194. Csorba blog. A város oldalában 1.
2023.01.13.
196. Csorba blog. Kiegészítés a Zsolnay-bloghoz, Petőfi-emlékév
2023.01.20.
1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4 Csorba mai verse a válogatásomból:
[Áll a vén Zsolnay…]
Áll a vén Zsolnay nemesen
lehajtott fővel nézi a pályaudvar
felől a felé özönlőket már hatvan-
egynéhány éve – utcatengely
városrész-tengely forog
körülötte kis élet nagyobb élet
Vállára galambok ülnek
elrepülnek
toll-testekbe bújt lélegzései
Mert él és ő a vén
ő volt a vén ő lesz a vén
körülötte újulnak mindenek
Közös apánk
azoké is kik villogó új
házakból szállnak le ide
s azoké is akik
régóta már kijárnak hozzá
ügyeik elmesélni
gyermekük és ruhájuk megmutatni
esetleg
tanácsot kérni hogy maradhat
sokáig jó bőrben az ember
Hátrahagyott versek. Pécs : Pro Pannonia, 2000.
A szoborról alább képet is felteszek: 
In: Szallas.hu (Itt rövid leírás is található a szobor történetéről.)
Zsolnay Vilmos (1828–1900), a magyar kerámiaművészet hírnevének megalapozója, az eozin kikísérletezője, a pécsi Zsolnay Gyár 1000 fős nagyüzemmé alakítója. Szobrát, melyet a költő a versben említ, Pécsett a Szabadság – régen Indóház – utca és a Rákóczi utca kereszteződésében 1907. október 13-án leplezték le. A versesfüzetben a vers alá a költő 1973. I. 24-ei datálást írt.
A vershez kapcsolható egy másik Csorba mű is. Ezt az 1973-as versesfüzetben cím nélkül találtuk, pontosabb datálás nélkül, végül Bertók László beválogatta a Hátrahagyott versek kötetbe. „Az első versszak a Pécs város által Buda és Pest egyesítésének századik évfordulójára Budapestnek adományozott Zsolnay díszkút egyik felirata. A Budapest folyóirat 1973. XI. 13-ai számában jelent meg. A folyóiratban fotó is látható a díszkútról, jól olvasható rajta a versrészlet.” (In: A 34. jegyzet a fenti vershez. Ld. alább a linknél.)”
Bánya meg erdő küldött s város, kétezeréves:
Százesztendős, légy általam is gyönyörűbb!
Csörgedezésem a súlyos múltról, hősi jelenről
s drága jövőről mond szép-szelid énekeket
Állj meg kissé ember, akit hozzámvezet útad,
azt akarom tűnődj dolgomon egy keveset.
Pécs szült, s már végképp Budapest égboltja borul rám
hirdetem: egytestvér létrehozóm, s fogadóm.
Csorba nem szeretett felkérésre alkalmi verseket írni, ez az egyik kivétel volt. Némi lokálpatriotizmus felcsillan a két sorban: a szobrot kétezeréves város küldi egy százesztendősnek…
A díszkút avatásáról a Jelenkor is hírt adott. „1129. – –.: A Budapest centenáriumára készített Zsolnay-díszkutat – Fürtös György alkotását – augusztus 17-én avatták fel a Várban. A kút palástján Csorba Győző és Pákolitz István verssorai olvashatók. = Jelenkor. 1973. 9. 864.” [Idézet Bertók László Csorba Győző című bibliográfiájából.]
A díszkút képe a folyóiratból Csorba szavaival:
A budapesti díszkút képe Pákolitz István verssoraival. [A kép forrása]
Budapesten több Zsolnay-kút is található, ld. itt és itt.
Zsolnay díszkút Pécsett is látható. (További képek itt.) Ajánlható a Pécsre látogatók figyelmébe!
Zsolnay emlékét Pécs szeretettel őrzi. Csak tessék beütni a Google keresőbe a Zsolnay Múzeum keresőkérdést és a képekre kattintani. Gyönyörűségek! Nagy kár, hogy a világhírű gyárat 1990 után ügyes(kedő) és ügyetlen emberek közös munkájával tönkretették. A tönkretétel akkor kezdődött, amikor a „Zsolnay-féle kerámia gyárüzemben” a művészi porcelánok helyett Rákosi pajtás és a kommunisták nagyobb dicsőségére elkezdődött a „porcellán nagy és kisfeszültségű szigetelők és sajtolt porcellánszerelési” tárgyak gyártása. Akkor, amikor a pécsi Michelangelók széklábakat kezdtek faragni…
Remélem, Csorba Zsolnay-verse tanulságos sétára adott lehetőséget.
5. Egy hír az Országos Széchényi Könyvtárból. Részlet a hírből: „A magyar kultúra napja alkalmából háromnapos eseménysorozattal várjuk kedves látogatóinkat 2023. január 21. és 23. között. Ritka és különleges alkalom: az Országos Széchényi Könyvtárban a rendezvény ideje alatt együtt látható a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal nálunk őrzött eredeti kézirata! Az érdeklődők Esszencia kiállításunk tárlatvezetésein, raktársétákon, kézműves-foglalkozásokon és digitalizáló központunk bemutatásán vehetnek részt.” Biztos vagyok benne, hogy érdemes jelentkezni és meglátogatni a helyszínen a relikviákat.”
6. Éppen azon gondolkodtam, megírom ebben a hírlevélben kedves olvasóimnak, hogy szóljanak, írjanak nekem, ha bármilyen, az oldal tartalmához kapcsolható hírről olvasnak, hallanak, hogy azt megoszthassam mindnyájukkal, amikor dr. Sárvári Csaba, a Társaság oszlopos vezetőségi tagja felhívott telefonon és elmondta, hogy a Bartók rádiót hallgatta, ahol a 80 éves John Eliot Gardiner vezényelte angol barokk szólisták hangversenyét közvetítették. (Haydn és Mozart műveket adtak elő.) A műsor szünetében 20:56:24-től – mondta egészen pontosan Sárvári Csaba -, Csorba verseket mondott Gáti Oszkár és Sinkovits Imre. Nagyon örültem az együttgondolkodásnak, stílszerűen az egyhúron pendülésnek: én kigondoltam a kérést, Csaba pedig már teljesítette is… kérés nélkül. Köszönöm neki mind a zenei mind a versélményt. Sajnos, másolni nem tudom a műsort, de az elhangzott Csorba verseket már digitalizáltam, a linkekről meghallgathatók. A kint s a bent (Sinkovits Imre) ; Anyám öle (Gáti Oszkár) ; Kárunkra vagy javunkra (Sinkovits) ; Nyárdélutáni dörmögés (Sinkovits) Belül ég (Gáti) ; Miserabilis (Sinkovits Imre) Bírok-e még? (Sinkovits); Állapotrajz (Gáti). Kérem, olvassák el, hallgassák meg az elgondolkodtató, filozofikus tartalmú verseket.
Köszönet Albert Zsuzsának a versek válogatójának, Csorba hűséges hívének, és Sárvári Csabának, a hírhozónak. És kérek minden olvasómatt, értesítsen, ha talál hasonló híreket. (Nem csak Csorbával kapcsolatosakat.)
Köszönöm kitartó figyelmüket.
.jpg){kind=link}
