Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

A mai  Csorba vers: A város oldalában. A vers a linkről meghallgatható a költő és Győry Emil előadásában is. Azt gondolom, a hasonló című kötetről írt blogot is érdemes elolvasni a vers meghallgatása után. „A város oldalában” címmel mutatták be Csorba Győző portréját a Duna TV-ben, 1995-ben, ezt is ajánlom szíves figyelmükbe. (A hang minősége nem a legjobb, mert az átjátszás a TV-felvételről nem volt tökéletes.) A versben feltűnik Csorba sokszor visszatérő témája, az idő kérdése, a kötetcímként és verscímként is megjelenő időjáték. (Itt jegyzem meg, hogy az Időjáték című kötet a PIM oldalain hiányosan jelent meg. Sok vers, pl. éppen az címadó Időjáték is hiányzik belőle, ezért adtam meg annak forrásául a Vissza Ithakába című válogatott kötetet. Reklamálás úton van!)

Ma egy levelet mutatok be és az ahhoz mellékelt verseket. A levél írója Forrai Eszter, akiről itt és itt is olvashatnak. A költőnő hasonlóan gondolkodik a kötészetről, mint Csorba, azaz: „Az élet nélkülözhetetlen részének tekinti a költészetet: »fogadd a verset / Kenyér és víz helyett« – zárja le második verseskötetét (Kenyér és víz).” (In: Forrai Eszter.)

A kép forrása.

Csorba Forrai Esztert valószínű párizsi útján ismerhette meg, onnan eredhet a kitartó kapcsolat. A talált levél:

A Lázár feltámadása című vers ; A gyermek című vers első oldala, a vers második oldala.

Erősen gyanítom, hogy Csorba Forrai Eszterről beszélt A város oldalában című kötetben. Másolom, mert érdekes:

„Egy fordításomat nagyon sajnálom, pedig, azt hiszem, azzal lehet­ne valamit kezdeni. Mikor én Franciaországban voltam, egy magyar nő volt a patrónám. Férjével úgy keveredett össze, hogy az a kolozsvári egyetemen volt francia lektor. Mikor visszamentek Párizsba, a férje  az ottani egyetemen kapott valamilyen állást. Egyszer Nógrádi Róbert, a pécsi színház akkori igazgatója Franciaországban járt. Ugyanez a nő kísérte, és Nógrádival elküldte férjének egy groteszk színművét, hogy fordíttassa le velem, aztán tűzze műsorra. A darab azt a címet   kapta, hogy Arisztotelész rablólétrája. Az eredeti címe nem ez volt. (Eredeti címe ez: Dieux, belles et betes. A drámafordítás itt több formátumban is olvasható. Nagyon sajnálom, hogy a Pécsi Nemzeti Színház a Csorba emlékévben nem mutatta be, hiába javasoltam. A Drámafordítások című Csorba kötetről itt írtam. P. L.) Tar­talma röviden annyi, hogy Nagy Sándornál fogságban van egy király­lány, Nagy Sándor nevelőjénél, Arisztotelésznél pedig annak a király­lánynak az első udvarhölgye. Az udvarhölgy a darab végére elérte azt, hogy Arisztotelész négylábra ereszkedve a hátán vitte a csinos udvar­hölgyet, és Nagy Sándor is mindenre hajlandó volt, amit a rab király­lány kért tőle. Vagyis a szépség és a hatalom, a szépség és az ész ironi­kus találkozásáról volt itt szó, ekörül forgott a történet. A szépség ha­tására mindenre képesek voltak ezek az emberek; az egyik bölcs volt, a másik a fél világ ura, és a gyönyörű kis fruskák, húszegynéhány éves teremtések mindent el tudtak náluk érni. A fordítást odaadtam a Pécsi Színháznak, de nem merték műsorra tűzni. A nagyon kevés szereplő és a darab rafinált értelmezési lehetősége miatt féltek a bukástól. Én igen jókat nevettem rajta, és nagy élvezettel fordítottam. Érdekes, hogy az írója egy szobatudós-szerű alak volt, vékony, beteges alkat, mégis egy ilyen vérbő, gazdag művet tudott írni.”

Forrai Eszter festményei is kitűnőek, egy kiállításáról itt láthatnak albumot. Egy rajzot idemásolok:

Forrai Eszter erős vallási kötődését mutatja ez a blog, illetve ez a versrészlet:

Akkor január volt,
Kegyetlen hideg
A Dunába vezettek a lépcsők
Mikor a kis cipőkből kilépve
Megálltunk –
Puskájukat ránk irányították a katonák
Azt hittük csak játékpuskák ezek,
A háború s a bombák
Felébredni sem volt időnk
Besötétedett az ég
S a parton
Tanúként álltak
Mint kiáltó vádiratok
A levetett gyerekcipők…

(Részlet Lépcsők című verséből.)

Csorba könyvtárában három kötetet találtam a költőtől, mint olvashatják, egyikben levél is volt:

Forrai Eszter: Hullámlépcső : Versek, 1990-91. – Győr : Corvina Reklám- és Hírlapnyomda Kft., [1994]. – 64 p. ; 21 cm. – Két példányban. Az egyikben a dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek a nagy mesterének emlékül, örök barátsággal, nagyrabecsüléssel: Forrai Eszter 1994. V. ”. A másik példányban a dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel Forrai Eszter 1993. aug. 16.”. Ebben a példányban névkártya található. „M^me Ferenci dite Forrai Eszter Correspondante du Bimensuel »Newyorki Figyelö« 10, avenue de l’Abbé St-Pierre 92150 Suresnes”. – Fűzött. – Csorba Emlékszoba.

Forrai Eszter: Korallzátony : Versek, 1980-81 / [a borítólapot és a rajzokat Bíró János készítette]. – München : Etana : Herp, [1981]. – 52 p. : ill. ; 21 cm. – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek, nagyon sok szeretettel és nagyrabecsüléssel, barátsággal Forrai Eszter 1981. júl. 20.”. – ISBN 3 922587 06 2 fűzött. – Csorba Emlékszoba, 2019.

Forrai Eszter: Villámok árnyéka : Versek, 1984-1989 / [előszó Kabdebó Lóránt]. – [Bp.] : [Szerző], 1986. – 59 p. ; 21 cm. – A könyvben A/4-es fejléces lapon levél a szerzőtől: „Musee d’Art Moderne de la Ville de Paris 11 avenue du president Wilson Paris 16 /   januar 15. 1990.  /   Kedves Csorba Győző, / Már régóta nem írtam Önnek, és most 1990 alkalmából, szeretettel üdvözlöm. Mellékelem az ötödik kötetem, »Villanások árnyéká«-t. Megtisztelne ha írna róla egy kis recenziót valamelyik revübe. Párisból írok, – itt élek továbbra is, de köteteimet Pesten élő nagynénim továbbítja barátaimnak, – és ismerőseimnek. / Most jelent meg a kötet (4 éve készült, hosszú szülés volt.) / Nagyon sok élmény volt életemben, mióta nem írtam Önnek, – Anyám halála ihlette a legmegrázóbb verseimet, amint azt láthatja kötetből – Parisban, a »Musée d’Art Modernes«-ben dolgozom, és lányom Anna 15½ éves. Komoly, kedves, szép leányka. –  Nagyon szeretnék [olvashatatlan szó P. L.] újra Pestre menni, remélem sikerül egyszer személyesen is találkoznunk / Üdvözlettel / Eszter / Címem a régi […] Ferenci Forrai Eszter (munkahely) […]. – Csorba Emlékszoba, 2019.

Remélem, a költőnő nem haragszik meg, hogy a leveleket ismertettem és remélem, hogy az olvasók örömmel fogadják a kiváló költő, festő és ember bemutatását.

Köszönöm a kattintást.