1. Az előző hírlevélben közöltem Csorba Költők, fiatalok című versét. Most kiegészítem a közlést három fontos mondattal: „A vers egy részlete meghallgatható Csorba előadásában is a Jelenkor 30 éves jubileumára, 1988-ban készült filmben. (23 mp és 1 perc 40 mp között.) Ugyanebben a filmben egy 4 perces részlet is látható, amelyben az idős költő a Jelenkor fiatal szerkesztőivel folytatott polémiájáról, szerkesztői elképzeléséről beszélt. Nagyon érdekes az öreg, néha már el-elakadó beszédű Csorba intelme a fiatal szerkesztőkhöz: jó volna, ha néhány olyan mű is megjelenhetne a Jelenkorban, amit egy bányász is élvezettel tud olvasni. (6 perc 00 mp és 8 perc 50 mp között.)

2. Ahogyan ígértem, a hírlevél hamarosan bloggá változik. Ennek előjeleként ma nem csak Csorbához kapcsolható hírekről írok, tartva magamat Aristo blogajánlójának első mondatához: „Blogot azért ír az ember, hogy sokan ne értsenek egyet vele.” (Hogy Aristot emlegettem, gondolom, máris sokan nem értenek egyet velem. Nem baj.)

A második „blogszerű” bejegyzésem, amit azért még tudok Csorbához kötni, Márton László minapi, Névtelen hivatalnok. Márton László a Nibelung-ének fordításáról és Attila hun király örökségéről címmel a Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatát idézi. Nagyon érdekes, sok magyar történelmi vonatkozást tartalmazó beszélgetés, ajánlom figyelmükbe. Márton László és Csorba Győző között levelező viszony volt. A fiatalember elküldte az idős költőnek köteteit a költő pedig – a kapott kötetekbe írt bejegyzések szerint – örömmel válaszolt neki. (Sajnos a levelek nincsenek a birtokomban.) Ajánlom szíves figyelmükbe az érdekes, .

A szerzőről készült fotó a Magyar Nemzet idézett számából való

Azért írom, hogy a bejegyzésem Csorbához is köthető, mert nem is olyan régen – jó okkal – a Szavak bolyhai című Csorba kötet ismertetésében emlegettem Márton Lászlót: „Csorbát erősen izgatta az idő kérdése. Erre utalnak már a versesköteteinek címei is: Időjáték, Görbül az idő, de nem csak ezekből a kötetekből lehetne idézni az idővel kapcsolatos versek sorát, hanem például A szavak bolyhaiból is. Ez a kérdéskör ragadta meg Csorba ifjabb barátjának Márton Lászlónak a figyelmét is akkor, amikor a Jelenkor 1996. évi 11. számában – mondhatnánk Csorba-emlékszámában – Csorba halálának első évfordulóján  A múltbeli ember. Töprengés Csorba Győző egy verse fölött címmel Csorba Apám-öcsém című versének idősíkjait vizsgálta, s mottóul egy régebbi Csorba-vers sorait választotta: „Barátaim tudjátok-e hogy az idő nekem nagyon fáj”. (Előre-hátra)” Márton László német nyelvből is fordított, akárcsak Csorba, ez is közelítette egymáshoz a két alkotót.
Márton László egyik Csorbának ajánlott német nyelvből fordított kötete a Tudásközpontban a Csorba Emlékszobában is megtekinthető: „Gryphius, Andreas: Felirat a mulandóság templomán ; vál., ford. és az utószót írta Márton László. – Bp. Helikon K., 1983. – 43 p. ; 26 cm. – ISBN 96 207 619 2 fűzött. – (Helikon sorozat / szerk. Zirkuli Péter ; 2.). – Dedikálás a szennycímoldalon a sorozatcím alatt: „Csorba Győzőnek tisztelő híve Márton László Budapest, 15/9 a. D. MCMLXXX 1111”
Egy másik, személyes hangú ajánlással Csorbának küldött kötet: „Márton László: A nagyratörő : Szomorújáték. – Pécs : Jelenkor, 1994. – 346 p. ; 24 cm. – (Élő irodalom sorozat). – Dedikálás a szennycímlap hátoldalán: „Csorba Győzőnek sok szeretettel Márton László Pécs, 1994. X. 7, egy esős délután »Ilyen tartós, kegyetlen hideget még nem jegyeztek fel a krónikások stb.« (135. old.)”. – ISBN 963 7770 67 4 fűzött.

3. bejegyzésem szintén Csorbához köthető. A minap kedves telefonhívást kaptam a Dsida Jenő Baráti Kör képviselőjétől. A hölgy nevét nagy bánatomra nem sikerült megjegyeznem. Mint afféle nyugdíjast, éppen délutáni bóbiskolásomból riasztott a mobiltelefon. Azt mondta nekem a hívó, hogy amennyiben a vírushelyzet engedi, szeptemberben Baráti Körük ellátogatna Pécsre. Akkor találkoznának a Csorba Társaság tagjaival és megnéznék a Csorba Könyvtárat, a Tudásközpontot, a Csorba Emlékszobát és természetesen a városban is körülnéznének. Örömmel fogadtam jelentkezését. Megbeszéltük, időben jelzi jövetelüket, hogy fogadásukra fölkészülhessünk. Várjuk újabb hívását. Addig is egy Dsida Jenő verssel köszöntöm a Kör tagjait. A vers ajánlóját az egri Bródy Sándor Könyvtár honlapjáról másolom, egyébként ez a könyvtár honlapján a hónap verse.

Dsida Jenő: Kóborló délután kedves kutyámmal

 A teljes vers itt olvasható. A vers után olvasható ismertetőt itt is közlöm:
„Dsida Jenő »kutyás« verse valójában epikus módon felépített költemény, ahogy a költő mondja: »lírai riport«, egy tavaszi séta eseményeit és ezek lelki következményeit mutatja be. A költő – irodalmi körökben népszerű farkaskutyáját sétáltatja a Kolozsvár közeli erdős dombokon, játékos szavakkal örökíti meg hűséges társának alakját, a gazda és az állat kapcsolatát. A lenti linken olvasható a teljes cikk, Pomogáts Béla remek írása Dsidáról és a versről, amelyet több okból is választottam. Igaz, már nyár vége van, és a vers tavaszi sétáról mesél, de ebben a pandémiás időszakban nyáron és ősszel is talán a séta még az egyetlen biztonságos időtöltés. Elszakadnak egymástól a távolabb élő családtagok, és azok is akik nem élnek egy háztartásban. Talán vannak olyanok is, akiknek a kedvenc kutyájuk, macskájuk az egyetlen olyan társ, akivel a karantént is meg tudják osztani, akik oldják az egyedüllétet és a félelmeket. A vers nem könnyű, oda kell rá figyelni, olyan, mint egy hősi eposz: körülményes, minden jelenetet, hangulatot, szereplőt, történést részletesen körülír. Tinti nem érdemel kevesebbet. Ajánlom minden kutyásnak és nem kutyásnak, hosszabb sétáink alatt gondoljunk vissza a soraira…
»Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne« ez az a sor, amit olyan jó lenne újra átélni, még akkor is ha most nem tudjuk teljes szívvel. Bizakodjunk, reméljünk!
http://www.varad.ro/koborlo-delutan-dsida-jeno-kutyas-verse/”

A 4. bejegyzésem már kevésbé köthető Csorbához, igazi blogbejegyzés. Azért közlöm, mert érdekesnek tartom. Aztán lehet velem egyetérteni vagy nem. Bátorligeti Mária új könyvéről, a Gondozónőről szintén a Magyar Nemzetben olvastam. (Egyébként a Magyar Nemzet számait is ajánlom figyelmükbe, művészeti írásai, írói vannak olyan jelentősek, mint bármelyik más liberális művészeti oldalé.) A Bátorligeti Máriával folytatott Vak dióba zárt lét című beszélgetés itt olvasható. Részlet a beszélgetésből:

– Az új évezred egyik jelentős, a közbeszédben rendre nagy súllyal megjelenő kérdése az elvándorlás, illetve a külföldi munkavállalás. Az elcsatolt területekről az anyaországba érkezők kálváriájával több irodalmi alkotás is foglalkozik, a Nyugatra vándorlásról, a modern kori, napjainkra jellemző nyugati munkavállalással sokkal kevesebb. Talán a téma érzékenysége miatt. Ön miért nyúlt ehhez a témához? Hogy érzi, bátorságra van szüksége ma egy alkotónak ahhoz, hogy erről a problémáról írjon?
– A keleti államokból a nyugat-európai országokba irányuló gondozónői munkavállalás viszonylag új keletű jelenség, ami a népesség elöregedésének sajnálatos következménye. Hálátlan téma, nem szívesen nyúlnak hozzá művészi céllal. Mivel azonban nekem személyes ügyem lett, sürgető kényszernek éreztem megírni a jelenség irodalmi vetületét, ugyanis tapasztalatom szerint sok téves elképzelés lengi körül. Egy gondozónő megvásárolt munkája biztonságot, érzelmi többletet jelent az idegen család számára, a saját családjától viszont hónapokat, éveket marad távol. Ennek az áldatlan helyzetnek a következtében a későbbiekben akár beláthatatlan morális és pszichikai károk is jelentkezhetnek, különösen az anya hiányát hosszú ideig elszenvedő kisgyerekek esetében. Ennek legsúlyosabb vetületét mutatja be Böszörményi Zoltán Sóvárgás című regénye. A témaválasztásban az is szerepet játszott, hogy olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő embert akartam bemutatni, akinek tevékenységét túlnyomórészt a munkaadója jelleme határozza meg. Meghatározó volt Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye is. Rokon témájú, mai életkörülmények között játszódó történetet akartam írni. Édes Anna, aki a tyúk nyakát nem képes elvágni, egy késsel halálra szurkálja a kenyéradóit.”
A fenti sorokkal ajánlom figyelmükbe a kötetet.

5. bejegyzésem első pillantásra szintén nem köthető Csorbához. Egy Amerikába emigrált német szerzőről Charles Bukowskiról van szó. Hogyan kerül ide? Olvasom a Roadster.hu  életmód magazin online lapon – lám én mucsai, műveletlen ilyen oldalakon is járok –, hogy „Augusztus 16-án lenne százéves Charles Bukowski. Az amerikai alkotó születésnapját, életét, munkásságát és örökségét augusztus 18-án a budapesti Trip hajón nagyszabású emlékesttel ünneplik meg.”
Charles Bukowskiról az Új Symposion című újvidéki folyóirat jut eszembe. Az avantgard szerzőket felvonultató lapot az ántivilágban a Pécsi Városi Könyvtár Várkonyi Nándor folyóiratolvasójába is megrendeltük, számait ott szoktam átnézni. Emlékeztem, rá, hogy a folyóiratban olvastam több Bukowski írást. A verseit meg is találtam, itt. Csak erős idegzetű olvasóimnak ajánlom, nyers, szókimondó szöveg, a környezetében olvashatók talán még inkább. Idézet a Roadster-szövegből: „Bukowski a hetvenes években sorra publikálta regényeit, megalkotva bennük alteregóját, Henry Chinaskit, aki leginkább iszik, nőzik, lóversenyre jár, klasszikus zenét hallgat egyedül, és – akárcsak az író – illúzióktól mentesen szemléli a körülötte kavargó, nyomorúságos világot. Bukowski stílusát minden művében alapvető közvetlenség, nyílt szókimondás, kíméletlen őszinteség és fanyar humor jellemzi. Bár a magyar olvasók elsősorban prózaíróként ismerik Bukowskit (regényei A Ponyva, a Posta, a Nők, a Tótumfaktum, a Hollywood, A kezdő), több mint ezer verset írt, közülük néhány bekerült a Vegyes felvágott címmel 2013-ban a Trubadúr által kiadott kötetbe.” Ajánlom figyelmükbe a szerzőt és a lapot.
Azért írtam, hogy bejegyzésem első pillantásra nem köthető Csorbához, mert hiszen a lapot Csorba által ismertem meg. Egy 1983-as számában Csorba versfordításokat közöltek. Természetesen a lap témavilágához illően Janus Pannonius pajzán verseiből adtak közre egy csokrot Csorba fordításában. (A versek aztán megjelentek a Janus-összes kötetekben és a már megjelenése idején kuriózumnak számító Janus Pannonius: Pajzán epigrammák címmel kiadott Csorba-fordításkötetben.)
A lapszám borítóját itt is bemutatom:

A bal felső sarokban lévő Csordásnak felirat mintha Szederkény Ervin kézírása lenne, aki akkoriban a Jelenkor főszerkesztője volt, az oldal alján pedig Csorba tulajdonjegyzése látható.
Csorba versfordításai és a pajzán Janust ismertető sorok itt olvashatók. Három verset alább másolok, de nem  folyóiratban megjelent változatokat, hanem a Pajzán epigrammák című kötetben közölteket. Így összehasonlítható, mennyit változtatott a fordítás szövegén Csorba.

Csak 18 éven felülieknek!

Lám, így lesz kerek – sőt, a liberális lózungok szerint „független-objektív”-nek nevezhető – egy konzervatív blogíró világa. Márton László, Dsida Jenő (és baráti köre), Bátorligeti Mária, Charles Bukowski, Janus Pannonius és Csorba Győző, Új Symposion, Roadster magazin és Magyar Nemzet  békésen megfér egy blogbejegyzésben. Hogy teljes legyen a kép, megjegyzem még, a meztelen performanszairól (is) nevezetes Ladik Katalin költőnő verseit és képeit is többször láttam az Új Symposionban. Ezzel a hivatkozásommal – lám – még az osztódással meg(nem)szűnő Indexet is megidéztem. Na, most lett igazán „kész” a bejegyzés.

A Dsida-vershez írt utolsó mondattal búcsúzom. Jó volna hinni benne elátkozott augusztusunkban:

»Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne« ez az a sor, amit olyan jó lenne újra átélni, még akkor is, ha most nem tudjuk teljes szívvel. Bizakodjunk, reméljünk!”

És most elmegyek sétálni valamiféle allergiával megvert szegény kutyusommal.

Köszönöm figyelmüket.