Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
A mai  Csorba vers: Nem nőttem bele. (Megjelent a Csikorgó című kötetben. Pécs : Jelenkor, 1995.) A Csikorgó Csorba utolsó verseskötete volt, olyan, amit már nem foghatott kézbe, csak a Bertók László által bemutatott nyomdakész levonatot láthatta. Csorba 1995. szeptember 13-án halt meg, a kötet tiszteletpéldányait Margitka 1995. október 16-án kapta meg a felelős kiadótól, Csordás Gábortól. Akár összegző versként olvashatjuk a Nem nőttem bele címűt, de nem tudjuk az írás időpontját. A verset a Szekrényfiók című ciklusba válogatta be Bertók László, még Csorba jóváhagyásával. A cikluscím és saját emlékeink is arra utalnak, hogy olyan hogy olyan versek kerültek ide, amelyek valamiért (több közülük nyilvánvalóan a korban sok alkotó esetében alkalmazott öncenzúra miatt), a szekrényfiókban maradtak, s csak a kötet szerkesztése előtt mutatta meg azokat Margitka Bertóknak. Bertók így ír erről a Hátrahagyott versek utószavában: „Nagybeteg volt már Csorba Győző 1995 kora tavaszán, amikor megkért, hogy állítsak össze kötetet az utolsó években írt, folyóiratokban, lapokban közölt verseiből, s hogy döntsem el, mi való a könyvbe, mi nem. [Itt pontosítanám Bertókot, mert a Szekrényfiók című ciklus nem mindegyik darabja jelent meg lapokban, folyóiratokban, de  van köztük olyan, amelyik már megjelent kötetben. Margitka ugyan katalóguscédulákra feljegyezte a verscímeket és azokból katalógust épített, címek szerinti betűrendben, de az talán nem volt teljes. P. L.] „Légy szigorú, de igazságos” – tette hozzá. A kapott másolatokból, korábbi köteteinek a rendjét követve, témáik szerint négy ciklusba soroltam a verseket. Miután felolvastam neki, s az ajánlott kötetcímek közül a Csikorgót kiválasztotta, került elő egy újabb dosszié, megjelent, de könyveiből kihagyott versekkel. Belőlük válogattam az ötödik, a Szekrényfiók című ciklust. A könyv a halála után két héttel jelent meg.” A kötetről itt írtam részletesen. A Nem nőttem bele nyilvánvalóan nem fiatalkori, de azért nem biztos, hogy kései, összegző vers, az azonban biztos, hogy a költő valami olyasminek szánta:

Jaj hogy kívántam megpróbálni sok
vad és szelíd
kísértést mely köröttem háborog
apad majd föltelik

Hol sikerült hol nem − Jobbára nem:
ráncok recék
szabdalnak át most is keservesen
és porrá ég a szép

A szomorú összegzés után a befejező versszakba is csak kevés öröm jut, inkább keserű mosoly:

„Akárhogy történt nem siránkozom
apró mosoly
képződik félrebillent szájamon
(nagyon-nagyon komoly)”

A vers után most a Csorbának ajánlott kötetek ismertetését folytatom, a szerzők betűrendjében. Az ajánlókat a kötet leírása után mutatom be.

1. Basch Lóránt: Adalék az Ady-Babits kérdéshez. – Debrecen : KLTE, 1964. – p. 79–89. ; 25 cm. – (Klny. a Studia Litteraria 1964. évi kötetéből). (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének kiadványai). – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek barátsággal BL”. – Fűzött.
2. Basch Lóránt: Egy literáris pör története. – Bp. : Akad. K., 1959. – p. 408-434., [2] t. : ill. ; 25 cm. – (Klny. Irodalomtörténet. 1959. 3–4. sz.). – Dedikálás a cím fölött: „Csorba Győzőnek barátsággal, becsüléssel BL.”. – Fűzött. – Pécs belső területének térképét a kötetben találtam (ISBN 963 350 722 7 CM.)Basch Lóránt Csorbát már a Baumgarten-díj átadása körüli időkben ismerte, hiszen, mint a díj kurátora, annak odaítélésében és átadásában is rész vett.
   „Babits akkor már nagytekintélyű íróként a Baumgarten-díj vezető irodalmi kurátora volt. Rajta kívül részt vett még a kuratóriumban Schöpflin Aladár, Rédey Tivadar…
   CSI: – Basch Lóránt.
   CSGY: – Ő volt a gazdasági kurátor, de igazad van, sokat számított a szava.”
   […]
   CSI: – Még egy pillanatra hadd tartóztassalak fel, és hadd kérdezzem meg, hogyan jutottál el Rómába?
   CSGY: – Mikor az adminisztratív dolgok még itthon lezajlottak, én, mivel akkor is már ki kellett vinni pénzt, ha az ember vásárolni akart ezt-azt, kitaláltam valamit. Egyik bátyámmal, aki lakatos volt, átalakítottuk az utazó bőröndömet. Nagy bőrönd volt, egyik rokonomtól kaptam kölcsön. Ruhákat is lehetett akasztani bele, láttál már ilyet biztosan. Ruhaakasztóul nikkelezett csövek szolgáltak benne. A bátyámmal még beletetettem néhány csövet, ezekbe és hintőporos dobozokba belecsavartam néhány dollárt. De csak keveset. Az segített rajtam, hogy Basch Lóránt, aki a Baumgarten-díj anyagi ügyeinek intézője volt, kijárta a Nemzeti Banknál, hogy nekem 25 dollárt, a Baumgarten-díj felét fizessék ki dollárban. Akkor a Baumgarten-kisdíj 3000 forint volt, annak a felét tehát megkaphattam dollárban, és így valami pénzt magammal vihettem, mikor elmentem.” In: A város oldalában. A beszélgetőtárs Csuhai István)

   
   A fotón balról Basch Lóránt, Babits Mihály, Schöpflin Aladár. In: Wikipédia.

3. Baudelaire, Charles: A romlás virágai = Les fleurs du mal / ford. Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád ; a végleges magyar kiadást jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Lőrinc ; Théophile Gautier tanulmányával és Szabó Lőrinc Baudelaire-életrajzával. – Bp. : Révai, 1943. – 443 p. ; 19 cm. – Dedikálás a hátsó védőlap hátoldalán, a jobb alsó sarokban, átlósan: „Változatlan szeretettel és ragaszkodással Kicsi, Húsvét, 1947”. (Kicsi: Csorba felesége, Velényi Margit.). – Kisméretű vignetta az első borító belső oldalán: „Szent Imre Könyvesbolt Lukovich László Pécs Jókai-tér ”. – Kötött.
   
   Kicsi, azaz Margitka immár a költő feleségeként ajánlotta szeretett Csorbájának a kötetet.

   
   In: Antikvárium.hu

4. Bede Anna: A kivetett hal imája. – Bp. : Szépirod. Könyvk., 1984 . – 162 p. ; 19 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek tisztelettel és szeretettel Bede Anna ”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „Megköszöntem 84. okt. 3.”. – ISBN 963 15 1660 7 kötött.  Csorba Győző Emlékszoba, 2019.
   In: Wikipédia.
5. Bede Anna: Fölösleges virágok. – Bp. : Magvető Könyvk., 1966. – 101 p. ; 17 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek őszinte tisztelettel és szeretettel Bede Anna”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „ XII. Kiss János altábornagy u 34 sz.”. – Kötött. – Csorba Győző Emlékszoba, 2019.
6. Bede Anna: Kelj fel és járj. – Bp. : Magvető Könyvk., 1971 . – 101 p. ; 21 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek tisztelettel és szeretettel Bede Anna Budapest, 1972. I. ”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „Bp. VI. Székely Bertalan u. 18.”. – A versek végén Csorba kézzel, ceruzával írott megjegyzései. – Kötött. – Csorba Győző Emlékszoba, 2019.
7. [Bede Anna fordításkötete] Horatius, Flaccus Quintus: Horatius összes művei Bede Anna fordításában. – Bp. : Európa Könyvk., 1989. – 352 p. ; 19 cm. – ISBN 963 07 4875 4 kötött. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek a latin nyelvű irodalom ismerőjének és méltó fordítójának, a költőnek szeretettel Bede Anna”. – A védőborító első „fülén” Csorba kézírásával: „Érk.: 90. II. ”. – A kötetben a válaszlevél kézzel írt piszkozata: „K. A. nagyon szépen köszönöm figyelmességét, hogy elküldte a Horatius könyvet. A lehető legmelegebben gratulálok hozzá. Ezzel a kötettel a miénk lett Horatius. Csak csodálni tudtam a bármilyen formában írt vershez ragyogóan alkalmazkodó nyelvét, sziporkázóan gazdag szókincsét, magától értetődő stílusát, telitalálat humorizálását – egyszóval a kötetet elejétől végéig. Ha mégis kifogást keresnék, egyetlenegyet találnék, de ez többször előfordul. Ez pedig az”egy” és a „lesz” használata a fordításban. Meggyőződésem, hogy ezeket a szavakat a magyar kiejtésüknek megfelelően kell beilleszteni a verslábakba, tehát mindig hosszú szótagok. Az én fülem valósággal „orra bukik” az ilyen részleteknél.: „Oly ritkán hogy négy pergamen is sok egy évre.” [Csorba itt áthúzta az idézetet és a következő mondat első példájaként írta le újra a piszkozatban. P. L.] Íme, csak ötletszerűen néhány példa: „Oly ritkán hogy négy pergamen is sok egy évre,” „…járok egyet”, „…hívjon egy orvost”, aztán előfordul pár sajtóhiba: rövid-hosszú; kimarad egy szótag. Mindezek persze csak mákszemnyi foltok a márványszobron.” A levél itt befejeződik, Csorba ezután példákat sorol föl, a lapra átlósan, külön-külön sorban: „95. l.”… szobrokat újra nem állítod fel; 100. l. nem kell a [olvashatatlan szó P. L.] Chloé…”; 218. „… s jön három temetés a forumra. [Csorba itt rövid o-t javasol P. L.] Egy-egy sajtóhiba: rövid-hosszú 238. l. 8. sor”inyencségekre” [Csorba rövid i-t javasol P. L.]; 220. l. „járok egyet magam”.; 196. l „… közt az egyik kenyeret visz”; 197. l. „…hívjon egy orvost”; [olvashatatlan példa P. L.]; 252.l Circéíben kezdetű sorban egy „a” helyett”. A példákat Csorba egyetlen vonallal áthúzta. – Csorba Emlékszoba.

In: Wikipédia.

Bede Annához –  mint azt a fenti kötet is bizonyítja – főként a latin fordítások kötik Csorbát. Kölcsönösen elismerték egymás munkáját, de mint látjuk, Csorba azért pontosító megjegyzéseit, javításait megírta műfordításról. A verseket is értékelte, elég kritikus hangon a lapszélre és a versek után írt jegyzeteivel. Sajnos, a levelek piszkozata nem került elő, így nem tudom, a javításait megírta-e, s ha igen, milyen hangnemben

In: Internet.

8. Békeffy Gábor: A hallgatás útján. – Bp. : Novara, 1943. – 80 p. ; 21 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek őszinte barátsággal Pécs, 1947 III. 24. Békeffy Gábor”. – A borítón a szerzői közlés: „Békeffy Gábor újabb versei”. – Néhány vers alatt Csorba kézzel írott jelei (+ – stb.). – Fűzött.

Önálló link a költőről nincs, a fenti kötetét be tudom mutatni az internetről. Csorba akkortájt a Sorsunk versrovatát vezette, talán kritikaírásra került hozzá a kötet. A Csorbának ajánlott példány a Csorba Győző Emlékszobában található.

A következő hírlevélben Bertók László és Bertha Bulcsu Csorbának ajánlott köteteit mutatom be.

Köszönöm figyelmüket.