1.  Dr. Nagy Imre, társaságunk elnöke, a Jelenkor veteránolvasója ezúttal Bereményi Géza A magyar Copperfield című regényét mutatja be a Jelenkorban. Itt olvashatják. Dr. Nagy Imre Jelenkorban közölt írásai innen elérhetők.

2. „Hervay Gizella költészete érzékenyen vet számot az emberi tragédiákkal és sorsokkal, melyek saját valóságát is megrendítették. Zaklatott magánélete sötét tónusú lírához vezette, amiben olyan csúcsok és mélységek jelennek meg, amik Vörösmarty, Ady Endre és Juhász Gyula költészetének rokonává teszik. Az Árnyjátékok az A38 Hajón programsorozat 2021 első alkalmán női alakkal indít, a program online követhető február 9-én este 8 órától ” (Idézet a hirdetésből.)

3. Szomorúan értesültem Farkas Árpád Kossuth-díjas költő haláláról. A wikipédián bővebben olvashatnak róla. Isten nyugosztalja.

4. A blogban a Fodor András és Takáts Gyula levelezése 1948–1997 című kötetét mutatom be. Ennek a kötetnek látszólag nincsen köze az eddig ismertetett Csorba levelezéskötetekhez. A bemutatás után remélem nyilvánvaló lesz, miért szoros mégis  a kapcsolat az előző kötetekkel.

Az eddig bemutatott Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöm egybe.

A kötet leírása:

Fodor András és Takáts Gyula levelezése, 1948–1997 / [A jegyzeteket, a névmutatókat kész. és a könyvet szerk. Pintér László] ; [Előszó Tüskés Tibor]. – Pécs : Pro Pannonia, 2007. – 535 p. : ill. ; 21 cm. – (Pannónia könyvek). (Irodalmunk forrásai : 31.). – A leírt példányban dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőné Margitkának szeretettel és barátsággal 2008. I. 21. Takáts Gyula”. – ISBN 963 9079 23 5 kötött.

A kötetről sajnos nincsen interneten elérhető változat és nem készült pdf-változat sem róla a Csorba Győző könyvtárban. Hogy mégis olvasható legyen, közzéteszem az általam összeállított kötet nyers word-változatát, amelyen a kötetben már csak elenyésző mennyiségű változtatás történt.

Képek a kötetből. (A kötet első és hátsó borítója, Takáts Gyula dedikálása Csorba Győzőnének – Takáts a kötetet annak kaposvári bemutatóján dedikálta Margitkának –, Tüskést Tibor előszava, Fodor András Takáts Gyulához írt első levele, a kötet képei és a mellettük lévő levelek, Takáts Gyula rajzos lapjai közül kettő, magyarázat a névmutatóhoz és a jegyzetekhez. Összesen 18 oldal.)

A kötet első borítója:

Nem számoltam össze, de nagyjából 15 Csorba kötet munkálataiban vettem rész aktív szereplőként, ezeknek majd felét én állítottam össze. Azonban ennek a kötetnek az összeállítása, jegyzetelése, mutatózása volt talán a legnehezebb. Ennek illusztrálására és egyben a kötet bemutatására másolom a névmutató előtt írt kétoldalas magyarázó szövegemet. Jó pár álmatlan éjszakámba került, míg határidőre elkészültem vele. (Pedig nem vagyok politikus:) [Kiemelések tőlem. P. L.]

„MAGYARÁZAT A LÁBJEGYZETEK ÉS A NÉVMUTATÓ HASZNÁLATÁHOZ
A levelekben említett nevek és címek feloldásához, pontos értelmezéséhez, visszakeresésük segítéséhez lábjegyzeteket valamint egyetlen betűrendbe sorolt személy- földrajzi- testületi név- és címmutatót (továbbiakban névmutató) készítettem, továbbá a két alkotó önálló köteteinek kisbibliográfiáját is elkészítettem.
A levelekben és a lábjegyzetekben – a kötetben több mint 1100 lábjegyzet van – közel 650 személynévnév, száznál több földrajzi és testületi név szerepel. (Van az 501 között olyan levél, amelyikben 78 név és cím is található!) Ezekből, a vers- tanulmány- kötet- folyóirat- újságcímekkel összevonva, 1710 tételes névmutatót állítottam össze. Van olyan név, pl. Tüskés Tiboré, Laczkó Andrásé, amelyik 100-nál többször olvasható a levelekben, így aztán nem meglepő, hogy az 1700 név és cím közel 5500-szor fordul elő a levelekben. Van persze olyan név, cím is, amelyet egy levélben többször is leírnak – a legkülönfélébb változatokban –, de egy nevet egy levélből csak egyszer veszek fel a névmutatóba, így végső számot írni a levelekben szereplő nevekről, címekről nem is tudok, aminthogy arról sem lehet nagyon hű képet festeni, milyen nehézségeket okozott, mennyi időt vett igénybe a levelekben alkalmazott névváltozatok feloldása, megfejtése, a névmutató összeállítása. A „rejtvényfejtésben” sokat segített Tüskés Tibor, aki mindkét levelező félnek barátja, munkatársa volt, aztán Takáts Gyula unokahúga Parill Orsolya, aki Takáts Gyula leveleit számítógépbe írta, és persze főként Fodor Andrásné, Sárika, aki – Fodor András mindent tudó naplói segítségével – végül a senki által nem ismert neveket, címeket adta meg. Ahogyan mondani szokták, a segítségük nélkül a névmutató „nem jött volna létre”, ezért nagy köszönet illeti meg őket.
A személyi kisbibliográfiákban 100-nál több tételt vettem fel. Gondolom a levelek íróinak hatalmas tudás- és ismeretanyagáról, szellemi teljesítményéről a fenti számok (is) pontos képet adnak.
A hatalmas adatmennyiséget csak helykímélő és egyszerűsítő módszerekkel lehet feldolgozni, ezért a lábjegyzetekben csak a legrövidebb információkat adom meg, pl. a csak a nevet vagy a pontos címet közlöm, azt is csak akkor, ha az a levél szövegében nem egyértelmű, mint a keresztnév, becenév, csúfnév, rövidítés, körülírás, címrövidítés használata esetén. A nevekhez születési évet, foglalkozást, esetleg (rövid) magyarázatot csak a névmutatóban fűzök, a lábjegyzetekben nem.
Magyarázatokat, kiegészítéseket a névhez akkor sem mindig készítek a lábjegyzetben, ha a családnevet ott teljes alakjában közlöm: pl. a 122. levélben találkozhatunk a Zákonyi névvel. Az addig olvasható levelek alapján nem tudhatjuk, kit takar a családnév, ezért azt lábjegyzetben (122/3. j.) feloldom − Zákonyi Gruber Ferenc −, de az életrajzi és foglalkozási adatokat − „(1909–1991) a Balatoni Népfőiskola megalapítója, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője” − csak a névmutatóban közlöm. Ha a levél szövegének megértése miatt a névhez, címhez, eseményhez magyarázat szükséges akkor azt a lábjegyzetben természetesen megadtam − ha ki tudtam deríteni, pontosan kiről-miről is van szó.
Ha egy családnév vagy keresztnév többször előfordul önmagában egy vagy akár több levélben is, de annak tulajdonosa egyértelműen azonosítható, akkor ahhoz csak az első említéskor készítek kiegészítő lábjegyzetet. Pl. Kormos István, vagy Tüskés Tibor családneve mással nem téveszthető össze, s oly sokszor szerepelnek, hogy értelmetlen és fölösleges helypazarlás lenne a kiegészítés, amikor a levélírók újra meg újra csak családnevükön említik őket. Akkor sem készítek lábjegyzetet, ha a levél szövegéből egyértelműen azonosítható, hogy a keresztnév kit takar.
Ugyanígy nem készítek kiegészítő lábjegyzetet olyan családnevekhez sem, mint Somlyó, Juhász, hiszen pontosan tudható, kire-kikre vonatkoznak, vagy a K. S. Iván ill. K. S. I., Kovács Sándor stb. névváltozatokat sem oldom fel, hiszen az előző levelekből, vagy a levél előző soraiból egyértelmű, hogy Kovács Sándor Ivánról van szó. (Természetesen a névmutatóban mindig a teljes és helyes név található, bármilyen formában fordul is elő az a levelekben!)
Ha a személynév, földrajzi név, testületi név, cím teljes alakban szerepel a szövegben, azt lábjegyzetben nem közlöm, akkor sem, ha először olvasható elő a levelekben. A szükséges kiegészítések a névmutatóban ill. a személyi kisbibliográfiák megfelelő helyén olvashatók.
A levelezők önálló köteteinek címét a lábjegyzetekben könyvészeti adatok nélkül közlöm. A könyvészeti adatok csak egyszer, a függelékben található személyi bibliográfiákban szerepelnek. A folyóiratokban megjelent írások, ill. más szerzők köteteinek bibliográfiai adatait a lábjegyzetekben közlöm.
A kötetek, versek, írások címét és a folyóiratcímeket a lábjegyzetekben és a névmutatóban is dőlt betűvel szedem.
Ha a név, cím a levélben jegyzetelés nélkül és jegyzetelve is szerepel, akkor csak a jegyzetelt nevet veszem fel a névmutatóba. (Ha ugyanaz a név, cím többször szerepel egy levélben, azt – amint már jelezem is – természetesen csak egyszer veszem fel, de ha a név egymás utáni lábjegyzetekben többször is olvasható, akkor az minden esetben megtalálható a névmutatóban.)
Fodor András és Takáts Gyula nevét a névmutatóba nem veszem fel, csak akkor, ha nevük cikk, tanulmány, esszé címe is egyben.
A közvetlen rokonok nevét (feleségek, gyerekek) csak akkor közlöm a névmutatóban, ha azokról érdemben van szó a levélben: az aláírásokban, üdvözlésekben leírt nevek nem kerülnek be a mutatóba, csak akkor, ha azok nem családtagok.
A földrajzi neveket, intézmények nevét hivatalos alakjuknak megfelelően egységesítve közlöm, bármilyen formában (ragozva, rövidítve stb.) fordulnak is elő a levélben: pl. Pest, Bp. pesti, budapesti = Budapest, vagy Györök = Balatongyörök, Kapos, kaposi = Kaposvár, Helikon városa = Keszthely, vagy debreceni egyetem = Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debrecen), Bece = Becehegy, „somogyi festők” = Somogy (megye). A Somogy folyóirat címét „Somogy (folyóirat)”, a közigazgatási egységét „Somogy (megye)” formában adom meg.
Nem oldom fel minden alkalommal azokat az intézményneveket sem a lábjegyzetekben, amelyek egyértelműek (Írószövetség, Szövetség), természetesen azonban ezek a nevek a névmutatóba a pontos, teljes változatukban kerülnek be.
A betűrendezést számítógép végezte, ezért az eltér a hagyományos, ill. a könyvtári betűrendezés szabályaitól, pl. az idézőjelek, számok, határozott névelők esetében. (Az idézőjellel, számokkal és határozott névelőkkel kezdődő adatok a betűrend elején találhatók.)
A névmutatóban a nevek, címek után felsorolt számok a levelek, ill. a lábjegyzetek számát jelzik: ha önmagában áll egy szám – pl. 203 –, az azt jelenti, hogy a hivatkozott név vagy cím a 203. levél szövegében található, ha a 203/6 forma olvasható az pedig azt jelenti, hogy a hivatkozott név vagy cím a 206. levél 6. lábjegyzetében található. A levelek és a lábjegyzetek számát egyetlen számsorrendben írom a nevek, címek után, egymástól vesszővel választom el őket.
A „pincér”, pincérék” neve ismert, de a Fodor-örökösök kérése miatt azokat nem oldottam fel.
Fodor Andrásnak néhány a szereplőket illető „kemény” jelzőjét a Kiadó és az örökösök javaslatának megfelelően – a személyiségi jogok (vélt) sérelmének megelőzése érdekében – kipontoztam.
Néhány helyen a levelek kézírása a számítógépbe írók számára nyilvánvalóan olvashatatlan volt. Az olvashatatlan részeket a levelek beíróinak jelzése alapján a szövegben szögletes zárójelbe téve jelölöm: [Kérdőjelek a számítógépes változatban. P. L.]. Magam mentségére megjegyzem, hogy az eredeti szöveget – a leveleket – nem láttam, „csak” a kötetben látható forma kialakítását végeztem a nyers szövegek alapján, ezért az esetleges elírásokért, hibás, helytelen olvasatért felelősséget vállalni nem tudok. Aminthogy azokért a nevekért, címekért sem, amelyek esetleg elírás áldozatai lettek. Igyekeztem a kötetekben, interneten ellenőrizni a leírtakat, sajnos azonban mindent nem találtam meg, s mivel a szöveget, a jegyzeteket és az azokban valamint a névmutatóban közölt adatokat lektor nem ellenőrizte, külön hálás köszönettel fogadjuk, ha az előforduló hibákat, hiányzó névfeloldásokat a szakértő olvasók a Kiadó címén jelzik, hogy azokat esetleg később egy tanulmányban, közleményben javítani lehessen.”

Csorba Győző barátai között kiemelkedő szerepet játszik Weöres Sándor, Fodor András és Takáts Gyula. Talán róluk írtam legtöbbször a honlapon. Nem is tudnám idézni minden bejegyzésemet. Aki kíváncsi, hol és miért szerepel a szerzők neve a honlapon, annak ajánlom, írja be a google keresőjébe a Takáts Gyula site:csorbagyozo.hu keresőkérdést, vagy ugyanebben a formában Fodor András vagy Weöres Sándor nevét. (De bármire lehet így keresni, nem csak nevekre, pl: óra site:csorbagyozo.hu.)

Hogy miért került a Csorba-levelezéskötetek közé a két alkotó levelezéskötetének ismertetése, arról ezt írtam:
„Megjelent a Fodor András és Takáts Gyula levelezése 1948–1997 c. kötet  (Pécs : Pro Pannonia, 2007. – 535 p.)  Az Irodalmunk forrásai c. sorozat 31. kötete, melyben a szerzők 500 levele olvasható, érdekes és hiánypótló adatokat tartalmaz a két Kossuth-díjas alkotó – nevezhetjük kapcsolatukat akár mester-tanítvány kapcsolatnak is – életéből, a címben is jelzett korszak kulturális, irodalmi helyzetéről. A levelek, melyek korszakokat ívelnek át, olvashatók kortükörként, a két alkotó mély barátságának dokumentumaiként, avagy a levelezőtársak költői-irodalmi tevékenységének forrásanyagaként is. A kötet két ponton is kapcsolódik a Csorba Győző honlaphoz. Csorba Győző neve a könyv névmutatójának tanúsága szerint több mint harmincszor fordul elő a levelekben, ezzel a levelezés egyik leggyakrabban emlegetett szereplője. Ez a tetemes mennyiségű szereplés valós és élő kapcsolatot jelez: Csorba Győző igen szoros, baráti kapcsolatban volt mindkét levelezőpartnerrel, ezt „igazolja” például a „… hűséges baráti ölelésemet küldöm…” Csorba Győző és Fodor András levelezése, 1947–1994 c. kötet, mely 2005-ben jelent meg, szintén a Pro Pannonia kiadó gondozásában. Abból a kötetből is kiderül, hogy az alkotói hármas kapcsolata egészen a kezdetekre vezethető vissza: Fodor András első folyóiratbeli versközlése Takáts Gyula ajánlása nyomán a Sorsunk c. pécsi folyóiratban olvasható, ahol éppen a versrovat akkori szerkesztője Csorba Győző mondta ki az engedélyező szót a nyomtatásra. Csorba Takáts Gyulával is jó viszonyban volt: 1947/1948 fordulóján több hónapig együtt voltak a Római Magyar Akadémián (erről az időszakról is sok versük, történetük tanúskodik), de utána is szoros maradt a kapcsolat, mint a két szomszédvár, Pécs és Kaposvár képviselői szinte versengve szervezték, alakították városuk, megyéjük, ma talán úgy mondanánk régiójuk, irodalmi-kulturális életét. Mondhatni, a szerzők életútját figyelmesen szemlélve párhuzamos életrajzok lennének készíthetők. Néhány érdekes kapcsolódási pontra, eseményre még a honlapon is visszatérünk.
A másik kapcsolódási pont a két kötet között a szerkesztő személye: Pintér László, jelen honlap gondozója, mindkét kötet szerkesztőjeként, jegyzetelőjeként működött közre. A két kötet előszavát is ugyanaz a személy, Tüskés Tibor irodalomtörténész, szerkesztő, írta, aki Csorbának, Takátsnak és Fodornak is közeli barátja, munkatársa volt. Előbbinek a Jelenkornál, utóbbiaknak pedig a Somogy c. lapnál. (Tüskés Tibor gondozásában napjainkban folyamatosan, több kötetben jelenik meg a Pro Pannoniánál Fodor és Tüskés hatalmas, ezernél is több levelet tartalmazó levelezése.) (In: Fodor András és Takáts Gyula levelezése.)

A sok bejegyzés közül kettőt ajánlok figyelmükbe, hogy jobb rálátásuk legyen a kötetre és nekem ne kelljen sokat ismételni.

Csűrös Miklós: “50 év még a Balkán szélén is nagy idő” című tanulmánya a levelezéskötetek bemutatásával pontos elemzése a három alkotó (Csorba, Fodor, Takáts) kapcsolatának.
Ajánlom figyelmükbe, mert egy olyan irodalomtörténész munkája, aki mindhárom alkotót jól ismerte, Fodort és Takáts Gyulát barátjának is mondhatta. Csűrössel szemben azonban én azt gondolom, nem az Ezer este Fülep Lajossal című Fodor-kötet kapcsán volt a legkomolyabb vita Csorba és Fodor között. A nagyobb „vita” egyoldalú volt, hiszen Csorba abban részt sem vett, nem is tudott Fodor Takátshoz írt leveléről, amelyben Fodor vitatta eléggé megalázó módon Csorba Kossuth-díjának jogosságát. Nem hallgathatom el most sem, ahogyan Csűrös sem hallgatta el, Fodor András levelét, amelyet Takáts Gyulának írt azután, hogy Csorba vidéken élő költőként először kapta meg a Kossuth-díjat. Nem ismétlem az erről írt bejegyzésemet. Itt olvashatják a Csorba-Vas István-Fodor András-Takáts Gyula című oldalt a honlapon. Talán keményebb és kevésbé megengedő hangot ütök meg a honlapon, mint az ennek az ügynek a kapcsán Csűrös és nem is igyekszem magyarázni az inszinuáló Fodor-levelet, mert éppen ezzel kapcsolatban mondta el nekem Margitka a Kossuth-díj átvételekor történteket. Így a hirtelen mérgem fölerősödött a levél olvastán. Az ajánlott oldalakon győződjön meg minden érdeklődő arról, mi is pontosan a vita tárgya.
A fenti oldalon egy másik igaztalan Fodor-vádat is cáfolok. Ezt a részt bővebben idézem. (Dőlt betűk az eredeti szövegben.)
„A másik különös Fodor-állítás:
Ráadásul hallottam Győző nyilatkozatát a Stúdió 85-ben. Országossá tette az ő statariális-szigorú szerénységét: hogy soha nem ád verset, csak ha kérnek tőle. Merjenek ezután nem kérni!… És különben is, az ilyenfajta tisztességfelmutatás nem egyéb félszeg gőgnél és hivalkodásnál.”
Nos, emiatt (is) közöltem most a Vas István levelet, hiszen látható abból is, hogy Csorba igazat beszélt: tőle kértek verset, fordítást, s nem ő „házalt” verseivel, írásaival. Ha azt a sok kérő, sőt sürgető levelet digitalizálni akarnám, amiket Csorba szerkesztőségektől, kiadóktól kapott, bizony sok időbe telne, s össze sem tudnám válogatni mindet, de aki akarja, a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnézheti javarészüket, már amelyek megmaradtak. S bizony, sokakat bántott, sokan irigykedtek amiatt, mert nekik bizony kilincselni kellett írásaikkal … alkalmasint éppen Csorbánál, aki a Sorsunk és Jelenkor versrovat-szerkesztője is volt.
Csorba a vidéki lét nehézségeként el is mondta, hogy egyszer, amikor Pesten járt (nem gyakran, mint más vidékiek, akiknek még lefoglalt albérlete is volt a fővárosban), bement egy szerkesztőségbe, s akkor egy éppen ott lévő költő-szerkesztő a fejéhez kapott, mikor meglátta, s azt mondta: „Hiszen itt van Csorba Győző, őt is bele kellene venni az antológiába.” Ha nem megy oda, eszükbe sem jut. És Csorba tényleg  nem gyakran járt szerkesztőségekbe, íme: „Azt mondod – és ezt már más is hasonló módon fölvetette –, hogy nem járok különféle szerkesztőségekbe. Valóban – ezt én teszem hozzá – életemben legfeljebb két-három alkalommal voltam akár folyóirat-, akár könyvkiadói szerkesztőségekben. De ha mindezt tenném, hogy az közéleti cselekvés lenne, abban erősen kételkedem. Bizony én az ilyesmit hajlamos vagyok inkább önadminisztrációnak nevezni. Amire persze mértékkel szükség is van…” (Tüskés Tibor beszélgetése a költővel: „Szeretnék másokat élni tanítani.” In: Kritika, 1985. 11. sz. 21–22. p.; Tüskés Tibor: Az utolsó évszak. Pécs, 1997. Pannónia Könyvkiadó. 99–111. p.; Vallomások, Interjúk, nyilatkozatok. 112. p.)
Másutt is azt mondja Csorba: „… bizonyos függetlenséget, belső szabadságot jobban megőrizhet így [vidéken, P. L.] az író. Titkárnőktől, előszobáktól, megalázásoktól mentes. Én egyszer jártam a kiadónál, ahol pedig már nem egy könyvemet kiadták… Ez a jó.” (Művészeti díjak, József Attila-díj 1. fokozat, 1972. Dunántúli Napló, 1972. ápr. 2. 9. p. In: Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. 156. p.)
Vas István levele is megerősíti: bizony, a „vidéki” költő csak ritkán, véletlenül jut eszébe pestinek: „Most olvastam különösen szép verseidet a Jelenkorban és erről – szégyen, hogy csak erről – jutott eszembe a következő…” (Még szerencse, hogy Vas István legalább olvasta a vidéki folyóiratokat.)  A levél második részében Vas leírja azt is, mi hátráltatja többek között a vidéki költő munkáját: „Persze, a vidéken-élés éppen a fordítást nehezíti meg a leginkább, mert annak az adminisztrációja (válogatás, kontrollszerkesztés stb.) nagyon körülményes. De olykor nyilván megfordulsz Pesten, és ha tényleg érzel kedvet, akkor ezeket a technikai nehézségeket megpróbálnánk leküzdeni.”  Csorba válaszát nem ismerem, de azt tudom, nem vállalt önálló fordításkötetet, ekkor már inkább saját verseivel foglalkozott, mint fordítással. Ettől függetlenül antológiákba, szerzői kötetekbe, modern és régi költőket is ültetett magyarra: már az 1960-as évek végén azt nyilatkozta, 28 ezernél több sort fordított. (És még utána is mennyit!) Bizonyíték erre Kettőshangzat c. válogatott fordításkötete is.
Amibe pl. – ha már emlegettem az olasz költő kötetét az írás elején – nyolc Ungaretti versfordítást is beválogatott Csorba. (Pedig ez nem volt olyan nagyon egyszerű: sem a fordítás, sem Ungaretti személye, hiszen Ungarettinek sokszor szemére vetették egykori „fasisztabarátságát”.) Csorba egyik olasz barátja segítségével szerzett Ungaretti köteteket eredeti nyelven: „archív” példányt is 1947-ből, s modern, komplett kiadást is 1970-ből, hogy azok alapján valóban eredetiből fordíthasson, mert mindig tiszta forrásból igyekezett dolgozni.”

Annyit tennék hozzá a leírtakhoz, a Fodor-Takáts levelezéskötetnek Kaposváron, a Megyei Könyvtárban is volt bemutatója. Azon dr. Szirtes Gáborral a Pro Pannonia vezetőjével beszélgettünk a különféle felolvasások közben a kötetről. A szépszámú közönségben, az első sorban, maga Takáts Gyula is ott volt. Amikor dr. Szirtes Gábor, kicsit váratlanul, megkérdezte tőlem, mit éreztem, amikor Fodor Csorba Kossuth-díjáról írt levelét olvastam, azt válaszoltam: én a szerkesztés, gépbe írás közben (mennyi gondom volt a sok helyről összegyűlt gépelt levelek rendezésével, hasonló formára alakításával!) nem Csorba veje voltam, hanem egy dokumentátor és csak arra figyeltem, pontos legyen a gépelés és a jegyzetelés. És nem azon gondolkodtam, mennyi igazságtartalma van a szövegnek, vagy mennyire indulatos az. Takáts Gyula pedig finom, értő mosollyal hallgatta a beszélgetést.

Ahogyan most már én is így emlékezem vissza a történetre. A kolerikus Fodor minden szerencsétlen mondatát javította az a jelenet, amit ma is magam előtt látok: Fodor könnyekkel a szemében megy el az intenzív osztályról a már bénán fekvő Csorba szobájából a látogatás után.

Ennyi talán elég is az emlékidézésből.

A következő könyvismertetésben, enyhítve a komolyabb hangütést, Csorba meséiről és báb-játékairól írok.

Köszönöm figyelmüket.