1. Ezen a hétvégén is két új videóval bővítettem a Csorba youtube csatornát. Ezúttal egy verset közlök, két előadásban: Petőfi Sándor: Élet vagy halál! (1. Publik Antal. Ópusztaszer 2016. 08. 14. és 2. előadja Poncz Máté)  Ha netán valaki aktualitást érez a versben, okkal van az. Több kommentárt nem is merek fűzni a vershez.

Kérem, látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba mű válogatásomból:

BOLOND CIFRÁZGATÁS

Szemem elé, hogy a jövőt addig se lássam,
kendőnek vontalak, hogy a jövőt, melyet
növő barlang-torokként tolnak felém az órák.
Kell a jótét zavar a makacs közeledésben.

A holt hívő kezéből kihullott az ecset:
a szürke szürke most, a fekete fekete;
nagy tömbökben zuhan rám a változhatatlan,
fondorlatok pajzsát emelhetem csupán fölém.

Bogos hurkot kötöttünk a nyílegyenes útra:
váratlan tájak nyíltak, forogtak körülöttünk.
Ha kételkedtem is, azért csak hittem is,
hogy elsüllyedt a cél, szabad lett újra lábom.

Gyönge vagy, gyönge vagy, mint seb-pólyán a vér,
szivárványon, ködön átüt az örök éjjel.
Kitérő, torpanás, agyonszőtt-szépített kaland:
bolond cifrázgatás: a vége így is, úgy is egy.

Észrevételek (Bp. : Magvető 1976); Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978)

Az életében beállt változások miatt egyre pesszimistább Csorba (lányai felnőttek, egyik már férjhez ment, a másik kettő is elmenni készül, a legkisebb épen az akkortájt NSzK-ba…) sötét képekbe, hasonlatokba, metaforákba csomagolva fejezi ki, hogy hiába volt minden: „Kitérő, torpanás, agyonszőtt-szépített kaland: / bolond cifrázgatás: a vége így is, úgy is egy.„

5. Visszatérek egy másik „sorozatomhoz” a régi könyvek Csorba könyvtárához címűhöz. A félretett, már régóta a számítógépemen fekvő könyvek csábítanak erre. Az újabb kötet számomra nagyon érdekes volt, s talán az olvasó számára is az lesz

A kötet leírása:
Szállj költemény! : Ötvenegy magyar költő / [szerk. Vasvári István]. – Bp. : Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1961. – 113 p. ; 21 cm. – Csorba Győző munkásságának ismertetése a 17-18. oldalon. – Kötött. – Jó állapotban. – Proveniencia ismeretlen, valószínű tiszteletpéldány.
[Sajnálom, hogy a kiadó könyvtár nevét máig nem sikerült megváltoztatni…]

A tartalomjegyzék Áprily Lajostól Weöres Sándorig ötvenegy magyar költőt mutat be rövid életrajzzal, műjegyzékkel. A szerzők az 1950-es évek magyar költészetének szinte teljes képét adják. Ki-ki szemezgethet a nevek és a kötetek közül kedvére és megállapíthatja, több volt-e köztük a megőrzésre érdemes alkotó és vers, mint amennyi nem. Ki tudja, a mai költők közül 60 egynéhány év múlva hányan kerülhetnének be egy ilyen összeállításba? És lesz-e még magyar ember az akkori – valószínűleg már – Európai Egyesült Államokban, ki elkészítsen egy hasonló összeállítást és lesz-e olyan is, aki olvassa?

Csorba Győző 1960-ban, a kötet összeállításának idején a Baranya Megyei Könyvtár udvarán.

A szerzők felsorolása:

A kötetről készített képes összefoglalóm itt lapozható. A bemutató tartalma az oldalak sorrendjében:
Borító; címoldal; előszó; kolofon és könyvtári munkatársak; Szerzők fölsorolása (tkp. tartalomjegyzék) 1-2; Csorba Győző 1-2 és Darázs Endre 1.; Fodor András; Illyés Gyula 1-3; Takáts Gyula 1-2; Weöres Sándor 1-2.

A felsorolásból az is jól kirajzolódik, kinek jelent meg 1961-ig legtöbb kötete, s kinek egy-kettő. Nyilván az életkor is számít ilyenkor, de azért az is érzékelhető már, ki volt a jelentősebb, maradandóbb életművű alkotó.
Különös érzés volt találkozni az akkori sokszorosítás egy formájával: a gépírással készült szöveget ofszet eljárással sokszorosították.

6. Találtam a hagyatékban képeslapokat és levelezőlapokat. „Kisszínesként” időnként közlök néhányat a kicsike gyűjteményből, amelyben van kedves családi és „hivatalos” is. Ami most a kezembe akadt, biztosan nem családi és biztosan nem hivatalos (a hátoldala üres), de hogy nem véletlenül van a hagyatékban és nem színes, az biztos.

És rögtön egy kiigazítás is:

„Az első világháború utáni magyar békeszerződést 1920. június 4-én írták alá a Nagy-Trianon kastélyban.
Sok forrás még a közelmúltban is a Kis-Trianon kastélyt nevezte meg helyszínként, illetve a két Trianon palota közti (nem létező) folyosót. Ablonczy Balázs történész kutatásai szerint az utóbbi tévhit forrása valószínűleg a Pesti Napló 1920. június 4-iki száma.
A Kis-Trianon már csak azért sem jöhet szóba, mert ebben egyszerűen nincs a ceremónián részt vevő hetven-nyolcvan ember befogadására alkalmas nagyságú terem.
Magyarország békeszerződését a Cotelle-csarnokban (franciául Galerie des Cotelles), ebben az 52 méter hosszú és hét méter széles (valóban folyosónak tetsző) teremben írták alá. (Az aláírás emlékét kis tábla őrzi.) Ez Jean Cotelle festőművészről kapta a nevét, aki a 17. században 21 versailles-i életképet festett a terem falaira. A csarnok további három képe Étienne Allegrain és Jean-Baptiste Martin alkotása. A termet öt 1810-ben készült 24-karos csillár világítja meg. A csarnok a kastély fő tömbjét és a Trianon-sous-Bois-t, a „liget felőli” szárnyat köti össze, amelyet Jacques Chirac francia elnök 1995-ben nyittatott meg a látogatók előtt.” (In: Nagy-Trianon. Hivatkozások a wikipédia szövegében.)

A Nagy-Trianon színes képen:

Egyébként akármit is tesznek, nekünk soha nem lesz színes ez az épület. Marad fekete-fehér építmény, ahol durván, érzés és érzéstelenítés nélkül megcsonkolták Magyarországot.

Mindenkinek vihar, árvíz, fakidőlés és főként háború nélküli, kellemes időben töltött pihentető nyaralást kívánok.
Köszönöm a kattintást.