A KINT S A BENT                               Sinkovits Imre eladásában

Játszom mesélek pajtásuk gyerek
vagyok −: lám ők annak tekintenek

S ha rámkerül a sor valamiben
elvárják hogy hűséggel megtegyem

S én vállalom a rámrótt szerepet
beszélek bújok dörgök remegek

S tologatom a kis meccs-bokszokat
még tutulok is hozzá nagyokat

„Boldog idill” − sóhajt föl aki néz
„Milyen kedves eggyé-ölelkezés!”

„Milyen meg-nem-támadható világ
önnön rendjébe burkolt tarkaság!” −

S közben a látványos látvány mögül
hűvös szél indul s fog lassan körül

Mert arra nincsen senkinek szeme
hogy csak egy gépnek pördül kereke

hogy tündöklő s roppant csalás folyik:
a kint s a bent semmit se változik

(Szemközt vele. . Bp. : Magvető, 1991. – p. 63.)