Végre elkészült „harmadik professzorom” Szabó László Gyula vendégoldalának internetes menüje. Gyorsan fel is töltöm ide egy nagyszerű könyv bemutatójának kiegészítését. Nem olyan régen ismertettem kedves Szabó László professzor Szeretetcsomag és macskaköröm című könyvét. Már akkor szerettem volna hozzáfűzni egy Csorbát emlegető megjegyzést a Horvát Adolf Olivér és a Pécsi Akadémiai Bizottság című fejezethez, de a betegségem miatt „kiesett a klaviatúra” a kezemből. Most pótlom a megjegyzést, olvasható itt.
(Figyelem, a „visszatekintés” után új bejegyzés, egy teljes kötet olvasható Szabó László Gyula professzortól.)

A visszatekintés:

„Ugyanakkor, amikor Horváth Adolf Olivér a fejezetben említett Grastyán-díjat kapta, Csorba Győző is átvehette ezt a díjat, együtt adta át nekik Romhányi György akadémikus. Horváth Adolf Olivérről és a díjátadásról már Szabó professzor Együtt egymásért című könyvének bemutatójában is írtam a 282. Csorba blogon, mivel a tudós botanikus, tanár abban a kötetben is szerepel a Horvát Adolf Olivér kedves pécsi jelenség, tudós ember c. bekezdésben.

Csorba Győző, Romhányi György professzor és Horvát Adolf Olivér a Grastyán-díj átadóján. A fotó egy írólapra másolt képről készült szkennelés.

A „hivatalos” fotón Csorba veszi át a díjat, mögötte jobboldalt felesége Margitka, mögötte erősen takarva Csorba Eszter.”
 A teljes bejegyzés itt olvasható. 

Ajánlom tehát szíves figyelmükbe ismét a fenti blogot, amely Szabó Lászlónak köszönhetően született. Nem árt jól megjegyezni a két nagyszerű pécsi ember nevét, pillantást vetni életművükre.”

Ne csak ismételjek, nagy örömmel közlöm a professzor egy régebbi, teljes, de nagyobb, színes képek nélküli kötetét a vendégoldalon:

Egymásért vagyunk.

A 281. Csorba hírlevél melléklete

A szerzőhöz intézett levél [tkp. laudáció P. L.] és a szerző  bevezetője mindent elmond a kötetről … és a szerzőről. Mindkettőt közlöm:

Előszó
a Szerzőhöz intézett levél

„Mindannyian a szakmában hálásak vagyunk azért, hogy folyamatosan feldolgozod és az utókor számára megörökíted a múltbeli történéseket, nagyjaink emlékét. A Farmakognóziai Hírekben utóbb megjelent Tyihák Ernőről készített összeállításod szép emlékeket ébreszt bennem. A honlapunkon, Szegeden a megjelent nekrológ próbálta kifejezi, milyen tisztelettel adózok emlékének.  Ernő pályájának kezdetén Édesapámmal dolgozott együtt, számos közös dolgozatuk jelent meg. Édesapám nagyra tartotta őt, becsülte, mint az egész gyógynövény szakma, invenciózus, szerény mivoltát.  Őt állította elém, mint követendő példát. Később, a Gyógynövény Kutató Intézetben tett tanulmányutam során én is magával ragadónak találtam a mindenkor újat kereső személyiségét. Amikor már lehetőségem volt rá, próbáltam közelebb hozni Szegedhez, a Farmakognóziai Intézethez. Címzetes egyetemi tanári felterjesztése szerencsére támogatásra talált. Ezzel kapcsolatban kértem őt, hogy a frissen megindított
biotechnológia tantárgyam keretében egy-két órát tartson szemeszterenként. Általában saját elméleteiről tartott órákat s a visszajelzések alapján, egyénisége, lelkesedése a diákságot éppen úgy magával ragadta, mint mindenkor minket is.
Még egy, kevésbé ismert momentum, melyet elégedettséggel idézhetek fel. Blunden angol professzorral (University of Portsmouth, U.K.) hozhattam össze őt. (Blunden professzor szintén, intézetünk közreműködésével nyerte el a honoris causa doktor címet Szegeden). Ez olyan jól sikerült, hogy a szakmai baráti kapcsolataink szinte családi szintűekké váltak. Otthoni vendégeskedések feleségekkel, rokonokkal stb. jelezték ezt. Ernőnek Blunden professzorral kapcsolatban nagy érdeklődésre számot tartó szakmai tervei voltak, melyek megvalósítására azonban már nem kerülhetett sor.

Kedves Laci! Amint látod a régi emlékek felelevenítése, megőrzése és a jelen számára hozzáférhetővé tétele mindannyiunk számára nagy jelentőségű. A Te ilyen irányú munkásságod a gyógynövény, a botanika, de más területeken is, nagyon nagy jelentőségű. E területnek Te vagy a legelhívatottabb és legaktivabb, és váltál a legelismertebb művelőjévé.
Most, amikor áldott karácsonyi ünnepeket kívánok, szeretném, szeretnénk, ha az eddigiekhez hasonlóan folytatnád feltáró munkádat. Ehhez kívánok az újesztendőre is jó egészséget és, hogy a Jóisten őrizze meg alkotó képességedet, alkotó kedvedet, hogy sok hasonló összeállításodat olvashassuk.”

 Szeged, 2019. Karácsony                                     Prof. Dr. Máthé Imre emeritus professzor
Szegedi Tudományegyetem
Gyógyszerésztudományi Kar
Farmakognóziai Intézet

„Bevezetés [a szerzőtől, P. L.]