Figyelem, kiegészítés, 2024. 10. 04! Az Elindult a kert című, alább ismertetett vers itt meghallgatható.

1. Ma egy verssel bővítem Csorba youtube csatornáját. Egyet ajánlok, kettő lesz belőle. A vers Tóth Krisztina Lusták dala című kis remeke egy aranyos kisgyerek előadásában, de kis „csellel” (másképpen nem tudtam letölteni) a szöveg is olvasható és a dal is meghallgatható – Halász Judit előadásában – ezen az oldalon. A Halász Juditra irányító link az oldal alján található a kis képben. Kattintsanak rá, hallgassák meg, nagyszerű dalocska kerekedett a versből. (Zeneszerző Bódi László, Cipő)
Kérem, kísérje figyelemmel a csatornát (nem mindig hétvégén frissítek), lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája (150 cím) itt megtekinthető (2024. 09. 29-i állapot)
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Mai vers Csorba válogatásomból.

Elindult a kert

ELINDULT A KERT

Sárga röpcédulák a meggyfa szórja őket
s a szél viszi tovább készséggel sokfelé
tudja meg más is és tudják meg másfelé is
hogy ősz lett

Aztán újabb felvonás:

a meggyfa áll-áll megkopasztva
áll csak és ágain túl nincsen többé hatalma
A sebek mézga-foltok és törések
kilátszanak
s akkor már közlés nélkül is nyilvánvaló
hogy mi történt a múlt napokban
hogy elindult a kert
akár egy rozzant kísértet-hajó
elindult Indiákba félelmes tengerekre
hogy halandókat visz fedélzetén
és nem nyilvánvaló
hogy vissza hány élővel érkezik

Megjelent: Simeon tűnődése (Bp. : Magvető, 1986) ; Vissza Ithakába (Bp. : Magvető, 1986)

A vers itt meghallgatható.

Megint a kert és ezúttal az ősz, mint az emberi életút metaforája: a kert elindult, akár egy rozzant kísértet-hajó, halandókat visz a fedélzetén / és nem nyilvánvaló / hogy vissza hány élővel érkezik. Hajszálpontos megfigyelés az őszi kertről… és az emberek őszéről. Csorbáról és kertjéről itt írtam utoljára… nem is olyan régen.

Csorba kertje a költő és felesége, Margitka idős- és betegkorában. Az első képen jó megfigyelők a Kodály utca házsorából egy ablakot vehetnek észre, a másodikon a Bőrklinika épületeinek teteje látható. Ezért is volt ilyen őserdő a kert: védett és eltakart… Az első képen H. Évike, Csorba egyik unokája megy befelé a dzsungelbe. (A fotókat valószínű Csorba középső lánya, Zsófia készítette.)

És egy kép a kert már hanyatló, de még élő korából: még virágzanak a barackfák. Az eper és a szőlő már sehol nincsen. 1983. áprilisban a Damjanich utcai kertben. Balról: Pintér Bálint, Hajdinák Szilvia, Pintér Viola. (Szilvia testvére, Évike látható a „dzsungelfotón”.) Uramisten! mi lett belőlük. Bálint már túl az ötvenen. A „hölgyek” korát fedje homály…)

A kiemelt képen Csorba kertje és fölötte a háza látható. A nyitott ablak volt Csorbáé, onnan figyelte kertjének életét.

5. A Csorba és Pécs kapcsolatát bemutató sorozatom 4. folytatása: Szeretnék másokat élni segíteni. A beszélgetőtárs Tüskés Tibor. Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. Pécs : Pro Pannonia, 2001. (= Kritika, 1985. 11. sz. 21-22. p. = Tüskés Tibor: Az utolsó évszak. Pécs, 1997. Pannónia Könyvkiadó. 99-111. p.) Az interjúból kiderül, hogy Csorba volt az első vidéki költő, aki Kossuth-díjat kapott, s az is, miért maradt Pécsett, miért nem költözött ő is Budapestre, mint sok alkotótársa. Én pedig nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy ez neki a díj szinte több bánatot okozott, mint örömet, mert azok, akik lemaradtak a díjról („csak” később kapták meg) irigykedtek rá és nehezteltek a díj miatt. Nem írom le a történetet újra, de hivatkozok a honlap Csorba-Vas István-Fodor András-Tüskés Tibor című bejegyzésére, amelyből kiderül, mennyire sértő volt két a „nagy barát”, Fodor András és Tüskés Tibor viselkedése. Volt szerencsém összeállítani a Fodor András-Tüskés Tibor levelezése című kötetet. Fodor András Takáts Gyulának írt inkriminált levele, és néhány szó erről tőlem. (Bővebben ld. a fent hivatkozott oldalon. )

„Budapest, 1985. IV. 9.

Kedves Gyulám,
közelgő neved napján Isten éltessen. Éltessen úgyis mint nem-Kossuth-díjast! Őszintén szólva, bármily furcsa ilyet mondani, az nyugtatott meg, hogy Te nem fértél bele ebbe a négyszögbe.*
És kiábrándító bizony, hogy Győző annyira jól érzi magát ezzel a nem csak neki járó stallummal. Legalább tízen érdemelték volna úgy, mint ő, s ezek sorában én természetesen Téged tettelek volna az első helyre.
Major Ottó kért, nem köszönteném-e Győzőt, mondtam, hogy miért nem. Bevallotta, őt is feszélyezi ez a féloldalas döntés.
Ráadásul hallottam Győző nyilatkozatát a Stúdió 85-ben. Országossá tette az ő statariális-szigorú szerénységét: hogy soha nem ád verset, csak ha kérnek tőle. Merjenek ezután nem kérni!… És különben is, az ilyenfajta tisztességfelmutatás nem egyéb félszeg gőgnél és hivalkodásnál.
No, az a fontos, hogy Téged ilyenféle disszonáns érzések nélkül lehet szeretni – és, ahogy addig bebizonyosodott, ezután is ki fog derülni: Te vagy a különb.
Amikor fölolvastam, otthon Somogy-beli naplód egy-egy remek részletét, szinte fölkiáltottam: ilyet bezzeg nem tudnak írni a Kossuth-díjasok, még ha belegebednek, akkor se.

* A négy kitüntetett neve: Ottlik Géza, Száraz György, Vas István, Csorba Győző. A levél megjelent: Fodor András és Takáts Gyula levelezése 1948-1997 c. kötetben. (Pécs : Pro Pannonia, 2007. – p 225. 216.)”

Azt tudom, hogy Fodor Takátsot miért tartotta Csorbánál előbbrevalónak. Fodor felfedezője, első mentora – noha Csorba jelentette meg először országos folyóiratban, a Sorsunkban a verseit – Takáts Gyula volt, akit a „Pestre szakadt” költő mindenkinél fontosabb szereplőnek tartott indulásában, költői fejlődésében, sőt, a kortárs magyar költészetben is talán csak Weörest sorolta eléje. (Bár, a levelezésükből az is kiderül, a kolerikus Fodor Takátsnak is ellentmondott néha.) Az is Takáts támogatása mellett szólt Fodor szemében, hogy mindketten somogyi, sőt, kaposvári kötődésűek voltak, Somogyot és Kaposvárt Baranyánál is jobb, erősebb művészeti központtá igyekeztek alakítani (Somogy folyóirat, Berzsenyi Társaság stb.), s ha törekvésük hátrébb szorulni látszott (pl. Csorba kapta első „vidékiként” a Kossuth-díjat, nem Takáts), azt Fodor személyes sértésként élte meg.  De, hogy mi baja van Fodornak Csorbán kívül a további három 1985-ös Kossuth-díjassal is (Ottlik, Száraz György, Vas István), nem tudhatom, amint azt sem, hogy valóban ennyire el kell-e ragadtatni magunkat, ha valakiről szépet akarunk írni: „Amikor fölolvastam, otthon Somogy-beli naplód egy-egy remek részletét, szinte fölkiáltottam: ilyet bezzeg nem tudnak írni a Kossuth-díjasok, még ha belegebednek, akkor se.” A nyilvánvaló túlzás tulajdonképpen a levél egész mondandóját hiteltelenné teszi.

Sajnos, Takáts válasza hiányzik, nem ismerhetjük, mi lehetett az ő véleménye Csorba Kossuth-díjáról, vagy Fodor ájuldozó dicséretéről, leveléről.” A teljes írásom elolvasható itt.

Kell-e még mondnom valamit…? Igen, mert a történethez hozzátartozik, hogy Fodor András könnyes szemmel ment ki Csorba kórházi ágyától (magam láttam), s a későbbiekben is levelezőtárs és barát maradt. Takáts Gyulával ugyan ritkultak a levelek, de a baráti hangnemű írásos kapcsolat (főképpen üdvözlőlapok formájában) azért fennmaradt.

5. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál mellett könyvtárosként sem tudok elmenni. Aki a (víz)fővárosban jár, ne felejtse el megnézni… A könyvfesztivál ajánlója.

Az én könyvajánlóm ez a csodásnak ígérkező napló: Nikowitz Oszkár: Séta érettségi előtt Zombortól Udvarhelyig (meg vissza!)

Néhány más linkajánlóm.

A Csorba és barátai sírját, emlékét bemutató-idéző pdf-vetítésemben Martyn Ferencről is írtam. Nem tudom veszni hagyni a regényes történetet, kérem, olvassák el, itt.

Egy szintén érdekes történet a vetítés egyik szereplőjéről, Örsi Ferencről. Valószínűnek tartom, hogy ártalmatlanok voltak a jelentései, Csorba soha nem tartotta rossz embernek, valószínű nem is tudott az ügynöki múltról. De érdekes azért, hogy Örsi beszélget Csorbával (bárki mással), aztán hazamegy és jelentést ír róla és a beszélgetésről . Én semmi estre sem a beszervezettek nevének feltárásán dolgoznék, hanem sokkal inkább a beszervezők életét, gusztustalan cselekedeteit mutatnám be… És ha már itt tartunk, eszembe jutott egy Wass Albert írás. Itt megtekinthető László Andrea értő előadásában.

Szomorúságomat enyhítendő, kérem, Önök is nézzék meg a Csorba youtube csatornáján ajánlott kedves felvételeket.

Köszönöm figyelmüket.