188. Csorba blog. Hírek. Karácsony
2022.12.21.
190. blog. Ó, egy év elmúlt, á, ne bánjuk, úgyis jön egy új
2022.12.30.189. Csorba blog. Még mindig karácsony…
Csorba Győző a föltámadásban bízva bízva figyeli a tetszhalott szőlőtőkét 1973 februárjában.
1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:
AKKOR MÁR
Dolgukat megtették virágoztak teremtek
Hízelegtem nekik most hagyom a hidegnek
Kifelé a melegből nézem amint a kósza
vizes szél ágaik lazítja és csomózza
S ha majd eső se lesz már ha szél se fúj
s lassan módszeresen a fagy ha fölvonul
ha szúró vágó hideg-fegyvereivel
hol ezt kínozza meg hol amazt gyöngíti el
sőt hogyha kedve szottyan úrnak a gyilkolásra
egyiket-másikat halálig is csigázza
hisz nem segíthetek morgom majd úgysem ezen
akkor már ki se nézek szemérmesen.
Csorba fáradhatatlanul figyelte kertje növényeinek életét. Az évszakokat követő változásuk közben a születés-élet-halál körforgását látta, majd a kert életének történéseit vetítette ki műveiben az emberi életre. Ő már tudja, hogy sok kedves növénye nem éli túl a fagyos napokat, azt is tudja, ez ellen mit sem tehet, rezignáltan elfogadja ezt, mert „hisz nem segíthetek morgom majd úgysem ezen / akkor már ki sem nézek szemérmesen.” És persze tudja azt is, az ember is bejárja az utat a tavasztól a télig, a születéstől a halálig, de a költő saját (az ember) elmúlását már nem érti meg, nem fogadja el ilyen könnyen, sőt, költészetében (is) éppen az elmúlás ellen hadakozik egyre ádázabbul, annak ellenére, hogy kertje más példát mutat neki.
4. Sok levelet küldök, sokat kapok, szebbnél szebb idézetekkel. Márai Sándor karácsonyi kívánságát is elküldte egy levelezőtárs. Megosztom a honlap olvasóival.
Ha esetleg valakinek a honlap címe nem tetszik, annak idemásolom:
Megjegyzem, az interneten sehol máshol nem találtam ezt az írást. Pedig a kérés időszerű mindenkor, de különösen időszerű az ilyen háborús korban. Mert háború van: „Háború van most a nagy világban, / Isten sírja reszket a szent honban.”
Megtaláltam viszont sok helyen az Ajándék című Márai verset. Másolom ezt is ajándékképpen;)
Márai Sándor
Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Vajon a modern (ugyan, mit is jelent ez a minden gyorsan romló, éppen fölkapott dologra ráhúzható szó?) embernek jelentenek-e valamit ezek a csendes szavak?
5. És hogy Csorbát se hanyagoljam, másolom egy szintén nagyon aktuális karácsonyi versét (ezt meg én továbbítottam néhány címre), amely a Hátrahagyott versek című kötetben jelent meg.
Karácsony 1967
Ki elvenné a világ bűneit
világraszóló bárány kéne itt
A másik az a betlehemi kisded
kétezer éve kisebb egyre kisebb
Fenyőfa csengő jámbor énekek
háromkirályok istálló-meleg
Sistergő villám-kévék csattogása
ma ebben volna az ige varázsa
Hogy ne rothadjunk bűnhődjünk amíg
az oszlás le nem szopja csontjaink
hanem akinek az rendeltetett
égettessék meg ezer fok felett
aki viszont kegyként élhet tovább
vághassa föl az égbe homlokát
Hátrahagyott versek (Pécs : Pro Pannonia, 2000)
De sokszor mormogom magamban karácsony nélkül is: Ki elvenné a világ bűneit / világraszóló bárány kéne itt / A másik az a betlehemi kisded / kétezer éve kisebb egyre kisebb”.
Mindennek ellenére vagy éppen ezért, Áldott karácsonyt és békés napokat kívánok minden olvasómnak.
Köszönöm figyelmüket.
