Űr utánam

Űr utánam, a vers a költő előadásában

              ŰR UTÁNAM

Akkor tehát megfosztva végképp
szobámtól szememtől virágaimtól
fiókjaimtól írótollaimtól
kedvem szerint választott rám parancsolt
mozgásaimtól
s kint a kertben fáimtól bokraimtól
vagy messzebb a Széchenyi tértől
a szelíden hajló Mecsektől
satöbbitől satöbbitől
s ami mindenek közt a legkegyetlenebb
megfosztva önmagamtól is −

(De ki lesz megfosztva mindezektől
ha én már nem leszek?

Szóval magam nélkül
magam a mindenségben szétoszolva
szabályosan
de úgy hogy nem magam már)

Jobb volna még előbb begyűjteni
Begyűjthetni
régi természetes zsákmányaim
mik valahol kísérnek
s mindegyiket a saját eszközével
a saját rendje szerint helyrerakni

Hogy űr utánam ne maradjon
űrt utánam senki se lásson
legföljebb csak az az egyetlenegy
aki amint beszélik
hajszálaim számát is ismeri