1. Szokás szerint két új videóval bővítettem a Csorba youtube-csatornát. Az egyik: felavatták Csorba Győző emlékszobáját a Pécsi Tudásközpontban.  a másik pedig egy képösszeállítás Csorba Győző hagyatékából a költő őseinek fotóitól a sírjának fotójáig.  A héten egy Tudásközpontban tartott kiállításhoz kölcsönkérték az emlékszobából a tárlókat, ezért többször is benéztem oda. Ekkor jutott eszembe, hogy készült egyszer egy rövidfilm az emlékszoba átadásáról, – köszönet a KatillaFilm youtube oldal szerkesztőjének, egykor kollégámnak – s miközben azt a videót kerestem, megtaláltam egy képösszeállításomat, melyet a Csorba Győző Társaság alakuló ülésére készítettem. A youtube csatorna mai bővítése így lett az emlékezésé, kérem, fogadják szeretettel a két újabb videót.
Itt áttekintheti, mely verseket, szövegeket hallgathat meg a csatornán. (2003. XII. 16.-i. állapot!)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Mai vers a válogatásomból:

[Csak magamért…]

Csak magamért? Csak magamért?
Se ipamért se napamért?
Se fiamért se lányomért
közel- s távol-családomért?

Csak magamért! Akkor minek?
Legjobb nem is moccanni meg
Legjobb nem is… Hisz a tétlen
nem is árt az semmiképpen

1966. VII. 31.

Megjelent a Hátrahagyott versekben, 2000-ben. Csorba Győző ezt a verset életében nem jelentette meg kötetben, nyilván nem érzete befejezettnek, címet sem adott neki. Ezeket a verseket „gyaluforgácsoknak” nevezte Bertók László, amikor a versesfüzetekből beválogatta őket a Hátrahagyott versek című kötetbe. De ebből a „gyaluforgácsból” is pontosan érzékelhető Csorba közösségi elkötelezettsége: „Csak magamért? Akkor minek!” Aki csak magáért tesz valamit, az inkább ne csináljon semmit, ne is moccanjon, mert akkor legalább nem árt. A költő aszerint gondolkodott, cselekedett mindig, ahogyan mondta is: „A költészetemmel szeretnék másokat élni segíteni. A versekkel magunkba nézhetünk, és rohanó életünkben pihenést, örömöt, megnyugvást találhatunk.” Bizony, ezt a verstöredéket olvasva is erősen magunkba kell nézni: teszünk-e valamit másokért? Érünk-e valamit?
5. Egy kedves ismerősömtől, levelezőtársamtól, ma már nyugdíjas egyetemi docenstől, Achs Ágnestől kaptam egyszer egy e-mailt, melyben leírta, hogy egy szomorú haláleset miatt rámaradt hagyaték rendezése közben (talán inkább felszámolás a jó szó rá, de többet erről nem írok, nem kaptam engedélyt rá és nem is tartozik a blogba)  Bertha Bulcsu kötetre talált. Először elhárítottam a nekem felajánlott kötetet, mondván, minden Bertha kötet – dedikálva! – megtalálható a Csorba hagyatékban. Végül azonban amikor Achs Ágnes a Csorba közgyűlés és -emlékezésre eljött, elhozta magával az addigra két példányra gyarapodott Bertha kötetet. Amikor aztán megláttam a borítót – jó könyvtáros emlékezet – azonnal rájöttem, milyen jó, hogy Ágnes ennyire kitartóan követett a könyvvel, hiszen talán ez az egyedüli Bertha kötet, amelyik nincsen meg a Csorba hagyatékban. Most hát bemutatom a hiányzó kötetet, itt megnézhetik a fotókat, ismertetéseket róla.

Két oldal az utószóból:

Bertha Bulcsu: Te jössz Lupusz. A 257. Csorba blog melléklete, részlet az előszóból.

Bertha Bulcsu szociográfiái, jegyzetei, novellái, interjúi a magyar irodalom csúcsteljesítményei, de Bertha Bulcsu többször fogott regényírásba is. Amennyire én meg tudom ítélni, regényei is magas színvonalú művészi alkotások, de nekem (személy szerint nekem!) kisebb írásai jobban tetszenek. A fent kiemelt részlet első mondatának eleje az előző oldalról: A kiadó hosszas tépelődés után visszaadta (a kéziratot a szerzőnek). Lehet, hogy a minden szerzőtől megkívánt pozitív szocialista életérzésnek mondott ellent a galeri és a főhős cselekedeteinek, gondolkodásának bemutatása, lehet, hogy idővel, amikor az átírt változatot nyújtotta be a szerző már enyhébb volt a cenzor(nak is beillő szerkesztő), lehet, az átírások javítottak az eredetin, ezt már nem tudhatjuk meg soha. Az azonban bizonyos, szerencse, hogy a könyvet végül kiadta a szakszervezeti kiadó (Népszava), így most az olvasó jobban megismerheti a kort, a sematikus ábrázoláson jóval túlmutató, objektív valóságábrázolást kap a könyv olvasása közben.
Hogy ez a kötet miért nincs meg Csorba könyvtárában, nem tudom. Valamiért nem küldte el Bertha? Elkeveredett a Csorba hagyaték összevissza költöztetése közben? Nem tudom. Fontos, hogy most már megvan és köszönöm itt is Achs Ágnes kitartó ajánlását, ajándékozását.

Figyelmükbe ajánlom a Csorba Győző könyvtár képekkel gazdagon illusztrált, Bertha Bulcsu halálának 20 évfordulójára készített összeállítását. (A képekért görgessen az oldal aljára!) Innen veszem a Bertha fotót is, ők pedig a Dunántúli Napló, 1974. szeptember 15. (31. évfolyam, 253. szám), 7. számából.

Bertha Bulcsu egy balatoni kikötőben, 1974-ben. A 257. Csorba blog melléklete.

Köszönöm figyelmüket. Karácsonyig még jelentkezem, ígérem, akkor már nem „szívem csücskével” Bertha Bulcsuval.