1. Ezen a hétvégén három új videóval bővítettem a Csorba youtube csatornát. Ezúttal két Csorba és egy Áprily verset közlök. Az egyik Csorba vers a Nyárvég (Prelude No 2 Chris Zabriskie; Chris Zabriskie a wikipédián.) Itt nincs versszöveg, csak a zene hallható, amit a vers inspirált. (Itt meghallgatható Győri Emil előadásában is. A felvétel képei a Pécs-Dunaszekcső autóúton, 1982-ben készültek. A műsor részletes leírását ld. itt.) A vissza nem térhető „gazdag éjre” emlékező, szomorkás-fanyar vers egyszerűségével megkapó, elgondolkodtató és szerethető egyben.
A vers szövege:

NYÁRVÉG

Jaj, hogyan őrizzem meg ezt a szép,
augusztusvégi, halk tücsökzenét?

E gyönge hűssel átszőtt és halott
növényektől fanyarkás illatot?

E világon túl bűvölő varázst,
világon-túli csillag-zuhogást?

E gazdag éjt, mely épp azért csoda,
mert múló, s vissza nem térhet soha.

A másik Csorba vers a Se föl, se le Előadja Berzeviczi Zoltán. Ennek a felvételnek külön érdekessége, hogy Csorba Győző egyik kései portréja a felvételhez kapcsolt címfotó. A kép Csorba Damjanich utcai dolgozószobájában készült.

Se föl se le

Ha kilépek: se föl se le
a mérleg egyhelyben marad
nyerés vesztés nem jár vele
úgy múlik mint szokott a nap

mint a nagyvilágban szokott:
itt győztesen ott rongyosan
lesz áldott és lesz átkozott
lesz boldog és boldogtalan

Az égen felhőtörmelék
a földön egy-szemernyi sár
nem csúfos ám csöppet se szép
semmi többlet és semmi kár

A nagy világ-statisztikán
nem változik meg semmi sem
kilépésemmel sem hiány
fölösleg sem lesz úgy hiszem

Csorba utolsó fotóinak egyike a vers youtube-felvételén.

A harmadik – hogy hű legyek ahhoz a tervemhez, hogy nem csak Csorba verseket közlök – vers Áprily Lajos: Imádkozom, legyek vidám című verse, Lukács Sándor előadásában.

Kérem, látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba mű válogatásomból:

BOLYONGÓ
                                         M.-nak

Csak tövis tüske mindenütt sehol gyümölcs sehol virág
Az oltalom vitézei most támadnak és sértenek
céljuk-veszetten tépik a selyem-nappalt a selyem-éjt
a selyem-szellőt mely virágért szökött eddig közéjük
gyümölcsért szökött simogatni őket illatukkal rakódni
aztán elvinni hírük az evangélium-éhezőknek
Csak tövis tüske
A selyem-bőrű asszonyt karjukba lökte
egy várhatatlan robbanás évmilliók makacs kanócán
nászágyak sírok szerelmi lihegés rög-dobaj
gyanútlan mérföldkövei között közeledő

A selyem-bőrű asszony ím forrásvidékké változott
vércsermelyek vérpatakok forrásvidéke teste-lelke

Csak sötétség titoktalan csodátlan
zugok rekeszek hangok nélküli
egy-szövetű sötétség gömb-sötétség
csírátlan sötétség égtájtalan
A csodákkal a titkokkal teli
a termékeny a szivárvány-szívű
asszony belézuhant
Most lám
kialudt mindene

Csak tövis tüske csak sötétség
Lányunk anyánk nővérünk és hugunk
és szeretőnk vérezve és kihunytan
bolyong sehova-sem-vivő ösvényein

Szembejön vele három gyermek fülébe zöng egy férfihang
lát békés konyha-sarkot forró ágy illata csapja meg orrát
érez fullasztó teljességet emberműhelyt érez magában
könyvet fog föl álmából ébred ölbe bújik és ölbe vesz

de mégis mindez töredék köztük hiány hiány hiány
de mindezt ő teremti csak vagy ő sem a ragaszkodó
élet szeretne megmaradni az egyre lakhatatlanabb
kedves tagokban s persze vérét használja építőanyagnak
holott a vérét kozmikus apály sodorja szívja

            Miféle rendbe illik ez?
S lehet-e még rend ezután?
Szólíthatjuk kiálthatunk
más lett az anyanyelve más
Nővérünk anyánk szeretőnk
kinek egy pillantás kinek
elég volt egy-egy mozdulat
félig nyitott száj dörmögés
értette tudta akibe
kéréseink szándékaink
csábulva dőltek szinte mint
a völgy mélyébe patakok:
nővérünk anyánk szeretőnk
zárt lett konok lett idegen

Lehet-e még rend ezután?

Falon túl kereng sehova-sem-vivő ösvényeken
jaj! jaj!
kígyó-ösvényeken ravasz kanyarok hurkain
jaj! jaj!
a só a szén a víz a mész
a szép szövetség tagjai szétválni készülődnek
jaj! jaj!
ami meg összefogta őket az egyszervolt Erő
mint kirablott fészkű madár
jaj! jaj!

kínjai fordított villámán fölcikkanni készül az űrbe.

Először megjelent a Lélek és ősz című kötetben (Bp. : Magvető, 1968), majd utána mindegyik válogatott kötetben és az Összegyűjtött versekben is. Az ajánlás – M.-nak – Margitnak, a feleségnek szól, a „selyem-bőrű asszony” siratása, akinek teste a három szülés és a mérhetetlen sok munka mellett-után kirablott-fészkű madár lett. A vers, mint a siratóasszonyok sirámai, az egykorvolt „csodákkal „a titkokkal teli / a termékeny a szivárvány-szívű / asszony „-t siratja, akinek „Most lám / kialudt mindene”, mert „A selyem-bőrű asszony ím forrásvidékké változott / vércsermelyek vérpatakok forrásvidéke teste-lelke”. A Csorbánál szokatlan és gyakori hasonlatok, szavak, szóismétlések (szivárvány-szívű, fölcikkan, jaj! jaj) a szinte himnikus felmagasztalást és a siratást erősítő költői fogások.

5. Hogy a mai blogot befejezhessem mielőtt végtelen hosszú lenne, ma csak a Pécsi Tudományegyetem 1939-es almanachjából mutatom be a borítót, illetve Csorba doktori oklevelének megszerzéséről szóló oldalakat.

A 108. oldal 23. sorában szerepel Csorba Győző Ferenc.
Egyébként Csorbának erősen kritikus véleménye volt az egyetem államtudományi és jogi karáról, tanárokról éppúgy, mint a hallgatókról. „Így teltek el az egyetemen a félévek és évek, egymás után. A vizsgák is olyanok voltak, mint maguk a szemeszterek. Nem kellett sok idő hozzá, hogy lássam, ez nem a jezsuita középiskola, itt egész más törvények uralkodnak. Éppen ez volt a meglepő. Mintha egy gyerekes játék lett volna. Negyedéves koromban utolért a kiábrándulás az egyetemből. Addigra engem már államtudományi doktorrá avattak, ehhez elegendő volt az első négy év, azzal a végzettséggel már lehetett állást szerezni. Megkért egy évfolyamtársam, aki szintén túl volt már az államtudományi doktorátuson és a jogra készült, hogy foglalkozzam vele. Szép lakásuk volt, nem tudom, hány szobás, odajártam én tanítani olyan tárgyakból, amikből én magam tulajdonképpen le sem tettem a szigorlatot. Két szigorlatot kellett volna még letennem, hogy jogi doktorrá is avassanak. Az egyiket meg is csináltam, és aztán váratlanul megutáltam az egészet. Csodálatos színeváltozás ment végbe bennem. Egyszerűen nem érdekelt többé a jog, semmi kedvem nem volt a további vesződéshez. Más dolgok is akadtak, amelyek soha nem érdekeltek: a középiskolában is voltak a matematikának vagy a fizikának számomra riasztó részletei. De megtanultam őket, mert meg kellett tanulnom. A jogi diploma viszont már nem volt kötelező. Még előbb, mikor ez a nagy utálat nem jött rám, arra számítottam, hogy a dolgok másképp alakulnak majd. Ugyanis akkoriban, ami most a „Köztársaság aranygyűrűjével avatva” címnek felel meg, akkor úgy volt, hogy „Sub auspiciis gubernatoris”, vagyis kormányzói gyűrűvel avatva. Ez kitüntetés volt. Nekem minden lehetőségem megvolt rá. Ha még ezt az egy szigorlatot leteszem, akkor kormányzógyűrűvel avatnak. Ennek ellenére máig sem tettem le, máig sincs meg.
De ha visszagondolok az életemre, el kell mondjam, hogy legnagyobb embernek azon a napon tartottam magamat, amikor felavattak doktornak. Akkor délután elmentem a Sétatérre, és azt hittem, hogy itt mindenki engem csodál, hogy íme, ez a fiatalember már jogi doktor. Pedig elhiheted, hogy senki a világon nem csodálkozott; egyáltalán nem érdekelte az embereket, hogy én a világon vagyok vagy sem.” (A város oldalában. Egyetemi éveim című fejezet.)

További jó pihenést és szép nyarat kívánok.

Köszönöm figyelmüket.