„Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.” (Egry József)

1. Ma egy névnapi köszöntőt ajánlok, alább majd be is másolom a verset. Kicsit megkésve, de soha nem elkésve: a mondanivaló mindig aktuális. Arany János: Domonkos napra. Micsoda gyönyörű vers! (Köszönöm dr. Radics Évának a felidézését!) Nyugodtan lehet tovább hajtani a facebook-bejegyzéseket a vers meghallgatása után: szép-kedves linkek következnek.

DOMOKOS NAPRA

Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a – bár hiános – család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?…

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
Minél édesb, annál émelygősb csemege –
Annál undoritóbb, minél szebb éneke.

Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
– Annyi más futónak nehéz – akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj’, amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju… poharam cseng érted! –
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

Szeressed hazádat… Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, – de maga viseli.

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet ,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju – habzó kelyhem dagad –
A haza igényel munkás, hű fiakat.

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet – szégyen.
Virág a költészet… egy nép irodalma:
De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju – még egyszer a kelyhet! –
Nőj eléggé nagyra – betölteni helyed!

(1851 aug. 4)

Istenem, mennyi ballagási ünnepélyen láttuk, hallottuk! (Én biztosan, a magamén is):

Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Olvasgatom, mit emeljek ki, de semmit nem lehet: az egész vers kiemelni való. De, ha mégis, talán ezt a hitehagyottaknak, meg- és elfutamodóknak:

Szeressed hazádat… Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, – de maga viseli.

Tájékoztatásul: Domonkos névnapjai: augusztus 4., március 9., augusztus 8., október 14. S további tájékoztatásul, mivel gondolom „modern” (jelentsen ez a szó akármit) korunkban a latinos műveltség nem nagyon támogatott (hogy finom legyek):

„A Domonkos férfinév a latin Dominicus férfinév magyar változata. Jelentése az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt. Eredetileg a vasárnap született gyerekek kaphatták, mert a vasárnap neve az „Úr napja”, latinul dies dominica volt. Női párja: Dominika.

A név katolikus szentje Guzmán Szent Domonkos.

In: Fra Angelico 

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

MAGASABB RANGÚ

Fél-halálban ha alszol és
csupán a lélegzés a lágy
fel-alá könnyű melleden
a ténykedésed öltözöl
vetkőzöl közlekedsz köszönsz
ajtót nyitsz boltba jársz eszel
gombot varrsz kertben dolgozol
könyvet lapozgatsz társalogsz
engem szeretsz vonatra szállsz:

csinálsz akármit s bárhogyan
lakályos ház épül vele
varázsolt téglák csengenek
ajtók mozdulnak s ablakok
kémények kályhák tűzhelyek
s kerül levegő is bele
tápláló védő nem fogyó

És az idő kapitulál
meg sem próbálja rontani
mert felsőbb szinten áll a ház
magasabb rangú társaként

Megjelent az Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978) című kötetben az Új versek ciklusban. Ez azt jelenti, hogy a verset Csorba az Észrevételek (Bp. : Magvető, 1976) és az Összegyűjtött versek című kötet megjelenése között írta.
Két megjegyzés. Az egyik: Csorba az alvást ebben a versben fél-halálnak nevezi, másutt „kis halál„-nak. Sokat izgatta az alvás mibenléte: élet az, vagy halál? Vagy melyik mennyire? Mert hiszen az alvó kicsit halottként „viselkedik”, halottnak látszik. A másik: ez tulajdonképpen szerelmes vallomás. Csorba nem volt „kitárulkozó” költő, keveset írt a testi szerelemről, inkább hasonló vallomásokat írt szeretett Margitkájához. Mint ez is: a feleség a ház magasabb rangú társa, aki előtt még az idő is kapitulál. Lehet-e ennél szebbet mondani a szeretett és tisztelt nőről?

5. Ma valami újdonsággal szerettem volna előállni, de ez különféle okok miatt nem sikerült. Ezért „visszanéztem” a blogokra. Ez a mai a 390. blog, van hát miből választani. Nem olyan régen ismertettem kedves Szabó László professzor Szeretetcsomag és macskaköröm című könyvét. Már akkor szerettem volna hozzáfűzni egy Csorbát emlegető megjegyzést a Horvát Adolf Olivér és a Pécsi Akadémiai Bizottság című fejezethez, de a betegségem miatt „kiesett a klaviatúra” a kezemből. Most pótlom a megjegyzést.
Ugyanakkor, amikor Horváth Adolf Olivér a fejezetben említett Grastyán-díjat kapta, Csorba Győző is átvehette azt, együtt adta át nekik Romhányi György akadémikus. Horváth Adolf Olivérről és a díjátadásról már Szabó professzor Együtt egymásért című könyvének bemutatójában is írtam a 282. Csorba blogon, mivel a tudós botanikus, tanár abban a kötetben is szerepel a Horvát Adolf Olivér kedves pécsi jelenség, tudós ember c. bekezdésben.

Csorba Győző, Romhányi György professzor és Horvát Adolf Olivér a Grastyán-díj átadóján. A fotó egy írólapra másolt képről készült szkennelés.

A „hivatalos” fotón Csorba veszi át a díjat, mögötte jobboldalt felesége Margitka, mögötte erősen takarva Csorba Eszter.
A kép alatt a bal sarokban látható idézet teljes szövege a zseni figyelmeztetése a mának és a jövőnek:

„Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a tech­nikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére.
A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor. Verseimmel ebben szeretnék segíteni.
A törvényt, a dolgok és jelenségek lényegét igyekszem megragadni és kimondani, tízes találatokra törekszem, tehát szűkszavúságra. Irtózom a bőbeszédűségtől, a mellébeszéléstől, szeretem a zenét a versben, de nem azonosítom a tankönyvek s olykor a nyelvészek igénytelenségével: a rit­mus, jó esetben a szótestek, a hangok valamiféle muzsikájával. A zene szá­momra sokkal mélyebb és összetettebb jelenség: legalább akkora szerepe van benne a szavak és mondatok „árnyékának”, gondolati, fogalmi, hangu­lati tartalmának és kisugárzásának, mint az érzékszervekkel közvetlenül felfogható megjelenésüknek.
Híve vagyok a költészet demokratizmusának, de nem a pökhendi műveletlenség kiszolgálásának, hanem annak, hogy aki fárad érte és akar­ja, aki hajlandó szellemi és érzelmi erőfeszítésre, az kapja is meg jutalmát: a műalkotás élvezésének  örömét.”
In: Csorba Győző. Magyar Rádió – Költők albuma, bevezető

Ajánlom hát szíves figyelmükbe ismét a fenti blogot, nem árt jól megjegyezni a két nagyszerű pécsi ember nevét, pillantást vetni életművükre.

A következő blogban jön majd az ígért újdonság, újabb két minikönyv bemutatása.

Köszönöm „ismétlő figyelmüket”.