Megszakítom a Csorba fordításkötetek ismertetését és most a napokban kezembe került néhány olyan 1979-es Dunántúli Napló számot ismertetek, melyekben Csorba-vers vagy Csorbáról szóló hír jelent meg. Sokadszor tapasztalom már, hogy a Dunántúli Napló abban az időben pontosan nyomon követte a pécsi kulturális élet eseményeit, fölhívta rájuk a figyelmet. A megjelent Csorba verseket a hírlevélben idézem, a verseket közlő számokat, vagy azok érdekes oldalait pedig elérhetővé teszem.

1. Az április 8-ai, Költészet napi számban Csorba Nehezen s gazdagon című verse jelent meg, ám ezen felül még ismertették Csorba Győző Válogatott versek című kötetét is. Ugyanebben a számban olvashatjuk, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalat milyen honismereti munkát – emléktáblák állítása – támogat a Balaton melletti településeken, de olvashatjuk Mészöly Miklós Magyar novella című, Várkonyi Nándor emlékének ajánlott írásának részletét, Bárdosi Németh János és Arató Károly verseit. A Napló a Jelenkor áprilisi számának beharangozóját Csoóri Sándor és Meliorisz Béla versének közlésével illusztrálja. Ebben a számban olvasható dr. Tóth István Tollseprű című rovatának egy darabja. A szerző a Pécsi Tanárképző Főiskola irodalom tanszékének tanára engem is tanított még a múlt században. Janus Pannonius születési helyének, eredeti nevének kutatója – a kutatás eredményéről itt is olvashatunk – Csorba jó ismerőse, a Dunántúli Napló Tollseprű rovatának közkedvelt szerzője volt.
Hihetetlenül gazdag a szám annak is, akit az akkori politikai élet érdekel, a KISZ-től „a” pártig mindenféle eseményről képet kaphat belőle. Kérem, nézzék át az egész számot, tanulságos.

2. A június 3-ai ünnepi könyvheti számban Csorba Győző  Gyász című verse jelent meg. Ezt a számot is mellékelem, ezt is érdemes átpörgetni. Abban az időben Pedagógusnapon kitüntetéseket is adtak át, erről is van beszámoló a lapban. Akit érdekel, megkeresheti, szerepel-e egykori tanára a kitüntetettek között. Számomra különös érzés volt Gergely Jánosról olvasni, aki – ugyanúgy, mint Tóth István – főiskolai tanárom volt egykor. A nőhallgatók között népszerű, a fiúhallgatók által is kedvelt, mindig vidám, örökifjú, pipás ember azonban, mint kiderült, nem ugyanúgy volt tanár, mint Tóth István, mert ő egyben a III/III-as ügyosztály szigorúan titkost tisztje is volt, alezredesi rendfokozattal. Mellékesen. Azok a régi mesés idők…
A Gyász című Csorba versen kívül még Pákolitz István és Bertók László verse olvasható a számban, továbbá beszámoló a könyvhét megnyitójáról, részlet Tüskés Tibor Zalamente, Somogyország című kötetéből, és Bárdosi Németh János fotóritkasággal illusztrált írása, Ötvenéves  a magyar könyv ünnepe címmel.

3-4. Tüskés Tibor Csorba Győzőről készített bibliográfiájának megjelenéséről a július 24-ei (kishír a baloldali oszlop alján) és az augusztus 15-ei  számban (a kishírek között a középső oszlopban) is  hírt adnak. Az aug 15-ei számban az autóárak akkori állásáról és az Abaliget–Bükkösd közötti utolsó  alagútszakasz átadásáról is beszámolnak.

5. Amerigo Tot 1979 októberében Pécsett járt. Az október 7-ei DN-számban írnak Tot Komarov-szobrának avatásáról, s mivel az ünnepségen Csorba is jelen volt, Tot-tal közös kép is készült róla.
A közös képet idemásolom:

A szoboravatás fotója egy másik Dunántúli Napló-számban.

Ugyanebből a számból két érdekes írást idézek meg. Az egyik Jéki László Newton-alma című gondolatserkentő cikke a fizikai törvények és a művészet kapcsolatáról. A cikkben Páskándi Géza, Edgar Ellen Poe és Juhász Ferenc versidézetek is olvashatók. Talán néhány pécsinek nem jut eszébe a szerző nevéről sok adat, pedig Jéki László egészen kiváló elme volt, Pécs szülötte. Kérem, olvassák el a Wikipédia szócikkét.
A másik érdekes írás ugyanebből a számból és ugyanerről az oldalról Bezerédy Győző Képek Pécs történetéből című könyvének bemutatása Bebesi Károly tollából. Nagyon érdekes, ritkán látható képekkel illusztrált írás. Bezerédy Győző Pécs egyik ikonikus figurája volt, levéltáros, helytörténész. Alakját ez a film idézi meg.
Jéki László: Newton-alma című cikke Páskándi Géza, Poe és Juhász Ferenc versrészletekkel és a Bezerédy Győző kötetről szóló írás itt olvasható.

6. Csorba Győző 1916 november 21-én született, ezért a novemberi-decemberi napokon több írást szoktak megjelentetni helyi lapokban a születésnapot ünnepelve. Az 1979 december 31-ei Dunántúli Naplóban például bemutatják a Jelenkor 1980. évi januári számát, amely tulajdonképpen kicsit Csorba-szám: olvasható benne Csorba Győző  több verse (Költők, fiatalok, Kisunokáim, Ténymegállapítás, Gyász), Találkozásaim címmel Albert Zsuzsa beszélgetése Csorba Győzővel és Tüskés Tibor „…Váratlan tájak nyíltak…” Csorba Győző lírája a hetvenes évek második felében című tanulmánya. A beszélgetés és a tanulmány alapvető fontosságú a Csorba-recepcióban, ezért – a Jelenkor borítójával és tartalomjegyzékével bővítve – ezeket is elérhetővé teszem a versek mellett, itt. A DN közli Csorba Költők, fiatalok című versét. Kicsit gyenge szkennelésem itt látható. A vers itt is olvasható, a hírlevelet pedig a vers közlésével fejezem be. A vers egy részlete meghallgatható Csorba előadásában is a Jelenkor 30 éves jubileumára, 1988-ban készült filmben. (23 mp és 1 perc 40 mp között.) Ugyanebben a filmben egy 4 perces részlet is látható amelyben az idős költő a Jelenkor fiatal szerkesztőivel folytatott polémiájáról, szerkesztői elképzeléséről beszélt. Nagyon érdekes az öreg, néha már el-elakadó beszédű Csorba intelme a fiatal szerkesztőkhöz: jó volna, ha néhány olyan mű is megjelenhetne a Jelenkorban, amit egy bányász is élvezettel tud olvasni. (6 perc 00 mp és 8 perc 50 mp között.)

KÖLTŐK, FIATALOK

Öcséim drága öcséim költők fiatalok
kiábrándítsalak? én rosszat nem akarok

én nem akarok rosszat de ne kérdezzetek
ne kérdezzétek hogy s mint látom a költészetet

mondtam igen hajdanta én is nagy szavakat
hogy így meg úgy hogy szentség nincs más a nap alatt

hogy életem egyetlen tartalma célja ügye
hogy azért van hogy az embert magasabbra vigye

hogy nincs alku hogy érte semmi se drága hogy…
− miként ti gondoljátok költők fiatalok

nyilván kijelölve napom már mire nem jön éjszaka
vagy éjszakám amelynek nem pirkad hajnala

ha valamikor hát most köntörfalazni tilos
(bár ahogy mondják: mindent eltűr a papiros)

vagyis: csak írtam írtam s a szavak szerkezetek
a vers rámkényszerített mindig egy s más szerepet

s ha új lett készen: − újra, ha sok-sok − mind az egész
gyümölcseként termett egy kancsal viselkedés

esetleg félig kancsal vagy negyedig ötödig az
az arány mindegy az a fontos hogy valamiképp nem igaz

öcséim drága öcséim költők fiatalok
ringyók a szavak befűzni ne hagyjátok magatok

úgy se hogy mint a bogáncsok rátok ragadjanak
vagy szándékotok ellen valami mást mondjanak

úgy se hogy ami végül mindebből megszületik
az dirigálja az embert az embert bennetek itt

legyen példátok inkább a rendes szívdobogás
ami egyszerű tiszta nem szól bele álca fogás

persze a költészet szent mást nem vallok ma se még
de úgy ahogyan szent az ember a föld meg az ég

sokat tanultam idáig s lám ennyit tudok ha tudok
öcséim drága öcséim költők fiatalok

(Simeon tűnődése. 1983. 54–55. p.)

A következő hírlevélben egy német származású amerikai költőről, egy magyar írónő új könyvéről és a Dsida Jenő Baráti Körről, tervezett pécsi látogatásukról írok. Tartsanak velem akkor is.

Köszönöm figyelmüket.