134. Csorba blog. A Vereség című versről és a Pécsi lektorátusról

Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

A mai  Csorba vers: Vereség. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában. A vers a Csikorgó című, “félig posztumusz” kötetben jelent meg. Félig posztumusz, mert hiszen azt, noha már Bertók László állította össze, Csorba ismerte, nyomdai levonatát is látta, de a kész kötet, amelyről itt olvashatnak részletesen, csak halála után pár nappal jelent meg. Idézem a fenti ismertető két részletét:

1. Bertók László emlékezése a Csikorgó keletkezéséről:
“Nagybeteg volt már Csorba Győző 1995 kora tavaszán, amikor megkért, hogy állítsak össze kötetet az utolsó években írt, folyóiratokban, lapokban közölt verseiből, s hogy döntsem el, mi való a könyvbe, mi nem. »Légy szigorú, de igazságos« – tette hozzá. A kapott másolatokból, korábbi köteteinek a rendjét követve, témáik szerint négy ciklusba soroltam a verseket. Miután felolvastam neki, s az ajánlott kötetcímek közül a Csikorgót kiválasztotta, került elő egy újabb dosszié, megjelent, de könyveiből kihagyott versekkel. Belőlük válogattam az ötödik, a Szekrényfiók című ciklust. A könyv a halála után két héttel jelent meg.” (Hátrahagyott versek. – Pécs : Pro Pannonia, 2000. Bertók László: Utószó. 419. p.)”

2. “Amit a Csikorgó. Jegyzetem és címoldal c. szkennelt lapon láthatnak, elárulja a könyvről a megjelenés pontos körülményeit. “Az összeállítás és a szerkesztés Bertók László munkája. Elkészült: 1995. október 2. hetében. Csorba Győzőné 30 db tiszteletpéldányt kapott 1995. október 16-án Csordás Gábor felelős kiadótól. Csorba Győző meghalt 1995. szeptember 13-án“, tehát a kész kötetet a költő már nem láthatta. Bertók László emlékezése szerint, a már halálosan beteg Csorbának megmutatta a kötet levonatát, de ő már nem nagyon reagált, csak annyit mondott: “Elegáns betűk.”

Annyit hozzá kell tennem, hogy én a kéziratokat nem láttam így nem tudom, mennyire voltak pontosak a kötetbe került szövegváltozatok, amint azt sem, tudom, folyóiratban, lapban melyik vers jelent meg közülük. Ez azért is fontos, mert pl. éppen a Vereség címűt jóval az 1995-ös Csikorgó-beli megjelenés előtt írhatta Csorba, hiszen egészen tiszta és erős volt hangja, amikor azt felolvasta. Az a hanglemez, amelyen Csorba 28 versét mondja, 1991-ben jelent meg, a felvétel 1990-ben készült, valószínű, a Vereséget is erre az alkalomra mondhatta valamilyen hanghordozóra. (A költő a hanglemez verseit magnószalagra mondta kísérletképpen a felvétel előtt, lehetséges, hogy ezt is, csak ez lemaradt a hanglemezről.) Vagyis a akár ez a vers is  megjelenhetett 1990 után folyóiratban, napilapban, azonban ennek nem sikerült nyomára bukkannom, mint ahogyan az eredeti kéziratnak sem. Az eredeti kéziratot azért is emlegetem, mert a hangfelvételen hallható szöveg két helyen is eltér a megjelenttől. A kötet szövegközlésében ez szerepel: “fordított gyümölcsformájú csöppnyi kincsei“, Csorba a felvételen ezt mondja “fordított csöcsformájú csöppnyi kincsei”, és az írt szövegben “Alatta a levél / gyűrt szoknyája körbeér”, a felvételen pedig “Alatta levél gyűrt szoknya körbeér.” Teljesen nyilvánvaló számomra, hogy a mondott szöveg az ultima manus, hiszen a csöcsformájú csöppnyi kincs a költői megfogalmazás, nem a gyümölcsformájú csöppnyi kincs, az első mondat pedig így nyer igazán értelmet:

Egy éjszaka
levetkőzött a fügefa[.]
Alatta [a] levél[,]
gyűrt szoknya[,] körbeér[.]

Csak költő hangsúlyozását kell figyelni és utána az írásjeleket a megfelelő helyre kitenni, egy névelőt kihagyni, máris világos és tiszta lesz, amit a költő mond: a fügefa alatt a lehullott levél, gyűrt szoknyaként körbeér. Milyen egyszerű volna így! Csakhát Csorba költő volt és úgy válogatta, rendelte egymás mellé a szavakat, ahogyan azokat csak ő volt képes “összeterelni”. Csorba többször elmondta, mikor azt állították, versei nehezen érthetők: ha ő nehezen és hosszan kereste, rakta össze a megfelelő szavakat, az olvasó is szíveskedjen figyelmesen és gondosan olvasni a verset. Nyilvánvaló számomra, ha Bertók László nem a költő halálos ágya mellett olvassa fel a verseket, Csorba azonnal javította volna a hibát. Hallgassuk tehát autentikus előadásban az eredeti szöveget.
Mára még egy dolog jut eszembe. Illetve sok. A feleségem által rendezgetett kincsesládából, amit már emlegettem, eddig száznál több oldalt szkenneltem, azok közül több, mint húszat be is mutattam az előző blogokban. Van tehát még legalább 70 ismertetésre váró oldal. És még ugyanennyi, amelyeket még nem szkenneltem. És még mennyi, ami a ládából elő sem került. Ezért mondom hát, hogy sok dolog jut eszembe: mindegyik dokumentum kedves szívemnek, s mindegyikkel foglalkozni kellene. Meddig bírja a szemem és egyéb nem annyira nemes testrészem a munkát, ki tudja. Ameddig tudom, csinálom.
Most egy többoldalas kultúrtörténeti Csorba-írás levonatát mutatom be a “kincsek” közül, A pécsi lektorátusról működéséről címűt, amelyik a Dunántúlban jelent meg. (6. sz. [70]-76. p. A cím után lévő csillaghoz a folyóiratban a lap alján ez a kapcsolódik: “Elhangzott a vidéki írócsoportok október 10-i pécsi munka-értekezletén.”) Csorba nagyon érdekes és fontos kezdeményezésről ír, nem részletezem, tessék olvasni. Csak annyit teszek hozzá: a mai kiadóknál sem lenne hiábavaló, ha már nem is lektorátus, de legalább egy-két hozzáértő lektor alkalmazása. De hát melyik kiadó nem siet a megjelentetéssel, melyiknek van pénze lektorra. Ilyenkor talán mégsem volt olyan rossz az ántivilág gyakorlata…
Csorba különféle képkivágatokat is gyűjtött, “kisszínesként” ezek közül is bemutatok egyet-egyet. Most pl ezeket:

Ezzel zárom ma a blogot, köszönöm figyelmüket.