsan telt tálat.
Válogass: végy combot, vagy hátat!
S csak utána mondd el hálaimádat.
(Berda József Újpest című verse ugyancsak megjelent a Diáriumban, ugyanazon az oldalon, mint Weöres Sándor Intonációk című műve. (Ld. a 15. tételt, 1948. 3. sz. Könyvnap. 86. p.)
- Pilinszky János: Stigma. Vers. 1943. 5. sz. május. 118. p. A szerzőhöz és a vershez nem kell magyarázat, amint a később következő Weöres-írásokhoz sem.
- Várkonyi Nándor: Tudomány és mitológia. Részlet Az elveszett paradicsom bevezetőjéből. 1947. Őszi szám. 117–119. p. 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal, 5. oldal. (Elnézést kérek a gyenge minőségű szkennelésért, ezt nem az Arcanumból másoltam, nem volt szívem lapokra vágni a viszonylag épségben megmaradt Diárium-számot.)
- Végh György: Szeptember, Altató, Hogy angolul tanulhatok. Versek. 1947. Őszi szám. 119. p. (A Várkonyi tanulmány után.) Végh Györgyről itt olvashat.
- Weöres Sándor: A gyermekek költészete. 1941. május. 119–121 p. [A folyóirat pályázatára beérkezett gyermekversek értékelése. Sok kedves idézettel.] 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal. A költő a játékosságot és a versírást már akkor is a gyerekektől „tanulta”. Mekkora szerencse!
- Weöres Sándor: Intonációk. 1948. 3. sz. Könyvnap. 86. p.
- Weöres Sándor: Vonuló felhők és Rongyszőnyeg. Vers és versciklus. A Rongyszőnyeg című ciklus 2. oldala. 1941. 4. sz. ápr. 89–90. p.
- Weöres Sándor. Kép. Köpeczi Bócz István híres rajza a költőről. 1947. Könyvnapi szám. 85. p.
- Beszámoló a Dunántúli Írók badacsonyi, május 3-4-ei találkozójáról. 1947. Könyvnapi szám. 85. p. (A Weöres-kép mellett.)
2. Csorba versek a Diáriumban
A versek kötetekben (Mozdulatlanság, A híd panasza, Szabadulás) megjelentek. A kötetekben megjelent szöveg-változatokat egy későbbi hírlevélben elemzem.
- Csak a kezed maradt. Vers. 1942. 4. sz. 86. p.
- Mint egy pajkos gyermek. Vers. 1942. 7. sz. 149. p.
- Epigrammák: Egy költőre, Egy regényíróra, Időszerű pentaméter, Sóhaj 1943-ban, A beérkezett, A szerény, A tekintélytisztelő. 1943. 8. sz. aug. 182. p.
- Párbeszéd. Vers. 1943. 11. sz. 251. p.
- A testemhez. Vers. 1944. 4. sz. 55. p.
- Árnyék. Vers. 1944. 5. sz. 68. p.
- Szomorúság. Vers. 1944. 9. sz. 130. p.
- Gondviselés. Vers. 1947. Ősz. 122. p.
- Fontolgató. Vers. 1947. Ősz. 122. p.
- Idegenben. Vers. 1948. 3. sz. Könyvnapi szám. 71. p.
3. Csorba-recenziók a Diáriumban
Csorba könyvkritikákról, recenziókról mondott véleménye itt olvasható. Csorba sokoldalú érdeklődésére alább is bizonyítékot kapunk: versesköteteket, tudományos munkákat, lektűrt és irodalmi különlegességeket (Kärhumaki) egyaránt ismertetett.
- Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Recenzió. 1942. 9. sz. 207. p.
- Maeterlinck: A méhek élete. (Franklin Társ.) Recenzió. 1943. 1. sz. 22. p.
- Thury Zsuzsa: Két asszony. (Révai) Recenzió. 1943. 2. sz. 46. p.
- Kodolányi János: Suomi. (Turul) Recenzió. 1943. 7. sz. júl. 161. p.
- Nagy Lenke: Crescence. (Danubia) Recenzió. 1943. 8. aug. 185. p.
- Az Alföld csendjében. Gulyás Pál versei. (Magyar élet) Elemző írás. 1943. 12. sz. 275−277. p. (1 oldal, 2. oldal, 3. oldal)
- Huxley, Aldous: Két vagy három grácia. (Franklin Társ.) Recenzió. 1943. 12. sz. 282−283. p. (1. oldal; 2. oldal)
- Gagyi László: Nehéz órák. (Erdélyi Szépmíves Céh) Recenzió. 1944. 4. sz. 59−60 p. ( 1. oldal, 2. oldal)
- Maeterlinck, Maurice: A termeszek élete. (Franklin Társ.) Recenzió. 1944. 8. sz. 123. p.
- Urho Kärhumaki: A bajnok. (Franklin Társ.) Recenzió. 1944. 9. sz. 136. p. (Urho Karhumäki.)
4. Recenziók Csorba-kötetekről a Diáriumban
Jól látható, hogy a Diárium szerkesztői elismerték Csorba költészetét, hiszen a megjelenésük után szinte azonnal recenzeálták Csorba köteteit. Nem is csoda ez, hiszen Csorba jóbarátjai, Weöres Sándor, Makay Gusztáv, Takáts Gyula is a Diárium állandó szerzői között voltak.
- Makay Gusztáv: Csorba Győző: Hélinant. A halál versei. Ófrancia eredetiből fordította Csorba Győző. A bevezetőt Birkás Géza írta. (Janus Pannonius Társaság) Recenzió. 1941. 4. sz. 102. p.
- Makay Gusztáv: Csorba Győző: A híd panasza. 1. rész; 2.rész. Versek. 1943. 5. sz. 113–114 p. Kritika. Csorba Győző második kötetének értő kritikája a pécsi születésű, Pécshez mindvégig kötődő baráttól.
- Takáts Gyula: Csorba Győző: Szabadulás. Recenzió. 1947. Karácsonyi szám. 180−181. 1. oldal; 2. oldal.
Az 1931 és 1948 között megjelent Diárium-számok. 4 506 oldal.
(Adatok az Arcanum adatbázisból.)
Diárium – Könyvbarátok közlönye 1931 (1−6. szám)
Diárium – Könyvbarátok közlönye 1932 (1−8. szám)
Diárium – Könyvbarátok közlönye 1933 (1−8. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1934 (1−8. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1935 (1−8. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1936 (1−8. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1937 (1−8. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1938 (1−8. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1939 (1−4. szám)
Diárium 1940 (1−10. szám)
Diárium 1941 (1−12-szám)
Diárium 1942 (1−12.szám)
Diárium 1943 (1−12. szám)
Diárium 1944 (1−12.szám)
Diárium 1945
Diárium 1946 (1−12. szám)
Diárium 1947 (1−4. szám)
Diárium 1948 (1−6. szám)
Az Arcanum adatbázis bevezetője a digitalizált folyóiratszámok előtt
„A Magyar Könyvbarátok folyóirata, a Diárium az 1926 és 1948 között fennállt, pártoló tagságon alapuló, könyvkiadással – és terjesztéssel foglalkozó társaságnak – a Könyvbarátok Szövetségének, későbbi nevén Magyar Könyvbarátoknak – volt a kiadványa. A Magyar Könyvbarátok létrehozása az ebben az időszakban új lendületet kapott Egyetemi Nyomda két világháború közötti, elsősorban a tudományos könyvkiadásra koncentráló kiadáspolitikájának köszönthető. Olyan tudományos munkák kiadása fűződött ezekben az években az Egyetemi Nyomda nevéhez, mint Hóman−Szekfü Magyar Története, vagy a harmincas években megjelentetett „Hungarológia” sorozat, amely többek között a nagysikerű Magyar Néprajzot is tartalmazta. Tovább folytatódott a sok évszázados hagyományra visszatekintő tankönyvkiadás, valamint saját könyvesboltot is nyitottak a Kossuth Lajos utcában. Emellett jelentős vállalkozásuk lett a Könyvbarátok Szövetsége, majd a Magyar Könyvbarátok nevű igényes, szép könyveket kínáló társaság, amely 1926 tavaszán alakult. A Könyvbarátok Szövetsége alapító igazgatótanácsának tagja volt például Gévay-Wolf Nándor az Egyetemi Nyomda igazgatótanácsának elnöke, a két alelnök Kornis Gyula és Horánszky Dezső, valamint Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és Hóman Bálint történész. A lap előzményeként a Könyvbarátok Szövetsége alapításától kezdve évente egy naptárt is küldött ingyen az előfizetőknek, Diarium avagy előjegyzési naptár néven, egészen 1931-ig. Ebben részletesen tájékoztatta előfizetőit az egyes illetménykötetekről és az irodalmi élet jeles eseményeiről is. A naptárt 1931-ben váltotta fel a folyóirat, amihez a Könyvbarát-tagok továbbra is ingyen jutottak, de amit nem csak az előfizetőknek szántak: „Célja az, hogy minden magyar könyvgyűjtőt, tehát azokat is, akik a Könyvbarátok szövetsége körén kívül, egyéniségüknek megfelelően maguk óhajtják könyvtárukat összeválogatni, megbízhatóan s tárgyilagosan tájékoztassa a hazai könyvkultúra s az irodalom eseményeiről, és számot adjon amellett a külföld könyveiről is.” Az 1931 és 1948 között megjelent Diárium hírt adott a magyar könyvpiac újdonságairól, propagálta a Könyvbarátok Szövetsége és az Egyetemi Nyomda kiadványait, formálta a harmincas évek középosztályának olvasói ízlésvilágát. Fennállásának 18 éve alatt sokat változott mind szerkezetileg, mind tartalmilag. Jelentősége abban rejlik, hogy mondhatni hiánytalanul megtaláljuk lapjain a két világháború közötti Magyarország fontosabb szépirodalmi és tudományos műveinek ismertetését – válogatott világirodalmi kitekintéssel –, emellett bepillantást nyerhetünk egy mai kifejezéssel „könyvklub”-nak nevezhető társaság életébe és a könyvreklámozás akkori technikáiba.”
Köszönöm a kitartó figyelmet.