1. Ma nem ajánlok verset Csorba youtube csatornáján, jövő héten azonban ismét, és akkor a mai elmaradás magyarázatát is megadom. Kérem, ha valaki tud az internetről letölthető verseket, prózai előadásokat ajánlani, jelezze nekem (pinter2laszlo@gmail.com), igyekszem a kívánságoknak megfelelően alakítani Csorba youtube csatornáját.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható/nézhető versek, szövegek legfrissebb listáját. (2024. 07. 21., 137 tétel.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers a válogatásomból.

EGY TÁVOLI ROKON TEMETÉSÉN
MEGLÁTOGATOM BÁTYÁM SÍRJÁT

Itt temettük hozzád egész közel.
Úgy emlékszem, nem ismerted, de tán
sejted, ki volt, hisz gyakran emlegettük.
Ő is csak ötvenhárom évet élt.

Jó volna, hogyha fölkeresnéd:
friss híreket kapnál felőlünk.
Megtudnád, úgy megy minden, mint odáig,
s mert olykor sem a lélek, sem a test
nem űzetik, azt hisszük még ma is,
hogy élni valami különleges-jó,
vagyis megtudnád, hogy nincs semmi újság.

Jó volna, hogyha fölkeresnéd,
segítenéd első lépéseit.
A föld felett kevéske nap sütött rád,
élet szegénye, nagy gyakorlatot
szereztél a dicső fondorlatokban:
a földalatti új világban is
nyilván hamar kiismerted magad:
mutathatnál és mondhatnál neki
néhány hasznos dolgot, néhány tanácsot.

És megbeszélhetnétek közben azt is,
hogyan várjátok a következőt
e nagy familiából, és milyen
álmokkal szoktassátok rendhagyó
országotokra, hogy könnyebb legyen
válása majd.

Nos, készül már haza
a gyásznép, én is indulok.

Megjelent a Lélek és ősz című kötetben (Bp. :  Magvető, 1968) és az Összegyűjtött versekben (Bp.: Magvető, 1978) Sajnálatos, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum egyébként kitűnően összeállított Csorba oldala itt hibás, ugyanis a kereső jelzi a találatot A lélek évszakai című kötetben is, de a vers nem jelenik meg, sőt, a tartalomjegyzékből (a tartalomjegyzék mindig a baloldali menüben található, legfölül a metaadatokkal – pl. a könyvformátum kiadásának adataival) is hiányzik, sajnos más, fontos Csorba versekkel együtt, a Család alcím után az első verstől (Kodálytól, 301. p. – Fordított kígyóig (p. 314.)

A 294. Csorba blog melléklete. Egy távoli rokon… című vers hiánya

A hiányzó versek: Kodály; Franz Kafka: Levelek Milénához; Rousseau a vámos; Bátyám beteg; Szeretet; Család; Otthon Három lány; Változat egy Li Taj-po-versre; Bolyongó (M.-nak); Higgadt perceimben; a fenti Egy távoli rokon temetésén meglátogatom bátyámat; Befejezetlen nyár; Gyászdal töredék. V. J. tizenkét éves kislány feje két tehervagon ütközője közé került. Szörnyethalt (Újsághír). A fenti versek elolvashatók a Lélek és ősz (Bp. :  Magvető, 1968) és az Összegyűjtött versek (Bp.: Magvető, 1978) című kötetben. (A lélek és ősz című teljes kötet pdf formátumban olvasható a Csorba honlapon, itt. Az egeret egészen jobbra kell húzni, akkor előugrik a letöltés linkje. Nagy fájl, lassabban töltődik.)
Ha már a magyarázatoknál tartunk: megmutatom a keresés lehetőségeit a Petőfi Irodalmi Múzeum Csorba honlapján.

Csorba DIA-oldala itt található. Alul a sütik (cookie-k) elfogadása után a felsorolásból ki kell választani a megnézni kíván dokumentumokat (Csorba Győző kötetei, művei, versei, drámái, esszéi stb.) és máris megnyílik a művek tárháza. Ha a Csorba Győző művei linkre kattintok és a fölötte lévő keresőmező (ha nem látszik akkor az egérrel kicsit feljebb kell menni) második sorába (a keresőmező első sora azonnal Csorba Győzőt adja szerzőként, azzal nem kell foglalkozni) beírom a címet (Egy távoli rokon – ennyi is elég, nem kell végig beírni) és az Összes mező linket választom jobboldalt akkor három találatot kapok. (A kereső a kisbetűt és a nagybetűt nem különbözteti meg.) Vigyázni kell azonban mert amikor egyszavas műcímről van szó, célszerű a Műcím linket választani a jobboldali menüből, mert úgy nem adja vissza az adatbázisban található összes találatot a beírt szóra. Pl. ha az Összes mezőben (ld. jobboldalt) keresem a valahol szót a teljes szövegben, 79 találatot kapok, de ha a Műcím mezőt választom a legördülő jobboldali menüből, abba írom a valahol szót,  akkor összesen csak 5 találatot kapok vagyis csak azokat a linkeket, ahol a műcímben szerepel a valahol szó.  A költői életmű bőségét jelzi, hogy a Művei kérdésre kattintva 3546 találatot kapunk.

És akkor vissza vershez: Csorba a „távoli rokon” (nem tudom, ki lehetett) temetése után meglátogatja bátyja sírját és arra kéri őt, hogy a távoli rokont vezesse az új helyen, „segítse első lépéseit” stb. Csorba sokáig hitte, hogy a síron túl a holtak találkoznak, Galsai Pongráccal is arra biztatták egymást, hogy aki előbb megy el, küldjön valami jelt az élőnek. De Galsaitól nem jött jel. Ahogyan – és valahol mélyen ezt Csorba is tudhatta – a távoli rokont sem segítette a túlvilágon Csorba bátyja. A költőt folyton mardosó titok nem derült ki később sem. (Ld. G. P. után. Hátrahagyott versek. – Pécs : Pro Pannonia, 2000) A vers első kettő és utolsó versszakát idemásolom, hogy értsük, miről van szó:

Mert most már biztosan tudod:
mire jutunk – Találj ki valamit
segíts – nyilván tisztulna itt
a folyton mardosó titok

Csak egy silány olcsó jelet
Ha nem hagynák járj túl az őr eszén
igérted nekem s neked én
mikor még töprengtünk veled

.
.
.

S ha semmi nincs: se Úr se te
hát mi marad? szám lebiggyesztenem
s nevetnem cifra vesztemen
leköpnöm szép hitem vele

5. Magyarlaki, a tanár, valamint Csorba és a diákok, lehetne a címe ennek a pár sornak és a képeknek. Az ebben a pontban következőket a fenti versek és két mostanában újra elém került kép inspirálta. Csorba nem szívesen beszélt kisdiákok előtt, mert érezte, tudta, hogy az ő filozofikus, az elmúlást és a halált boncolgató versei nem igazán érintik meg a 16-18 év alatti korosztályt, hiszen őket az élet, az iskola, a játék, hogy ne mondjam a szerelem (mondjuk döntő többségét a férfi és a nő közötti kapcsolatban) érdekli. A költő ezért még középiskolásokkal is nehezen vállalkozott találkozókra. De középiskolába, lányai, vagy egy-egy tanárbarát kedvéért, el-eljárt. A fiatal költőkkel, egyáltalán a fiatalokkal viszont szeretettel foglalkozott, első lépéseiket mindig támogatta, mint Szántó Tibor, Kalász Márton, Galsai Pongrác, Lázár Ervin, Parti Nagy Lajos, Bertók László stb. esetében. És mindig fájt neki, hogy egy rövid és félresikerült liezon (liaison) után a Pécsi Tanárképző Főiskola, majd az egyetem nem nagyon figyelt rá, az egyetemi hallgatók, alig-alig látogatták találkozóit. Ez érdekes és fontos ügy, a honlapon itt olvashatnak róla, kérem kattintsanak!
Visszatérve a képekre, nem csak a két most előkerült fotót mutatom be, hanem többet is. A képek itt láthatók. Magyarázatuk a képek sorrendjében:

1. kép: Magyarlaki József Csorba tisztelt és szeretett tanára, osztályfőnöke volt a pécsi Pius Gimnáziumban. Mindig nagy szeretettel emlékezett rá. Neki ajánlotta egy könyvét is, az 1943-ban megjelent A híd panasza címűt. Magyarlaki József pedig, aki felismerte Csorbában a tehetséget, meleg szavakkal köszönte meg neki a neki a könyvet. Idézek Csorba emlékezéséből:

„Oda akarok visszakanyarodni, hogy a gimnáziumban viszont az rosszul esett nekem, hogy az ottani gyakorlat szerint aki egy tárgyból jó volt, kimagaslott, az kapott egy úgynevezett ezüstérmet. Nagy ünnep­ség volt az évzárón, sorra vettek mindenkit az alsóbb osztályosoktól fel­felé, és elsorolták, hogy például az első „A” osztályból minden tárgyból jeles eredménnyel végzett ez és ez, ezért kap egy aranyérmet. Az illető kiment, a zenekar, a gimnázium fúvós zenekara tust fújt, ez átvette, tap­soltak. Mikor másodikba jártunk, akkor én németből toronymagasan álltam a többiek felett. Gondoltam, biztosan adnak nekem ezüstérmet, mert már első osztályban is a legjobb voltam. Nem adtak semmit. Én akkor roppantul elkeseredtem, mert azt vártam, hogy mondják a nevemet. Volt egy civil tanárom… Várj csak, te ugye nem voltál régen ismerős itt Pécsen, de a Magyarlaki nevet talán hallottad?
CSI: – Hallottam a nevet, igen, de nem ismertem közelebbről.
CSGY: – Sváb származású civil tanár, akkor még Madenszieder volt a neve, később magyarosított Magyarlakira. Ő volt az én osztályfőnököm nyolc éven át, latinra és németre ő tanított. Kiugrott pap volt, megnősült, gyerekei születtek, azt hiszem, hogy négy vagy öt gyereke volt. De egész életében minta-ember volt, én nagyon-nagyon szeret­tem, becsültem, tiszteltem. És még most is nagy szeretettel emlékezem rá. Egy külsőre jelentéktelen, kicsike ember volt, mintha ferdén rakta volna a lábát is. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem kaptam német nyelvből ezüstérmet. Azt mondta, azért nem, mert egy református mellére nem lehet olyan érmet tűzni, amin a pápa domborműves arc­képe van. Én ezt tudomásul vettem, attól kezdve már nem számítot­tam ilyenre soha.
Az is ide tartozik, hogy később kiírtak egy fordítás-pályázatot. Húsz sor volt a feladat az Aeneisből; akkor meg az történt, hogy nem adták ki a díjakat, mondván, hogy csak én pályáztam egyedül. Szóval ilyen kisebb szurkálások azért voltak. Ennek a vége az lett, hogy az osztály fele, vagy még talán a nagyobb része is velem kezdett szimpa­tizálni, mert én minden osztálytársamnak segítettem. Dolgozatot ír­tam nekik, és minden ilyesmit megcsináltam barátságból. Úgyhogy a szakadás eredményeként elmaradt az érettségi bankettünk is. Az én barátaim nem akartak egy asztal mellé ülni azokkal, akikről azt hitték, hogy velem így bántak. Bár mondom, én az iskolában, az órákon nem éreztem különösebben, hogy hátrányban lennék.
Az éremtől és a fordítás-pályázattól eltekintve soha rosszindulatú kivételt nem tettek velem. De egy s más dologban mégis hátrányt szenvedtem. Noha, mondom, tiszta jeles voltam, nem kaptam például soha egy fillér tandíjkedvezményt sem. Ki kellett fizetnem kegyetlenül, negyedévenként tíz pengőt.” (In: A város oldalában)

2. kép: 1960. 04. 25. A Gárdonyi Géza Irodalmi Kör vendége.

3. kép: 1967. 03. 11. Irodalom órán a pécsi Széchenyi Gimnázium II. osztályában.

4. kép: az előbbi fotó a Pécsi Nevelési Központban rendezett Csorba-kiállítás egyik tárlójában.

5. kép: Az irodalomórán Szederkényi Ervinnével. Ebből nyilvánvaló, miért vállalta ezt az órát Csorba: Szederkényi Ervin a Jelenkor főszerkesztője, később a költő jóbarátja.

6. kép: A fotó hátlapja. A felső sorokat Csorba írta, a lap alján levő későbbi bejegyzés Csorba Győzőné kézírása.

7. kép: A diákok tisztelgése a találkozóról készült fotó hátoldalán.

8: kép. 1986. IV. 12. Pedagógusok között irodalomoktatási konferencián. Csorba mellett balra az 1. pontban emlegetett Magyarlaki József rokona (Lánya? menye? aki tudja, kérem írja meg. Az előadót sajnos nem sikerült azonosítanom.)

9. kép: 1986. IV. 12. Pedagógusok között irodalomoktatási konferencián. Csorba mellett balra Magyarlaki József rokona. Balról a harmadik hallgató Bertók László költő.

10. kép. Itt sem az időpontot, sem a helyet sem a kép másik két szereplőjét nem sikerült beazonosítanom, de a feljegyzésekből kitűnik, ez is irodalomoktatási rendezvény lehetett.

Két megjegyzés a fotókhoz.
A képeket nézegetve látszik, hogy az irodalomoktatás kérdései érdekelték, foglalkoztatták Csorbát, mert tudta, hogy a fiatalok őrzik meg, viszik tovább emlékét és ahhoz, hogy tovább vigyék ismerniük kell őt és verseit, s tudta, „táplálék” csak akkor lesz a verseiből, ha ismerik, a magyartanárok megismertetik velük azokat.

Ne maradjon belőlem semmi több,
csak amit élő érdeke szerint
táplálékként őriz meg az utókor.
Csorba Győző: Verseim sorsa

A másik megjegyzésem: felfigyeltem arra, hogy a diákok az irodalomórán öltönyben és fehér ingben, nyakkendőben voltak. Nyilván nem mindig így jártak az iskolába, a vendég, a költő (a versek) tiszteletére „öltöztek ki” ennyire. És eszembe jutott, hogy mostanában milyen tisztelet is övezi az irodalmat, művészetet: sokszor látom, kiemelt rendezvényeken is: a vendégek, előadók mindenféle „lezser” öltözékben, rövidnadrágban jelennek meg, sőt olyat is láttam: valaki strandpapucsban slattyogott be, úgy, mint egyik (fő)szereplő. Nyilvánvaló, hogy a világ milyen irányban változik: az öltözetek, a sminkek a nőknél (néha már férfiaknál is) mutatják ezt, de talán emlékeznünk kellene (akár csak a képeken látható „régiekre”. Vagy elég volna dr. Nagy Imrére, „propelleres” elnökünkre, a professzorra figyelni, aki a rendezvényeken mindig öltönyben, csokornyakkendővel jelenik meg. Amikor kérdezték róla, miért, azt mondta, ha valahova meghívják, ő az öltözetével is megtiszteli a meghívókat, vendégeket. Hát, valahogy így…

7. Dr. Radics Éva kedves Ausztriában élő levelezőtársam, Takács Jenő zeneszerző, előadóművész életrajzírója, hagyatékának kutatója, karnagy, zenepedagógus, meglepett a minap egy kéziratmásolattal. Csorba fordítása olvasható rajta, a költő aláírásával. Takács Jenő Csorba jóbarátja volt, több évig volt Pécsett, vezette a város zenei életét. A barátság a két művész között akkor is élt, amikor Takács „külföldre szakadt”, bizonyság erre a levelezésük. Takács Jenő zenét szeretett volna írni a vershez, ehhez kellett neki a fordítás, amelyre Csorbát kérte meg, a költő pedig megtette, amit a barát kért, íme:

A Takács Jenőnek készült latin fordítás dr. Radics Éva közvetítésével.

Barátok egymás közt. Balról Csorba Győző, Pasteiner Éva (Takács Jenő felesége), Takács Jenő és Margitka, Csorba felesége.

Ezek voltak mára az apróságok. Remélem, nem voltam unalmas.

A következő blogban egy 1888-ban kiadott, szívemhez közelálló verseskötetet mutatok be Csorba könyvtárából, teljes terjedelmében.

Köszönöm figyelmüket.