304. Csorba blog
2024.10.13.305. Csorba blog. Négy + egy Csorba vers művekről, művészekről, meghívó Csorba estre, pótlások
Michelangelo: Pieta. A 305. Csorba blog melléklete
Fontos hír, még mindig a rövid változat. (Ez csak figyelemfelhívás! Részletesebb meghívó a következő blogokban.)
November 20-án 16 óra 30 perckor a Pécsi Tudásközpont kis konferenciatermében Csorba Győző születésének évfordulójára (1916. november 21., „amikor az öreg király meghalt”) a Csorba Emlékszoba koszorúzásával és különleges műsorral emlékezünk.
Köszönöm, hogy a dátumot máris beírták határidőnaplójukba!
1. Ma nem töltök fel újabb verseket a Csorba youtube csatornára, de hamarosan jelentkezem új klipekkel.
Kérem, kísérje figyelemmel a csatornát (nem mindig hétvégén frissítek), lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája (154 cím) itt megtekinthető (2024. 10. 11-ei állapot)
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai versek Csorba válogatásomból. Kicsit másként, mint eddig.
Csorba könyvtárában megtaláltam egy antológiát, melyben három Csorba vers is szerepel: Pietà; Janus Pannonius-ünnepségek után és Igló, 1880. október 13.
A kötet leírása: A magyarokhoz : Magyarság- és istenes versek az Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig / szerk. Medvigy Endre. – 2., jav. bőv. kiad. – Miskolc : Felsőmagyarország K. ; Kiskapu K., [2002]. – 502 p. ; 24 cm.
Úgy gondoltam, ma az ajánlómban a három verset közlöm a kötet fotói mellett. (A képösszeállításban egy Rónay György és két Weöres Sándor verset is bemutatok, továbbá a hatalmas gyűjtemény tartalomjegyzékét is. Könyvtárakban még biztosan elérhető, tessék forgatni. Elnézést kérek, a gyenge minőségű fotókért. nem akartam a kötetet teljesen tönkretenni az erősebb kihajtogatással.)
Pietà
(Michelangelo szobra a firenzei Akadémián)
Egész lett a hiánnyal. E kócos
ziláltság a végső rend
záróköve, e világraszóló
sötétség az utolsó, föl nem gyulladt
láng ragyogása. –
Bebújt a tündöklő tagokba is,
sírhat a testet-adó.
A has, az ágyék, combtő tája,
a zátonyos medence kiszögellő
partszélei közt
elcsöndesült hullám-mező:
maga a pusztulás. –
Sírhat a testet-adó,
az alázat lánya
lázonghat keserű szerepében:
meggyengült öle csak ravatal.
Sírhat a másik asszony is,
vétkei összehajló, tüskés ágai közt
verdeshet rab szive szárnya,
a Bocsánat Urának
nincs szava többé:
a száj helyett a bőr nyílt szóra,
és szó helyett
az öt sebből fekete vér szivárog. –
De e kócos
ziláltság a végső rend záróköve,
e roncs hús
emésztő csapda:
foglyul ejtette a halált,
soha el nem ereszti.
Megjelent: A szó ünnepe. Bp. : Magvető, 1959. Csorba első Budapesten kiadott kötete. Ezután Csorba minden önálló kötetét a Magvető adta ki. A költő 1947/1948-ban tanulmányúton volt Rómában sok kedves költőtársával. Erről az útról mindent megtudhat A város oldalában című kötetben, itt. A költő ekkor látta a szobrot és hatása alatt írta a verset, amely végül a hallgatás éveit követően, egy évtizeddel a megírása után jelent meg kötetben. Micsoda szép és hatásos kép: a szobor a „végső rend záróköve, / e roncs hús / emésztő csapda: / foglyul ejtette a halált / soha el nem ereszti.” A mű legyőzte halált…, ahogyan a róla írt vers is.
Krisztusnak Rómából
Földre kéne szállnod néhány évre újra:
sok a palotád itt, seholse talállak.
A Janus Pannonius-ünnepségek után
egy rangos élet-variációra –
mindenkinek terítve: aki éhes
és aki szomjas eztán megtalálja
A versben a néhol csak Janus életének ismeretében felfedhető utalások és költői hasonlatok után a szentencia: „Költőm János pihenj már asztalod / mindenkinek terítve: aki éhes / és aki szomjas eztán megtalálja.„, hiszen „Hallhattad szavaid valami furcsa / idegen-ismerős nyelven beszélni / láthattad hogy kel föl a kút-szemekben / mikor beszéltél hozzájuk a napfény”, vagyis a latinul író Janust, a kései fordítóknak köszönhetően, magyarok, magyar nyelven is olvashatják. Sokszor úgy érzem, talán igaztalanul, de mégis, talán nem minden ok nélkül, fordításokkal lesz teljes egy írói, de méginkább egy költői életmű.A harmadik vers:
Igló, 1880. október 13.
Tivadar a patikus-segéd sok kenőcsöt port folyadékot
kimért becsomagolt már most délutánra csökkent egy kicsit
a forgalom a principális a napi bevételt
számolgatja Tivadar a pult szürke márványlapjára könyököl
s az ajtó és az ablak nagy üvegtábláin át
a szűk utcára bámul… „Vedete vedete
e non vedete niente” néz néz semmit se lát
semmit se lát még aztán ki tudja honnét
hirtelen egy szekér áll meg az utcán tinós szekér
csendesen bóbiskoló olyan akár a többi
és Tivadar keze elindul vény-papírt húz maga elé
köpenye zsebéből ceruzát kotor ki és rajzolni kezd
és lát már lát élesen lát kész is a rajz keze megáll
vállán ütést érez a principális szólal meg a háta mögül:
„… maga festőnek született!” zavartan
s örömmel néz rá Tivadar és zsebébe rejti a rajzot
Később a principális elmegy s Tivadar az utcára lép
előszedi a rajzot boldog s váratlanul bal tenyerében
egy háromszögletű kis fekete magot pillant meg s felülről
hátulról szót hall: „Te leszel a világ legnagyobb
napút festője nagyobb Raffaelnél”
Tivadar szédül a magra mered az duzzad egyre duzzad
roppant törzs bomlik ki belőle széles lapátvégű lombágak
nyárshegyű csonkok: irtózat fenség és magány
A fa-sudár az égbe vész a terebély a világ négy sarkáig ér
s Tivadar a festő a volt patikus-segéd nincs már sehol
s az iglói utcán az októberi délután csípősödő tompulatában
egy tépettségében is diadalmas
óriás-cédrus koronája közt hujjogat a kárpáti szél.
Az előszőr 1974-ben, az Anabázis című kötetben megjelent vers annak megörökítése, ahogyan Csorba elképzelte Csontváry költővé válásának pillanatát, amikor Csotváry „szót hall”: „Később a principális elmegy s Tivadar az utcára lép / előszedi a rajzot boldog s váratlanul bal tenyerében / egy háromszögletű kis fekete magot pillant meg s felülről / hátulról szót hall: »Te leszel a világ legnagyobb / napút festője nagyobb Raffaelnél«”.
Csontváry én vagyok – mondta Huszárik Zoltán, a Csontváry-film rendezője. Csontváry élete és munkássága nem csak Csorbát, de a kiváló rendezőt, Huszárikot is megihlette.
Huszárik Zoltán: Csontváry. Egy látomásos jelenet a filmből.
Elmondhatjuk, a múzsák testvériségére találunk példát Csorbának ebben a három versében: a líra – Csorba versei -, a szobrászat – Michelangelo Pietája – és a festészet – Csontváry indulása – mellé „bejelentkezik” a filmművészet is a Csontváryról szóló filmmel.
5. Nemrég, a 303. Csorba blog 5. pontjában írtam a tudós gyószerészről, Brantner Antalról, s prof. Szabó Lászlóról, emlékének, munkásságának kutatójáról, feltárójáról. Bosszús voltam, mert az akkori képösszeállításhoz nem tudtam kapcsolni kedves emlékeket ébresztő fotót szentlőrinci munkánkról. Szabó László, kinek panaszkodtam a képek hiányáról, alaposabb, pontosabb volt, mint én: ő „elraktározta” a képeket és elküldte nekem azokat, most kettőt közlök is, talán nem tűnik tolakodásnak, hogy egyiken, szavaimat bizonyítandó, magam szerepelek.
Prof. Szabó László Szentlőrincen a Brantner múzeumnál.
Pintér László Szentlőrincen a Brantner múzeumnál. A fotósok személye nyilvánvaló…
6. Pécs város díszpolgárai című jegyzetemben (7. pont) jeleztem, hogy a nagy szovjet posta- és vonatrabló díszpolgári kitüntetése, ill. a kitüntetés visszavonása (1947) és 1990 közötti időszakból nincsen ismeretem a pécsi díszpolgárok nevéről. Kiváló könyvtáros kollégáim, Horváth Eszter és Kiss Tamás segítségével (köszönet érte!) a hiányt sikerült pótolni. Íme a teljesen demokratikus lista, melynek élén 1960-ből a népi demokratikus proletárdiktatúra nagyobb dicsőségére Móricz Zsigmond ny. bőrgyári cserző áll. Kinek érdemeit elismerve ehelyről is tisztelettel gratulálok, különösen azért, mert őseim is „munkás-paraszt” (nem lumpen)proletárok voltak, így őket is kitüntetve érzem derék Móricz Zsigmond nyugalmazott bőrgyári cserző által. A lista másik érdekessége az utolsó nevek fölsorolásakor ütközik a szemembe: Mihail Nyikolajevics Sarohin nyugalmazott vezérezredes, 1969; Dés Mihály vasasi vájár, 1971; Victor Vasarely, 1976; Martyn Ferenc, 1979; Csorba Győző, 1986; Aczél György, 1987 (1990-ben visszaadta); Horváth Lajos megyei tanácselnök, 1988; Cserháti József pécsi püspök, 1989). Azaz egy sima, egy fordított. Ögyes, mondanák a pesti szlengben. Szomorúan jegyzem meg, hogy Sarohin tábornok, Pécs „felszabadítója”, aki mindösszesen két napot töltött Pécsett, nem adta vissza a kitüntetését. Legyünk jóhiszeműek: nem is volt rá alkalma, nem érte meg az úgynevezett rendszerváltozást. (1974-ben meghalt.) De addig nagyon szerették a pécsiek… legalábbis a város kommunista vezetői. Róla egyébként Pál József pécsi költő verset is írt. Nevét a Nagy Imre nevére átkeresztelt utca viselte. (Jaj, de rossz nekem, hogy ennyire sok történelmi tényre emlékszem!)
Hamarosan a november 20-ai Csorba estre szóló teljes meghívóval és újabb letöltésekkel jelentkezem.
Köszönöm figyelmüket.
