1. Ezen a héten három új videóval bővítettem a Csorba youtube-csatornát. Csorba Győző: Március, előadja a költő, Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez, előadja Sztankay István és a Magyar Rádió egyik első vidéki riportja 1948-ból. A hangfelvételen Csorba Győző beszél a Batsányi Társaság alakulásáról.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024. III. 08.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!

Csorba Győző Március. Tizenhárom vers címmel válogatott kötetet is megjelentetett. Itt írtam róla részletesen. A költő mindig izgatottan várta a tavaszt, bízva abban, hogy talán kifigyelheti, sőt megtanulhatja, hogyan éli túl a telet és támad föl tetszhalotti létéből a kertje, a mecseki flóra és a fauna. A vékony kötet kiadását Lipták Pál, a Békéscsabai Megyei Könyvtár Kossuth-díjas igazgató segítette és a Poesis Hungarica című nagyszerű sorozatában jelentette meg. A sorozatról és a versről is részletesen olvashat a linkről elérhető oldalon.
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból – a közlések betűrendjét felrúgva – mi is lehetne, mint a Március, az újjászületés és a bizakodás gyönyörű verse.

                        Március

Az omló városfalat is fölgyújtotta a fény.
Kövér dongó sütkérezik, ráért meghízni már.
Hosszú volt, hosszú volt a tél,
azért csak vége lett,
és tavasz lett, habár
nem látni még sehol virágot, levelet.

Egy régi őrtorony helyén épült az én szobám,
a város fölött magasan. – Ma is még őrtorony,
mert csönd van itt, csönd s jó magány,
békén fürkészhetek
a földi dolgokon,
magamba s messzire egyformán nézhetek.

A szótól lassan elszokom: nem őrök dolga ez,
vagy olykor csak, s ha olykor is, mindig haszontalan.
Hallgatni s látni érdemes:
a szép törvényeket,
magam és nem-magam,
a vonzódásokat s idegenségeket.

A szótól lassan elszokom, s a szó tőlem szökik; –
de több az élet mint a szó, nem is fáj már nagyon.
S most újra élet ütközik,
most élet ütközött
a fosztott tájakon,
új élet ütközött életeim között.

Új élet, biztos folytatás, a műnél biztosabb,
nemcsak jobb részem őrzi meg – lényem minden szinét:
a fényeket, az árnyakat,
az el nem mondhatót,
a lényeg lényegét,
a csak megélhetőt, az egyetlen valót.

Ó, kétszeres tavasz! Tavasz kívül, tavasz belül:
kislányom, duzzadó rügyek, szikrázó fény-eső,
feltámadás köröskörül,
viharzó győzelem,
tenger piros tető,
játszó füst-pántlikák a víg kéményeken!

Forgó galambraj, porlatag-kavargó hangyaboly,
elvillanó gyík, mit-tudom-miféle száz bogár,
a fogyhatatlan föld alól
kitört makacs füvek,
melyek most a kopár
határt zengő színű mézzel díszítitek!

Ó, élni együtt induló csodálatos sereg!
Az őrtorony lakója, én, kinél régóta már
a halál vendégeskedett,
ajtóm és ablakom
kitárom: a halál
helyett ti osszátok meg ágyam, asztalom!

A vers Csorba előadásában
Csorba Győző az „őrtoronyban”, lányaival.
A vers Latinovits Zoltán tolmácsolásában meghallgatható itt. (Sajnos, az átalakítások során ez a felvétel eltűnt. Igyekszem valahogyan elővarázsolni!)
A vers először Csorba Szó ünnepe című kötetében jelent meg 1959-ben, a Magvető kiadásában, utána minden válogatott kötetben és az Összegyűjtött versekben is megjelent, sőt, mint olvashatták, egy válogatott kötetnek címadója is lett.

Csorbának egy másik Március című verse a költő Mozdulatlanság című első kötetében is megjelent. Ezt is ideidézem, üdvözölve MÁRCIUST. Ez a vers egyetlen válogatott kötetben sem jelent meg később.

MÁRCIUS

A nap a földet szinte emeli;
mozgósítják rügyeiket a fák.
Párokból áll az egész sétatér;
még a pupos is kihúzza magát,

s teszi a szépet. Él a négy torony
a dóm fölött és egymáshoz hajol:
nő a szerelem, mint a gomba nő,
jókedvet-hűtő fa-arcok alól.

Híg lébe estünk most mindannyian,
s egy óriás a híg lét keveri
és vígan nézi: lábunkat a lé
forgása hogyan szédíti, veri.

Ő is örül és örülünk mi is,
és örömünkre minden szó kevés:
a március pozsgás arcán vagyunk
fülig-érő, hahotás nevetés.

Március a kertben, március Csorba életében: Zsófia nevű harmadik, legfiatalabb lánya a tavaszi kertben, 1957-1958 körül. Róla szólnak a lelkendező sorok:

Ó, kétszeres tavasz! Tavasz kívül, tavasz belül:
kislányom, duzzadó rügyek, szikrázó fény-eső,

A fekete-fehér fotó véleményem szerint pontos képi kifejezője Csorba versbéli képének. Éljen a tavasz!

Tavaszt váró képek telefonomról: a kutyus és a nyírfa, 2024. 03. 08. Mert ők is a tavaszt várják:

A jobboldali képen néhány lépcsőfok a 42-ből és a „járda”. Ezek (és a kutyus) tartanak (úgy-ahogy) életben.

5. Dedikálások a Csorba Győző Emlékszobában (Pécsi Tudásközpont I. emelet) kiállított könyvekben. Új „kütyüm”, a kézi szkenner (Scanline. Travel mobile color scanner for A/4 documents) segítségével készítettem a digitális képeket. Igyekszem szaporítani számukat, hiszen az emlékszobában a könyvek nagyobb része dedikált, az alábbiakat csak találomra választottam ki. A szkennelés minősége tapasztalatlanságom és ügyetlenségem következménye. Remélem, a következők már jobban sikerülnek. Raittila Anna-Maijáról itt írtam részletesen, kérem, olvassák el a magyar irodalom avatott fordítójáról összeállított régi hírlevelemet.

6. Végül de nem utolsó sorban a nőnap. Isten éltesse őket, akkor is, amikor már termő ékes ágakká erősödnek. A virágok mellé Weöres Sándorral köszöntöm az ismerős és az ismeretlen, születésüktől kezdve halálukig nőket: kérem kattintsanak ide!

Köszönöm tavaszias figyelmüket.