1. Az eheti Csorba youtube csatorna-frissítés: Janus Pannonius: A narni Galeottohoz (Csorba Győző fordítása, előadja Szemerédi Bernadett) és Reményik Sándor: Csendes csodák (Cseke Péter előadásában). Kérem, látogassa az oldalt, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból:

BETEGSÉGEDBEN

Mézek és melegségek jele és záloga,
jóság bizonyítéka,
parázs és tűz nélkül gyújtogató,
te, ki kemény és horpadástalan
lágyság voltál és fészek,
s táncos hullámokon
biztosan, rengés nélkül
szállattál tündök part-szélek felé,
s ki szabálytalan mozdulásaiddal
szigorú-tervű szőnyeget
szőttél érzékeny talpaim alá:

ó test, ó áruló test!

Megbomlik a zavartalan,
humuszba szórja magjait a baj,
vastagabb lesz az árnyék. −
Erős, mi lett veled?
Szám nem kíván, szemem sirat,
görbülsz, mint nyomorék,

ó test, ó áruló test!

Ketten állunk ki ellened,
ketten kiáltunk;
a vakon-hivőt,
a lelkest, a bízót,
a kezedbe fogózó,
vidám rajongót,
apró országod két hiszékeny
polgárát mért csaptad be,
mért engedted marasztó ingoványra,
mért fújtál rájuk
jeges szádból jeges szelet,

ó test, ó áruló test!?

Hálós aggodalommal nézlek,
akin át hangos rétek örömébe mehettem,
játékos ösvény,
szilárdan ívelő híd,
fölvert a gaz, árokba rogytál.

− S most zárt kapu vagy, súlyos és merev,
melyről az igérettelen közöny,
mint suta illat szálldos szüntelen,

ó test, ó áruló test!

Megjelent az Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978) és a Válogatott versek (Bp. : Magvető, 1979) című kötetekben. Sem a keletkezéséhez közeli időpontban kiadott Séta és meditáció (Bp. : Magvető, 1965) című kötetben, sem más önálló verseskötetben nem jelent meg.
Portré a költőről. 1960-as évek közepe, a Baranya Megyei Könyvtár udvarán.

Talán legkedvesebb Csorba kötetem a Séta és meditáció, amelyben ez a vers nem jelent meg, pedig abban lett volna a helye. Csorba sokszor írt verset a „romló”, áruló testről. Valószínűsítem, hogy ezt a verset Margitkája betegségében írta, szeretett feleségéhez.
Összefoglaló bemutató a Séta és meditáció című kötetről itt. A képválogatás negyedik oldalán látható Margitkának szóló dedikálás is arra utal, hogy a vers a műtéten is átesett feleség betegségét és „testének romlását” siratja. Különös és szép képek sorjáznak – Csorbától szokatlanul – a versben, erősítve a dicséretet és szorongást, amely a versből egymás erősítve (gyengítve) árad. Továbbra sem szeretnék a parttalan „verselemzés” bugyraiba belezuhanni, de azért kiemelném az olyan szókapcsolatokat, mint „szállattál tündök part-szélek felé”; szigorú-tervű szőnyeget / szőttél érzékeny talpaim alá; görbülsz, mint nyomorék”; vagy ez az egész szakasz: „Hálós aggodalommal nézlek, akin át hangos rétek örömébe mehettem, / játékos ösvény, szilárdan ívelő híd, / fölvert a gaz, árokba rogytál.” Az ellentétes mondandót hordozó képek a szépséges emlékek és a mindent rombadöntő jelen ellentmondását ábrázolják, egészen a teljesen lehangoló záróképig:

− S most zárt kapu vagy, súlyos és merev,
melyről az igérettelen közöny,
mint suta illat szálldos szüntelen,

ó test, ó áruló test!

Külön figyelmet érdemel a Csorbától szokatlan a „suta illat szálldos szüntelen” szókép.

4. A régi könyvek sorozat folytatásában kis „csúsztatással” most nem könyvet, hanem régi folyóiratszámot mutatok be, a Szovjet Irodalom című folyóirat 1989. évi 12. számát. (A betegsége után lábadozó Csorba gyengeségét jól tükröző kézírás látható a bal felső sarokban.)

Szerencsés és szerencsétlen helyzetben is vagyok egyben. Szerencsétlen helyzetben, mert szovjet, sőt orosz irodalomról írni napjainkban vétek, sőt, bűn, amivel nem értek egyet, mert az érték mindenkor érték marad függetlenül politikusok tevékenykedésétől (pl. miért volna jó, ha Napóleon háborúi miatt az egész francia művészetet negligálnánk) és szerencsés helyzetben is vagyok, mert Csorba és a szovjet (orosz népek) irodalmáról már írtam a honlapon, elég csak a honlap megfelelő oldalaira hivatkoznom, mint pl. erre vagy erre. Nem idézek most az oldalak szövegéből, csak egy kis irodalmon kívüli fricskát az elsőként hivatkozott lapról:

„Sok olyan szám [Szovjet Irodalom folyóiratszám, P. L.] van azután, amelyikben pl. Weöres Sándor fordításokkal is találkoztam. Ő elsősorban az udmurtokéhoz hasonló egzotikus irodalmakból fordított – tőle megszokott zsenialitással. Csak érdekességképpen említem meg, hogy az egyik olyan számban (1984/3.) amelyikben Csorba, Rab Zsuzsa, Szilágyi Ákos, Tandori Dezső, Veress Miklós és Weöres Sándor fordításokat olvashatunk, nyolcoldalas mellékletet is beletettek a szerkesztők: Jurij Vlagyimirovics Andropov SZKP KB főtitkár halálának hírét, illetve az elhunyt méltatását közlik az egyik részében, míg Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko új SZKP Kb főtitkár kinevezéséről írnak a kis melléklet másik három lapján. Ki emlékszik már nevezett elvtársakra? (Andropovra, mi magyarok, még talán… ) De emlékszünk a fordítókra és az írókra, költőkre, akik ugyanebben a számban voltak olvashatók – és lám, emlékezünk is rájuk. A Szovjet Irodalom majdnem olyan volt, mint a kor, amelyben kiadták: hogy mégsem egészen olyan lett, az éppen azoknak az alkotóknak köszönhető, akik emberek és művészek tudtak maradni az embertelenségben is…
Nem utolsó szempont talán az sem, amikor azt kutatjuk, hogy Csorbától Weöresig miért fordítottak a legnevesebb magyar szerzők a Szovjet Irodalom számára, hogy ez a folyóirat mindig jól fizetett a fordítóinak, szerzőinek. Bizony sok magyar költő, író örült karácsony táján annak a pénznek, amit a november-decemberi számokban megjelent fordításokért, írásokért kapott, s amiből vásárolhatott a fa alá valamit… Kicsit csúfolódva azt mondhatnánk, a szovjetek így segítették fényesebbé tenni a magyar költők gyerekeinek a Kisjézus ünnepét. Remélem, ezzel a kis eszmefuttatással sikerült valamelyest oszlatni a homályt a címben feltett kérdés körül…”
A most bemutatott szám már magán hordozza a szovjet birodalom felbomlásának jeleit, éppen pl. a Kornyilov versválogatás miatt is, vagy még inkább két nemrég még üldözött szerző, a hazájában betiltott Nobel-díjas Paszternak és a kolimai láger emlékétől fulladozó Salamov levélváltásának közlése miatt. Nyugodtan írhatom tehát, „Ki emlékszik már nevezett elvtársakra? (Andropovra, Csernyenkora, mi magyarok, előzőre még talán… ) De emlékszünk a fordítókra és az írókra, költőkre, akik ugyanebben a számban voltak olvashatók – és lám, emlékezünk is rájuk. A Szovjet Irodalom majdnem olyan volt, mint a kor, amelyben kiadták: hogy mégsem egészen olyan lett, az éppen azoknak az alkotóknak köszönhető, akik emberek és művészek tudtak maradni az embertelenségben is…”
A birodalom hamarosan bekövetkező összeomlásának jelzője Baka István Kornyilov ismertetőjének szókimondó elemzése, de az alábbi idézet egyben Kornyilov kiválóságának bizonyítéka is:

A teljes ismertető itt olvasható:

Jellemző, hogy a Wikipédia a Borisz Kornyilov keresőkérdésre csak Lavr Georgijevics Kornyilov tábornok életrajzát és cselekedeteit ismerteti, úgy néz ki, a költőt nem ismeri…
Ajánlom, nézzék meg a bemutatót. Tanulságos szövegek és események bizonyítják benne: minden birodalom eljut az összeomlásig, bármennyire is erősnek mutatkozik egy adott időpontban. A mindent és mindenkit elsöpörni, maga alá gyűrni, zárójelbe-tenni akaró igyekezet végül magát a birodalmat teszi zárójelbe, temeti maga alá. Csak az a szomorú, hogy a birodalom összeomlása emberek millióit és ártatlan országok sorát ránthatja magával a mélybe…

Köszönöm figyelmüket.