Fontos hír, rövid változat. (Ez csak figyelemfelhívás! Részletesebb meghívó a következő blogokban.)

November 20-án 16 óra 30 perckor a Pécsi Tudásközpont kis konferenciatermében Csorba Győző születésének évfordulójára (1916. november 21., „amikor az öreg király meghalt”) a Csorba Emlékszoba koszorúzásával és különleges műsorral emlékezünk.

Köszönöm, hogy a dátumot máris beírták határidőnaplójukba!

1. Ma egy korunkban is tanulságos mesével és egy portréval bővítem Csorba youtube csatornáját. Wass Albert: Patkányok lázadása és Weöres Sándor portré. 1979. 08. 22. Az MTV Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Azt gondolom, egyik szerzőt sem kell bemutatni a Csorba blog követőinek. (A Weöres Sándor videó elején, a 39-40. mp-nél a régi, már lebontott házak hátterében, a városfal őrtornya látszik, ahol Csorba a Faust második részét fordította (a blog 3. pontja) és például a Följegyzés című versét is írta. Kérem, olvassák el a vers születéséről Csorba Győző és Lator László beszélgetését, amely Csorba életművének, verseinek megértésében és megszeretésében is nagy segítség lehet.
Kérem, kísérje figyelemmel a csatornát (nem mindig hétvégén frissítek), lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája (154 cím) itt megtekinthető (2024. 10. 11-ei állapot)
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

 ELLENPONTOK

Fulladás örvény szöglet ájulat
fűrész nyál vér fog-reccsenés epe
verem bűz rács hörgés roncs dög cafat
por sár por sár por és sem én se te

Bársony csók öl pár bimbó kézfogás
kalász gyermek fészek dal lepke víz
álom hullám pehely szív biztatás
fény nap fény nap fény és én is te is

Fulladás bársony ájulat szirom
fűrész kalász verem víz lepke vér
por fény por fény nap sár nap sár s megint

Sem én se te s én is te is korom-
s hő-csíkok közt roskadva s könnyedén
botolnak és táncolnak lépteink.

Megjelent a Lélek és ősz, a Lélek évszakai és az Összegyűjtött versek című kötetekben. A vers ellentétpárjait jól magyarázza Csorba vallomása, amelyet a blog 7. pontjában idézek, Önarckép-most címmel. Színe és fonákja – Csorba fantáziájában, gondolataiban mindig együtt élt és működött, amint ezt a versei is tükrözik.

5. Most találtak meg a kisunokák egy Csorba kitüntetés két részből álló bronzérmét. (Kétoldalas, öntött bronz plakett, pecsétnyomóval, 87 mm.) Lám, milyen rossz hagyatékőrző vagyok én, eddig hagytam kallódni. Most azonban „nem eresztem”, azonnal közzé is teszem a róla készített fotókat.

Pro Urbe Pécs díj, 1986. A díj, alul a pecsétnyomóval. A fotón is kivehető Pécs vázlatos képe a várost kelet-nyugati irányban kettészelő 6-os főúttal, északon a Mecsek csúcsaival, de kivehető a Mecseken átvezető út Komló, Dombóvár felé, délre pedig a Harkány-Villány-Siklós-Mohács felé vezető út, a gyógyvizet, történelmi emlékhelyeket keresők és a borturisták fontos útvonala.

Pro Urbe Pécs. A pcsétnyomó nélkül

Pro Urbe Pécs. A pecsétnyomó

Pro Urbe Pécs. A város kulcsa (?)

6. Ez is most került elő. Csorba emlékérem.

Az emlékérem Soltra Elemér festő, grafikus, éremművész alkotása.

7. Ha már a kitüntetéseknél és az érmeknél tartunk, kissé megkésve itt hívom fel a figyelmet  egy hírre. „A Kodály Központ hangversenytermében tartották vasárnap délelőtt [a] Pécs Város Napja alkalmából szervezett ünnepi közgyűlést. Szeptember elseje immár 1994-óta a város napja, 1367-ben ezen a napon írta alá V. Orbán pápa a középkori pécsi egyetem alapítását engedélyező pápai oklevelet.” (Itt részletesen bemutatják a díjazottakat) Az ünnepi közgyűlésen, amelyen a hagyományoknak megfelelően átadták a város kitüntetéseit… Pécs Megyei Jogú Város Díszpolgára címben részesült Vidovszky László zeneszerző, távollétében Weber Kristóf zeneszerző vette át a díjat. Pécs Város Kulturális Nagydíját – Le Grand Prix culturel de la Ville de Pécs – vehette át a Szélkiáltó Együttes, melynek egyik tagja, Lakner Tamás mondott beszédet a díjazottak nevében.” A Csorba Társaság nevében gratulálok és további eredményes munkát kívánok a díjazottaknak. Külön kiemelem a Csorba Győző közművelődési díjjal kitüntetett Molnár Gézát, akit régről ismerek, úgy is, mint a Pécsi Vasutas Művelődési Ház volt igazgatóját és úgy is, mint Csorba Győző tisztelőjét.

Ha már a kitüntetéseknél tartunk, egy érdekességre hívom fel a figyelmet. Itt fellelhető, mely polgárainak munkásságát ismerte el különféle díjakkal a város 1991-től. Ezen az oldalon megtekinthető Pécs Díszpolgárainak listája is, szintén 1991-től máig. Sőt, az oldal alján „Nem teljes névsor a város által 1791-1947 között díszpolgári címmel megtiszteltekről” címmel egy lista olvasható, melyet volt kitűnő kollégám Móró Mária Anna állított össze. A lista 1791. március 29-től, a Ferdinandus Müller de Müllegg udvari ügynöknek adományozott címtől („a Város iránti jóindulatáért és az érte tett szívességekért”) 1947. november 7-ig, a Joszif Visszarionovics Sztálinnak, a nagy postarablónak adományozott díszpolgári címig („Tolnai József polgármester javaslatára, a törvényhatósági bizottság döntése”.) tartalmazza a díjazottak nevét, de köztük van degenere gróf Károlyi Mihály is, aki 1947. március elsején (pécsi látogatása alkalmával) kapta a díjat. (Kár, hogy nem április 1-én, akkor áprilisi tréfának esetleg megfelelne.) A díjazottak felsorolása jól mutatja, hogy a mindenkori hatalom mindig saját kegyeltjeinek osztogatta a díjat, olyanoknak is, akik pedig gyakran inkább csak kárt tettek. A díjosztó vezetők tudtommal egy alkalommal, Imrédy Béla miniszterelnök esetében, vonták vissza a kitüntetést, melyet az indoklás szerint Imrédy a „november 2-i bécsi döntésnél elért országgyarapító tevékenységéért” kapott, s mely kitüntető címtől aztán – indoklás nélkül, de nyilvánvaló okból – 1945. május 28-án a törvényhatósági bizottság megfosztotta. Nem tudom J. V. Sztálin díszpolgári címét a város visszavonta-e, de ha nem így történt, az nagy szégyen volna. (Megítélésem szerint az is, ha Károlyi kitüntetése még „érvényben” volna). A felsorolásból kiderül, Perczel Miklós (Bonyhádi lovag Perczel Miklós (angolul: Nicholas Perczel) („Bonyhád, 1812. december 15. – Baja, 1904. március 14.) Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja, politikus, az 1848–49 évi szabadságharcban honvédezredes, az amerikai polgárháborúban az északi hadsereg ezredese, Perczel Mór honvédtábornok öccse.” In: Wikipédia.) és Zsolnay Vilmos (őt a pécsieknek nem kell bemutatni) kapta meg kétszer a díjat. Ők megérdemelték…
Kerestem, de szomorúan tapasztaltam, hogy Szálin után 1991-ig nem találtam összeállítást a Pécs város által kitüntetettekről, így Csorba 1985-ben kapott Pécs díszpolgára címe is csak néhány helyen szerepel. Pedig biztosan köztük is akadna néhány „érdekes” név…

8. A Csorba Győző és Pécs című sorozatom 6. fejezete − helyett – két idézetet teszek most közzé Csorbától, Csorbáról.

Azt hiszem, a nézőt nem vidítja fel. Meglehetősen rossz kedvűt, sőt alighanem elszomorítót lát.
De közérzetem szinte soha életemben nem volt igazán jó – legfeljebb rövid szakaszokban. Mintha egy vastag, szürke, helyenként fekete, s nagyjából ugyanannyi piros vonallal keresztezett sáv húzódna végig gyermekkoromtól máig.
Talán tíz éves lehettem, hogy belémesett a mulandóság tudata. Teljes nyerseségével a teljesen védtelen lélekbe. Alighanem közvetlen okozói apám halála tíz éves koromban, s még egyetlen év sem telt el, huszonnégy esztendős bátyámé, akkori eszményképemé. Esetleg még az is, hogy hatéves koromtól majdnem tizenegy évesig egy temető szomszédságában laktam. Ahogyan visszaemlékszem, tudatomon a temető keveset rontott ugyan, de a két haláleset hátteréül bizonyára valamiképpen érvényesült.
Születéskori testi hibám kamaszkoromban fokozottan érzékennyé tett, s bár a felhőket a fiatalság gyakran elfújta fejem felül, amikor írni kezdtem, különös vonzódással választottam komor témákat. Ahogy mostanában végiglapoztam első versesfüzetemet, sorra kerültek elém az elmúlással foglalkozó írások. Akkor – és még sokáig utána – inkább romantikus „fáj-virágokként”, mint reális életérzékelésül.
Lassacskán szinte rájárt az agyam, hogy a jelenségek végső következtetéseit többnyire gyász-szalaggal kössem át. Öt évvel ezelőtt egy meglehetősen súlyos érműtéten estem át. Azóta szinte folyamatos a kedvetlenségem, mert mintha valamiféle energiaforrást emeltek volna ki belőlem. Ez az, ami főként kedvemet szegi, mert félig elvette legfőbb védekezési eszközömet: a versírást. Ameddig az megvolt: gyógyított minden elesettségem ellen. Mióta nincs már, csaknem menthetetlenül védtelen lettem.
Rossz közérzetem szinte-szinte állandó.
Meglehet, hogy a politikai helyzet mindehhez még hozzájárult. Nem esett ugyan benne semmi drasztikus bántódásom, de mintha egy roppant súlyos terhet cipeltem volna szüntelenül.
A rendszerváltás még nem volt elég számomra. Közérzetem javulását erősen akadályozzák az undorító pálfordulások. (Ha ezt a bibliai kifejezést egyáltalán nem káromlás használni a tömérdek arcátlan hejehujázó önátmentésre.)
Egyetlen vigasztalóm szinte kritikátlan vonzódásom a humorhoz. Még a legbunkóbb formájához is. Szeretek nevetni.
Összegezve mindent: közérzetem tehát rossz, mai önarcképem sötét.
Az alábbi verseimet szeretem, de még jóval többet is.
Hogy melyiket a „legjobban”, azt nem tudom eldönteni. Mindenesetre ezeket ma is érvényesnek tartom.”

Hitel, 1991. 16. sz. 8. p.= Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. Pécs : Pro Pannonia, 2001.
Az írás Hitelben megjelent eredetije a költő Simeon tűnődése és Lefelé című verseivel. (Köszönöm kiváló könyvtáros barátom, Kiss Tamás segítségét a keresésért és a másolat megküldéséért.)

Csorba, bár nem vett részt a politikai éltben (pedig tudom, hogy 1989 táján – is – több régi és új, vagy régi-új párt is megkörnyékezte) helyzetelemzése kitűnő: a költő már az úgynevezett rendszerváltozás utáni második évben észrevette, a változás egyik (ha nem a legfőbb) hibáját, a pálfordulások és a pálfordulást végzők el- és befogadásának máig érezhető (meghatározó?) romboló hatását.

És a másik:

Nos tehát az én rögtönzött „tízparancsolatom”:

1. „Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.” (József Attila)
2. Bármit csinálnak, gondolják meg a következményeit: kinek használnak, kinek ártanak vele. Általában egyetlen pillanatra se felejtsék el, hogy közösségben élnek.
3. Ne csak nézzenek, hanem igyekezzenek látni is.
4. Legyen véleményük, s ehhez mindaddig ragaszkodjanak, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződtek.
5. Örüljenek a fiatalságnak, de ne tekintsék privilégiumnak. Jusson eszükbe, hogy egyszer majd le kell mondaniok róla.
6. Tanuljanak minél többet: a tudás az egyetlen érték, ami el nem vehető az embertől.
7. Építsék ki értékrendjüket, s abban semmiképpen sem a karrier, a pénz s a hatalom foglalja el a legmagasabb helyeket.
8. Tiszteljék a csöndet kifelé és befelé egyaránt.
9. Szeressék a költészetet (elsőnek mondom személyes érdekeltségből) s a művészet valamennyi ágát. Ne ezek kedvéért, hanem a maguk érdekében.
10. Lehetőleg minél kevesebbet siránkozzanak. Ne féljenek a nehézségektől, s ne várják, hogy mindenki a támogatásukra sorakozzék fel.

Köznevelés, 1976. jan. 2. 4. p. = Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. Pécs : Pro Pannonia, 2001.

Különösen a címet és a második öt pontot ajánlanám az elégedetlen pedagógus szakszervezeti vezetők figyelmébe. Mert a pedagógusság HIVATÁS és nem egyszerűen munka. De úgyis hiába mondom ezt. Hallottam már sokszor: a szakszervezetek feladata a jobb munkavégzési helyzet és a magasabb pénzbeli juttatás követelése. De én úgy gondolom, az örök elégedetlenség, tüntetés és főleg a politizálás beépítése a nevelésbe és a tanulók hergelése nem azonos az „építő kritikával” – bármilyen rosszul hangzik is ez „történelmileg” – és a cselekvéssel. Szerintem cselekedni főleg TANÍTÁSSAL lehetne. Mert a szakszervezeteknek ma már (talán?) mégsem azonos a feladatuk a valamikori „szaszezetekével”, amikor azok még a párt politikájának transzmissziós szíjai voltak. (Ld. Lenin és hűséges követői az ún. szocializmusban.)

8. A Klimo Könyvtár és kutatói. Konferencia. 2024. október 17. Könyvek és tudós könyvtárosok. Érdekes és tartalmas lesz biztosan. S remélem, Móró Mária Anna nevét is emlegetni fogják az emlékezők.

Elnézést kérek az epés megjegyzésekért. Pedig milyen epések lennének, ha az epém is megvolna még;)

Köszönöm figyelmüket.