A bevezetést a régebben megszokott módon készítem, azaz a Csorba kötetek digitalizált változatainak közlésével és egy Csorba vers bemutatásával.

Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

A mai  Csorba vers: Űr utánam.  A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is. (Megjelent a költő utolsó, Csikorgó című kötetében, Bp. : Magvető, 1995.) A halálhoz már nagyon közel járó költő – a kötet megjelenését már meg sem élte – azon gondolkodik, hogy jó volna halála előtt összegyűjteni és saját rendjük szerint helyrerakni dolgait, „Hogy űr utánam ne maradjon / űrt utánam senki ne lásson”. Különös, hogy csak dolgairól beszél, szeretteiről nem, illetve csak közvetett módon: űrt utána ne lássanak még azok sem…

Abbahagyom egy időre a Csorbának dedikált kötetek ismertetését. Feleségem egy csomó dokumentumot adott kezembe egy régi gyűjtőhelyről. Tegnap ezeket rendezgettem (maradt még) és elhatároztam, a régi sorozatot megszakítva most az újonnan talált dokumentumokat teszem közzé. Ezek egyik jelentős része levél, a másik pedig különféle meghívók csoportja. Szerintem mindkettő érdekes. A levelek, melyeknek nagy részét Velényi János Ciprián esperes plébános írta szeretett húgocskájának, Margitkának, a költő feleségének, személyesek ugyan, de nagyon sokat elárulnak Csorba és felesége kapcsolatáról, a Csorba család hétköznapi életéről, no meg a korról, amelyben íródtak, így közérdeklődésre is számíthatnak. Csakúgy, mint a meghívók, amelyek a kor kulturális életéről és abban Csorba szerepéről árulkodnak. Remélem, érdeklődéssel nézegetik, olvassák majd a dokumentumokat. A kéziratos leveleket párhuzamosan gépelve is bemutatom, hogy ne kelljen a silabizálásukkal kínlódniuk.

Most először Albert Zsuzsa író, költő, műsorszerkesztőnek a költő halála után Margitkához írt levelét közlöm, a levél küldőjének szíves engedelmével.

Albert Zsuzsa szerette és tisztelte Csorbát, erről a Csorba-konferencián mondott beszéde is tanúskodik. (A Csorba 100 emlékkonferenciáról készült kötet itt olvasható, Albert Zsuzsa beszédének szövegét itt külön is elérhetővé teszem.)

Megvallom őszintén, nekem az egész konferencián Albert Zsuzsa előadása tetszett legjobban. Annyira őszinte, tiszta szeretettel beszélt Csorbáról, s olyan mélyen értette költészetét, amely megközelítés mellett nagyon sok rideg költészeti elemzés elbújhat.

És nem hagyom egyedül a levelet, mert Margitkához verset is írt Albert Zsuzsa. Köszönet. 1. oldal, 2-3. oldal. (In: A szőlőinda vitorlái. – Bp. : Kortárs K., 2005. – p. 159.)

(A kötet hátsó borítója. A képhez kapcsolódó írást ld. itt.)

Én nem vagyok költő, nem tudom olyan szépen kifejezni Albert Zsuzsának a köszönetemet, mint ahogyan ő tette azt a versében Margitkának, de azért kérem, így hétköznapi szavakkal engedje meg a köszönést: hálás vagyok azért, amit a költőért tett és azért, amiért  engem a költőhöz közelebb vezetett.

A másik ma ismertetendő dokumentum egy beszélgetésrészlet, melynek forrását nem ismerhetem, csak sejtem, hogy egy norvég lap lehet, amelyet magyar nyelven adtak ki. Nyilvánvaló, hogy Csorbához, mint a riportalany egyik barátjához került ez a lap, mely így  datálás és cím nélkül is értékes adalék a beszélgetőtárs Fodor András munkásságának jellemzéséhez. Jól érzékelhető belőle Fodor András sokrétű tevékenysége és a magyar naplók egyik legvaskosabbikának, az Ezer este Fülep Lajossal címűnek a keletkezéstörténete. (Elnézést kérek, csak két részletben tudtam szkennelni és a két rész nem pontosan illeszkedik, de talán ez nem nagyon zavaró.) Miért gondolom, hogy norvég? A lap hátoldala erre utal. De ide is másolom, volt aki hiányolta a képeket a blogomból.

Nos, ezért gondolom, hogy ez egy Norvégiában kiadott lap lehetett. Javítson ki, aki pontosabbat tud róla. Fodor Andrásról viszont mindent megtudhat a kedves olvasó, amit én tudok, ha elolvassa a Csorba és Fodor levelezéséről összeállított kötetet, itt.

Csorba és Fodor András a pécsi költő kertjében, 1962-ben

Köszönöm figyelmüket.