304. Csorba blog
2024.10.13.
306. Csorba blog. Meghívó Csorba estre, versek Csorba youtube oldalán, Csorba és az idő
2024.10.28.305. Csorba blog. Négy + egy Csorba vers művekről, művészekről, meghívó Csorba estre, pótlások
Michelangelo: Pieta. A 305. Csorba blog melléklete
Fontos hír, még mindig a rövid változat. (Ez csak figyelemfelhívás! Részletesebb meghívó a következő blogokban.)
November 20-án 16 óra 30 perckor a Pécsi Tudásközpont kis konferenciatermében Csorba Győző születésének évfordulójára (1916. november 21., „amikor az öreg király meghalt”) a Csorba Emlékszoba koszorúzásával és különleges műsorral emlékezünk.
Köszönöm, hogy a dátumot máris beírták határidőnaplójukba!
1. Ma nem töltök fel újabb verseket a Csorba youtube csatornára, de hamarosan jelentkezem új klipekkel.
Kérem, kísérje figyelemmel a csatornát (nem mindig hétvégén frissítek), lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája (154 cím) itt megtekinthető (2024. 10. 11-ei állapot)
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai versek Csorba válogatásomból. Kicsit másként, mint eddig.
Csorba könyvtárában megtaláltam egy antológiát, melyben három Csorba vers is szerepel: Pietà; Janus Pannonius-ünnepségek után és Igló, 1880. október 13.
A kötet leírása: A magyarokhoz : Magyarság- és istenes versek az Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig / szerk. Medvigy Endre. – 2., jav. bőv. kiad. – Miskolc : Felsőmagyarország K. ; Kiskapu K., [2002]. – 502 p. ; 24 cm.
Úgy gondoltam, ma az ajánlómban a három verset közlöm a kötet fotói mellett. (A képösszeállításban egy Rónay György és két Weöres Sándor verset is bemutatok, továbbá a hatalmas gyűjtemény tartalomjegyzékét is. Könyvtárakban még biztosan elérhető, tessék forgatni. Elnézést kérek, a gyenge minőségű fotókért. nem akartam a kötetet teljesen tönkretenni az erősebb kihajtogatással.)
Pietà
(Michelangelo szobra a firenzei Akadémián)
Egész lett a hiánnyal. E kócos
ziláltság a végső rend
záróköve, e világraszóló
sötétség az utolsó, föl nem gyulladt
láng ragyogása. –
Bebújt a tündöklő tagokba is,
sírhat a testet-adó.
A has, az ágyék, combtő tája,
a zátonyos medence kiszögellő
partszélei közt
elcsöndesült hullám-mező:
maga a pusztulás. –
Sírhat a testet-adó,
az alázat lánya
lázonghat keserű szerepében:
meggyengült öle csak ravatal.
Sírhat a másik asszony is,
vétkei összehajló, tüskés ágai közt
verdeshet rab szive szárnya,
a Bocsánat Urának
nincs szava többé:
a száj helyett a bőr nyílt szóra,
és szó helyett
az öt sebből fekete vér szivárog. –
De e kócos
ziláltság a végső rend záróköve,
e roncs hús
emésztő csapda:
foglyul ejtette a halált,
soha el nem ereszti.
Megjelent: A szó ünnepe. Bp. : Magvető, 1959. Csorba első Budapesten kiadott kötete. Ezután Csorba minden önálló kötetét a Magvető adta ki. A költő 1947/1948-ban tanulmányúton volt Rómában sok kedves költőtársával. Erről az útról mindent megtudhat A város oldalában című kötetben, itt. A költő ekkor látta a szobrot és hatása alatt írta a verset, amely végül a hallgatás éveit követően, egy évtizeddel a megírása után jelent meg kötetben. Micsoda szép és hatásos kép: a szobor a „végső rend záróköve, / e roncs hús / emésztő csapda: / foglyul ejtette a halált / soha el nem ereszti.” A mű legyőzte halált…, ahogyan a róla írt vers is.
Krisztusnak Rómából
Földre kéne szállnod néhány évre újra:
sok a palotád itt, seholse talállak.
A Janus Pannonius-ünnepségek után
egy rangos élet-variációra –
mindenkinek terítve: aki éhes
és aki szomjas eztán megtalálja
A versben a néhol csak Janus életének ismeretében felfedhető utalások és költői hasonlatok után a szentencia: „Költőm János pihenj már asztalod / mindenkinek terítve: aki éhes / és aki szomjas eztán megtalálja.„, hiszen „Hallhattad szavaid valami furcsa / idegen-ismerős nyelven beszélni / láthattad hogy kel föl a kút-szemekben / mikor beszéltél hozzájuk a napfény”, vagyis a latinul író Janust, a kései fordítóknak köszönhetően, magyarok, magyar nyelven is olvashatják. Sokszor úgy érzem, talán igaztalanul, de mégis, talán nem minden ok nélkül, fordításokkal lesz teljes egy írói, de méginkább egy költői életmű. A harmadik vers:
Igló, 1880. október 13.
Tivadar a patikus-segéd sok kenőcsöt port folyadékot
kimért becsomagolt már most délutánra csökkent egy kicsit
a forgalom a principális a napi bevételt
számolgatja Tivadar a pult szürke márványlapjára könyököl
s az ajtó és az ablak nagy üvegtábláin át
a szűk utcára bámul… „Vedete vedete
e non vedete niente” néz néz semmit se lát
semmit se lát még aztán ki tudja honnét
hirtelen egy szekér áll meg az utcán tinós szekér
csendesen bóbiskoló olyan akár a többi
és Tivadar keze elindul vény-papírt húz maga elé
köpenye zsebéből ceruzát kotor ki és rajzolni kezd
és lát már lát élesen lát kész is a rajz keze megáll
vállán ütést érez a principális szólal meg a háta mögül:
„… maga festőnek született!” zavartan
s örömmel néz rá Tivadar és zsebébe rejti a rajzot
Később a principális elmegy s Tivadar az utcára lép
előszedi a rajzot boldog s váratlanul bal tenyerében
egy háromszögletű kis fekete magot pillant meg s felülről
hátulról szót hall: „Te leszel a világ legnagyobb
napút festője nagyobb Raffaelnél”
Tivadar szédül a magra mered az duzzad egyre duzzad
roppant törzs bomlik ki belőle széles lapátvégű lombágak
nyárshegyű csonkok: irtózat fenség és magány
A fa-sudár az égbe vész a terebély a világ négy sarkáig ér
s Tivadar a festő a volt patikus-segéd nincs már sehol
s az iglói utcán az októberi délután csípősödő tompulatában
egy tépettségében is diadalmas
óriás-cédrus koronája közt hujjogat a kárpáti szél.
Az előszőr 1974-ben, az Anabázis című kötetben megjelent vers annak megörökítése, ahogyan Csorba elképzelte Csontváry költővé válásának pillanatát, amikor Csotváry „szót hall”: „Később a principális elmegy s Tivadar az utcára lép / előszedi a rajzot boldog s váratlanul bal tenyerében / egy háromszögletű kis fekete magot pillant meg s felülről / hátulról szót hall: »Te leszel a világ legnagyobb / napút festője nagyobb Raffaelnél«”.
Csontváry én vagyok – mondta Huszárik Zoltán, a Csontváry-film rendezője. Csontváry élete és munkássága nem csak Csorbát, de a kiváló rendezőt, Huszárikot is megihlette.
Huszárik Zoltán: Csontváry. Egy látomásos jelenet a filmből.
Elmondhatjuk, a múzsák testvériségére találunk példát Csorbának ebben a három versében: a líra – Csorba versei -, a szobrászat – Michelangelo Pietája – és a festészet – Csontváry indulása – mellé „bejelentkezik” a filmművészet is a Csontváryról szóló filmmel.
5. Nemrég, a 303. Csorba blog 5. pontjában írtam a tudós gyószerészről, Brantner Antalról, s prof. Szabó Lászlóról, emlékének, munkásságának kutatójáról, feltárójáról. Bosszús voltam, mert az akkori képösszeállításhoz nem tudtam kapcsolni kedves emlékeket ébresztő fotót szentlőrinci munkánkról. Szabó László, kinek panaszkodtam a képek hiányáról, alaposabb, pontosabb volt, mint én: ő „elraktározta” a képeket és elküldte nekem azokat, most kettőt közlök is, talán nem tűnik tolakodásnak, hogy egyiken, szavaimat bizonyítandó, magam szerepelek.
Prof. Szabó László Szentlőrincen a Brantner múzeumnál.
Pintér László Szentlőrincen a Brantner múzeumnál. A fotósok személye nyilvánvaló…
6. Pécs város díszpolgárai című jegyzetemben (7. pont) jeleztem, hogy a nagy szovjet posta- és vonatrabló díszpolgári kitüntetése, ill. a kitüntetés visszavonása (1947) és 1990 közötti időszakból nincsen ismeretem a pécsi díszpolgárok nevéről. Kiváló könyvtáros kollégáim, Horváth Eszter és Kiss Tamás segítségével (köszönet érte!) a hiányt sikerült pótolni. Íme a teljesen demokratikus lista, melynek élén 1960-ből a népi demokratikus proletárdiktatúra nagyobb dicsőségére Móricz Zsigmond ny. bőrgyári cserző áll. Kinek érdemeit elismerve ehelyről is tisztelettel gratulálok, különösen azért, mert őseim is „munkás-paraszt” (nem lumpen)proletárok voltak, így őket is kitüntetve érzem derék Móricz Zsigmond nyugalmazott bőrgyári cserző által. A lista másik érdekessége az utolsó nevek fölsorolásakor ütközik a szemembe: Mihail Nyikolajevics Sarohin nyugalmazott vezérezredes, 1969; Dés Mihály vasasi vájár, 1971; Victor Vasarely, 1976; Martyn Ferenc, 1979; Csorba Győző, 1986; Aczél György, 1987 (1990-ben visszaadta); Horváth Lajos megyei tanácselnök, 1988; Cserháti József pécsi püspök, 1989). Azaz egy sima, egy fordított. Ögyes, mondanák a pesti szlengben. Szomorúan jegyzem meg, hogy Sarohin tábornok, Pécs „felszabadítója”, aki mindösszesen két napot töltött Pécsett, nem adta vissza a kitüntetését. Legyünk jóhiszeműek: nem is volt rá alkalma, nem érte meg az úgynevezett rendszerváltozást. (1974-ben meghalt.) De addig nagyon szerették a pécsiek… legalábbis a város kommunista vezetői. Róla egyébként Pál József pécsi költő verset is írt. Nevét a Nagy Imre nevére átkeresztelt utca viselte. (Jaj, de rossz nekem, hogy ennyire sok történelmi tényre emlékszem!)
Hamarosan a november 20-ai Csorba estre szóló teljes meghívóval és újabb letöltésekkel jelentkezem.
Köszönöm figyelmüket.
