Vereség

  Vereség,  a vers a költő előadásában

          VERESÉG

      Egy éjszaka
      levetkőzött a fügefa
      Alatta a levél
      gyűrt szoknyája körbeér
      Ahol gyümölcsei
      fordított gyümölcsformájú csöppnyi kincsei
      csüggtek most ott rideg
      gallyak lebegnek
      A kert
      lakói csöndesen remegnek
      körülfogott levert
      megrémített sereg

      Mi lesz jövőre?
      Előre
      tanítom nyelvem sűrű búcsúszóra
      talán nem is elmondhatóra
      hiszen talán
      e tél után
      nyelvem se lesz már
      s ez az igyekvő
      stréberség hátha meddő:
      se árt se használ