1. Mai ajánlatom egy majdnem eltitkolt/eltiltott vers. (Hogy miért ez, arról a 4. pontban írok.)

ILLYÉS GYULA

Somfi úr és a fák

»That is not what I meant at all.
That is not it, at all.
(T. S. Eliot)«

Mindezt Schneider úr, ő sem így akarta,
míg Somfi elvtárssá öregedett.
Sőt precizírozzuk: nem így kívánta
s ha ő intézkedik …
sok pontban ma sem így
volna, ami ugyebár van, amíg
lerakja pasziánszát az avarra
az üdülő előtt a nyárfa
és – »Vacsorához: első emelet!
lám újra este lett.

Szemügyre vévén éteszközeit
s hogy most is az ő széke áll-e itt,
húzván az abroszt is simára,
ameddig itt tett-köre ér:
ifj. dr. Schneider Elemér,
miközben étkezik,
azonközben sem éppen így kívánta,
sőt – fehérről fehért asszociálva –
rendezvén lepedőjét is simára,
azonközben is, hogy szeretkezik,
azonközben sem precízen így
akarta, azazhogy kívánta
dehát, azaz tehát
azaz épp e deháton és teháton átemelkedik,
lépi egy lelki lépcsőzet fokát,
nicsak: pulpitusig! – amíg
odakünn ismét lebocsát,
lebocsát a tűnődő nyárfa
egy lapot az öröklét pasziánszba.

Miután elköltötte így a vacsorát,
sőt ajkát is lenyalta,
lelkét és gyomrát egyként rendbe rakva:
fölmentve legalább magát,
mert hisz pontosan mégsem így akarta,
s végül szomszédjaitól is elköszönt,
megadván kinek-kinek mi övé,
végleg ártatlanul Schneider úr így vonul
egy újabb világesemény felé
mi bűnösök
s a fehér abroszok között,

míg ottkünn elkomorulnak a fák
s bár némelyik
kapkodva vakon paszianszozik tovább,
mások hajukat tépdesik:
futkos – »mert ősz lett!« – le-föl a család,
kezdi a ránk-nem-tartozó világ
fulladás-lilán a mennydörgő patáliát”.

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-youtube csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Vissza A költő felel című minikönyvhöz, először a kötet pontos leírása:

A költő felel / vál. és szerk. Pomogáts Béla ; [szerzők: Csorba Győző, Illyés Gyula, Weöres Sándor et al.] ; ill. Kass János. – Bp. : Ifj. Lapkiadó Váll., 1975. – 178 p. : ill. ; 6×4 cm. – Fűzött. – A kötet ajánlása a címoldal verzóján: Megjelent hazánk felszabadulása harmincadik évfordulójának tiszteletére. – Tartalmazza Csorba Győző: Séta és meditáció című versét. – Tiszteletpéldány.

Ahogyan szokták mondani, két(sőt- több)fenekű kötetecske ez. Az előző blog 8. pontjában képekkel illusztrálva igyekeztem bemutatni, most pedig néhány gondolattal a tartalmát is körüljárom. Azért is, mert bár a létező szocializmust dicsérni, dicsőíteni volt hivatott, mégsem egyszerűen propagandakönyv lett (sőt, értékes versgyűjtemény), meg azért is, mert – szomorú számomra, igazságtalannak érzem – a címadó verset és íróját a mai irodalomtörténet méltatlanul feledi, majdnem azt írtam patetikusan, a feledés sűrű homályába hagyja veszni/löki. Szerintem pedig ez a háttérbe szorítás nem kellően megokolható: Illyés nagy költő és jó ember volt, hiába igyekeztek a hatalomhoz való törleszkedéssel besározni. Illyés taktikus volt és stratéga is: a népi irodalom erősítésének életben tartásának stratégája.
Különös volt a Kádár-kor oktatás- és művelődéspolitikája. Aczél György jól kitalálta azt a bizonyos 3T-t. Az MSZMP nagy hatalmat szerzett funkcionáriusa okos, de egyszerre ravasz ember is volt. Úgy tologatta az alkotókat aközött a 3T között, ahogyan neki ill. a pártjának tetszett, vagy ha azt gondolta jónak, úgy hagyta őket a tiltott, tűr, támogat kategóriák valamelyikében, hogy onnan nehéz volt előbbre/följebb kerülni. (Kiesni könnyebb volt.) Illyés Gyula Aczél személyes barátjaként a támogatott kategória legtetején volt. Közvetlen telefonszáma volt a párt egyik első emberéhez. Aczél Illyés tihanyi nyaralójába is többször elment látogatóba a költőhöz. Az 1990-es korlátolt rendszerváltás után emiatt aztán Illyés kizuhant, de inkább úgy írhatnám, kilökték őt a pixisből, olyannyira, hogy a háromszoros Kossuth-díjas költő nagyjából el is tűnt a különféle iskolafokozatok tananyagából is. (Különös az is, hogy ebben a kilökésben/eltűnésben éppen az Aczél másik szárnya alól kikelő szabad demokrata ifjak is nagy szerepet játszottak. Hogy miként működött ezt a „három té”, íme egy idézet és egy link, ajánlom figyelmükbe mindkettőt.
Az idézet:

„Hatalmas botrány lett Illyés Gyula 1965-ben megjelent verséből, amely zseniálisan bemutatta az önfelmentő, magát „kifehérítő” káder alakját. A Kortársban megjelent mű után a párt le akarta „leplezni” Illyés „mélymagyarkodását”, egy jelentés szerint Aczél György antiszemitának nevezte a verset, amin Illyés (joggal) megsértődött. Maga a vers szinte egyáltalán nem ismert, pedig igazán csodálatos darab. Vélhetjük, hogy tudatosan lett elhallgatva – túlságosan húsba vájó, túlságosan igaz volt. Költői zsenialitással mutatja be a kádári káderek jellemét.”

Az idézet forrása. Ajánlom figyelmükbe az írást. Megnézhető/hallgatható videóblogban is a történet, Mező Gábor itt elmesélte.

De vissza a minikönyvhöz…

A költő felel című Illyés vers, amely a Kádár korszak végéig ikonikussá vált, tulajdonképpen írói „ars poetica”: mit tehet az író, miképpen válaszolhat/ott a kor kihívásaira, milyen módon járulthat/ott hozzá az „építéshez”. Nem véletlenül volt a könyvecske ajánlása a leírásban is idézett szöveg: Megjelent hazánk felszabadulása harmincadik évfordulójának tiszteletére”. Ezt a kérdést járta körül a szerkesztő a költők, versek megidézésével úgy, hogy válogatott – mintegy hívó gondolatot – az elmúlt korszakok nagy költőinek versei közül választott és ezekre „válaszul hívta” az (akkori) jelenkor költőinek írásait. Íme a megidézett költők, versek, amelyek „vezérmotívuma” mögé Pomogáts Béla a kor költőinek verseit fejezetenként kötetbe gyűjtötte:

Első, önálló, bevezető vers: Illyés Gyula: A költő felel;  majd  a megidézett költők: I. József Attila; Hazám;  II. Ady Endre: Történelmi lecke fiúknak; III. Radnóti Miklós; Nem tudhatom (nyilván nem véletlenül) ebben a fejezetben olvasható Csorba Győző Séta és meditáció című verse); IV. Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért; V. Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban.

Így lehetett kikerülni, becsapni a cenzort: a nagy versekre a válasz nem lehetett csak az, hogy éjjen a cocilizmus és Kádár eftás, ennél szebb, jobb illett a korszakos elődökhöz. Így nem tiltakoztak a Kádár-kor szerzői a „gyanús” mottójú kötetben történő megjelentetés ellen, írhattak (majdnem) kedvük szerint. A szerzők vagy örökösök – Pilinszky János, Szabó Lőrinc, Berda József, Sinka István, Ratkó József, Jékely Zoltán, Füst Milán, Kormos István, vagy éppen Csorba, Weöres Sándor, Takáts Gyula és mások elfogadták a kötetben való megjelentetést a kor olyan „hivatalos” költő mellett, mint Benjámin László, Garai Gábor, Váci Mihály, Simon István, Földeák János,  Jankovich Ferenc… Előbbiek a minőséget, utóbbiak a „hivatalos verziót” képviselték. Ja, és amint másutt már írtam, ezeknél a kiadóknál a „honor” sem volt kevés.

Aczél és tsai jól ismerték az embereket és a művészeket.

Aczél György Kodály Zoltánnal és Illyés Gyulával 1966 decemberben. Aczél, aki szót értett mindenkivel és akiknek szavát és igazságát Aczél jobbára nem (mindig) értette, vagy nem akarta érteni. Aczélról egy sok igazságot tartalmazó rövid írás, itt.

5. Hírek:

Részlet a Csorba Győző Könyvtár hírleveléből. A négy kicsi cica és a mamájuk. Könyvajánló könyvvásárlási lehetőséggel.

5/1. Továbbítom Szabó Szabolcs karnagy és tanár uram;) meghívóit. Nagyszerű koncertek, nagyszerű helyszíneken.
Aki tud, menjen el.

Egy kissé megkésett invitálás, de talán még időben:

„Leőwey Klára női kar” június 8. jubileumi hangverseny. Leőwey Klára Gimnázium, Pécs. 2026. június 8. Karnagy Szabó Szabolcs

5/2. És egy másik ajánló, még időben:

Komlói Pedagógus Kamarakórus, karnagy Szabó Szabolcs Mánfa 2026 jún 13 szombat Mánfai Műemlék Templom

Köszönöm figyelmüket.