1. Mai ajánlatom Jelenits István egy nagyon szép és mondhatni éppen időszerű, aratási verse. (Kiss Tamás barátom hívta fel rá a figyelmemet. Köszönöm.) Jelenits István szívemnek nagyon kedves piarista teológus, tanár, gondolkodó. Idézet a wikipédiából: „Jelenits István (Berettyóújfalu, 1932. december 16. – Budapest, 2024. szeptember 26.^[6]) Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár, tartományfőnök. Tótfalusy István írói álnéven verseket is írt (de nem azonos Tótfalusi István műfordítóval és nyelvésszel).” (In: Wikipédia. )

Jelenits István bejegyzés a Fiumei utcai sírkertben. A 411. Csorba blog melléklete.

Az idézett vershez megint nem kell magyarázat, csak rontana rajta. Tessék olvasni gyönyörködve. Persze, könnyű nekem, minden sorához (fejemben) élő emléket tudok kapcsolni és mindegyiknék sóhajthatok: ó, ezt akár én is írhattam volna…, ha én volnék Jelenits István. Őrizzük emlékét itt a Csorba blogban is szeretettel.

A teológus pap-költő-tanár versét olvasva érzem a forró júliusi napot amint a kis egyholdas „birodalmunk” földút felőli végén üldögélve eszem az ebédet, amit éppen pár perce hozott édesanyám a munkásoknak… és nekem érdemtelen gyenge segítőnek. (Tíz-tizenkét éves, beteges kisgyerek voltam akkortájt). A parcella másik vége a vad, bozótos vág-páli határárok volt, ahonnan engedéllyel minden ősszel hazavittük tüzelőnek a kályhába, sparheltbe az erősebb ágakat, néha a nagyobbacska akácfákat… „Határárok [r-á] főnév Általában olyan árok, amely két terület között határ. Mámorában nem lát sem tüskét, sem bokrot, nem az egyik pusztai határárkot. (Vas Gereben) || a. Községek, nagyobb birtokok határán létesített, gyakran vizet is vezető mély árok.” (In: Magyar nyelv értelmező kéziszótára.) Hogy miért éppen a határárok mellett levő ócska, 10-12 aranykoronás földet gondoztuk, annak is megvan a története, majd egyszer máskor megírom talán. De azt most is megírhatom, hogy még érzem az orromban a kötélsodró, marokszedő lányok, asszonyok izzadtságtól kesernyés, édeskés szagát, amelyet én akkor titokzatos, különös erősen izgató illatnak éreztem…
De ne rontsuk a szép verset profán emlékekkel, aki tudja milyen a kaszás aratás, tudja, miről ír olyan gyönyörűen a költő. 

Jelenits István. 

2. Ma a Kettős kör című kötetet ismertetem Csorba könyvtárából. Ismertetem azért is, mert dedikált példány és azért is, mert napjainkban a „nem szivárványos” családok alkonyán különösen fontos könyv ez, családokról, apákról, anyákról, szülőkről, gyerekekről, életről, halálról.

A kezemben tartott könyvet az egyik szerkesztő ajánlotta Csorba Győzőnek. Vargha Kálmán barátja és tisztelője volt Csorba Győzőnek, a költő könyvtárának bibliográfiájában 34 bejegyzés található róla, tőle. A wikipédia ezt írja a kiváló irodalomtörténészről.
A Csorba könyvtár kéziratos bibliográfiájának a kérdésre adott első találata is különösen érdekes: Vargha Kálmán korai írása már 1947-ben megjelent a hányatott sorsú, kiváló esztéta, irodalomtörténész Rajnai László Igen című „folyóiratának” egyetlen számában :

Igen / felelős szerk. Rajnai László. – Bp. : Márkus Ny., 1947. – 24 p. : 20 cm. – Fűzött. – Jó állapotban. – A borítón a cím fölött datálás: „1947 május”. – Ajánlás a borító belső oldalán: „Győzőnek szeretettel Pécs, 1947. jún. 14. Rajnai Laci”. – A borító belső oldalán a szerkesztő szövege: „Ez a kötet fiatalok írásait tartalmazza, a szerzők valamennyien bölcsészhallgatók vagy nemrég még azok voltak. A kiválogatást ezen kívül semmi egyéb szempont nem irányította, az egyes darabok között semmilyen kapcsolat nincs: minden írásért a szerzője felel.”. – A szerzők és műveik: Darázs Endre: Béke. Vers; Deli László: Vasárnap délelőtti vizió munkáslányokról. Vers; Ferencz Kornél: A szövőnő dala: Rezignácio. Versek; Lakatos István: Kutyáknak, hegedű. Vers; Makai Mária: Do god! Giveus something! Vers; Rába György: A fürge ácsok. Vers; Rajnai László: Arcképek a negyedik nemzedék költőiről. Tanulmány; Rubin Szilárd: Halott fiuk, kislányok. Vers, Latin film – Germán film (Les enfantes du Paradis, L’ eternel retour). Filmkritika; Somlyó György: Este. Vers; Spira György: Új esztendő köszöntése. A bozót halottainak. Vers; Tass Marianne: Tüzek forrásairól. Vers és Vargha Kálmán: Érték és beteljesülés. (Radnóti Miklós: Tajtékos ég).

A Kettős kör című kötet leírása a Csorba könyvtár bibliográfiájában:

Kettős kör : Elbeszélések szülőkről, gyermekekről / [vál. és szerk. Ugrin Aranka, Vargha Kálmán]. – Bp. : Kozmosz Könyvek, 1980. – 514 p. ; 22 cm. – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel, régi barátsággal Vargha Kálmán Budapest, 1981. 5. 27.”. – ISBN 963 211 383 7 kötött. – Jó állapotban. – Magyar irodalom, elbeszélés, antológia, család, szülő, gyerek.

Ugrin Arankával a kötet társszerkesztőjével is érdemes megismerkedni, itt. Kiváló, tudós irodalomtörténész, kiadó volt. A Janus Pannonius válogatott munkái című kötethez, melyet Csorba állított össze, a jegyzeteket és a jegyzetszótárt Ugrin Aranka készítette.)

Talán nem érdektelen megemlíteni azokat a köteteket, amelyeknek leírásában Vargha Kálmán „nem csak” mint összeállító, közreműködő, hanem mint szerző szerepel.

1. Vargha Kálmán: Ady sodrában : Móricz Zsigmond Ady-élménye. – Bp. : Akad. K., 1959. – p. 251-285. ; 25 cm. – (Klny. Irodalomtörténeti közlemények 1959. 2. sz.). – Fűzött. – Jó állapotban. – Dedikálás az első borítón: „Csorba Győzőnek tisztelettel, szeretettel Vargha Kálmán, Budapest 1959, 5, ”
2. Vargha Kálmán: Álom, szecesszió, valóság : Tanulmányok huszadik századi magyar prózaírókról. – Bp. : Magvető, 1973. – 346 p. ; 19 cm. – (Elvek és utak). – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel Vargha Kálmán Budapest, 1973, 4, ”. – Nyomtatott névkártya a könyvben: „Vargha Kálmán” felirattal, a név alatt gépelve: „új címünk: 1021 Budapest Labanc út […]”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „V. K. 1021 Bp. Labanc út […]”. – Kötött. – Jó állapotban. – Magyar irodalom, irodalomtörténet, próza, XX. század.
3. Vargha Kálmán: Berda József alkotásai és vallomásai tükrében. – : Szépirod. Könyvk., 1982. – 311 p. : ill. ; 19 cm. – (Arcok és vallomások). – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek régi barátsággal, szeretettel Vargha Kálmán Budapest, 1982. 3. 25.”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „82. ápr. 14.”. – ISBN 963 15 1943 0 kötött. – Jó állapotban. – Magyar irodalom, költő, Berda József, monográfia.
4. Vargha Kálmán: Első könyvek, első mesterek : Móricz Zsigmond ifjúkorának szellemi környezetéről. – Bp. : Akad. K., 1962. – 18 p. ; 25 cm. – (Klny. Irodalomtörténet. 1962. 1. sz.). – Fűzött. – Jó állapotban. Dedikálás a borító belső oldalán, jobboldalt fent: „Csorba Győzőnek, szeretettel Vargha Kálmán Budapest, 1962, 9. ”
5. Vargha Kálmán: Gelléri Andor Endre alkotásai és vallomásai tükrében. – Bp. : Szépirod. Könyvk., 1973. – 295 p. ; ill. ; 20 cm. – (Arcok és vallomások). – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel Vargha Kálmán Budapest, 1973. 2. ”. – A szennycímlap hátoldalán a bal felső sarkokban Csorba kézírásával: „V. 12. 1021 Bp. Labanc u … (V.: 74. III. 4.)”. – Fűzött. – Viszonylag jó állapotban. – Magyar irodalom, író, vallomás, Gelléri Andor Endre.
6. Vargha Kálmán: Gelléri Andor Endre. – Bp. : Gondolat, 1986. – 217 p., [32] t. : ill. ; 19 cm. – (Nagy magyar írók). – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek régi barátsággal Vargha Kálmán Budapest, 1986. 11. ”. – ISBN 963 281 715X fűzött. – Jó állapotban. – Magyar irodalom, író, életrajz, kismonográfia.
7. Vargha Kálmán: Juhász Gyula. – Bp. : Gondolat, 1968. – 191 p. ; 17 cm. – (Irodalomtörténeti kiskönyvtár. Magyar írók ; 5.). – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel Vargha Kálmán Budapest, 1968, 6, ”. – Fűzött. – Jó állapotban. – Magyar irodalom, költő, Juhász Gyula, kismonográfia.
8. Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond ars poetica-ja. – Bp. : Akad. K., 1961. – p. 399-414. ; 25 cm. – (Klny. Irodalomtörténeti közlemények 1961. 4. sz.). – Fűzött. – Jó állapotban. – Dedikálás az első borító bal felső sarkában: „Csorba Győzőnek szeretettel Vargha Kálmán, Budapest 1961, 11, ”
9. Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond és az irodalom. – Bp. : Akadémiai K., 1962. – 402 p. ; 21 cm. – (Irodalomtörténeti könyvtár ; 8.). – Kötött. – A kötetben levél Vargha Kálmántól: „Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete Budapest XI. Ménesi út 11-13. Tel.: 268-053, 268-062. Csorba Győző Pécs Damjanich u. 17. Kedves Győző! Nagyon köszönöm leveledet. Egyébként én sem vagyok „ős-Móricz-hívő”.  Az ötvenes években, úgy éreztem Móricz az az írói egyéniség, akivel akkor kompromisszumok nélkül foglalkozni tudtam és írhattam róla belső engedmények nélkül. Munkaközben [sic!] aztán megszerettem, de nem vagyok egyoldalú Móricz-hívő. Új kötetedet előre is köszönöm és nagyon várom, remélem írhatok is majd valahol róla. Szeretettel üdvözöl Vargha Kálmán Budapest, 1968. február” Gépírás, autográf – géppel megismételt –  aláírással. A levél  véletlenül keveredhetett ebbe a kötetbe. 1968-ban Csorba Lélek és ősz c. kötete jelent meg, Vargha eddigi ismereteim és Bertók Csorba-bibliográfiája szerint sem írt kritikát a Lélek és ősz-ről. – Ugyanebben a kötetben volt Kovács Sándor Iván levele is: „KORTÁRS Szerkesztősége 1054 Budapest, Széchenyi utca 1. Telefon: 121-452 Budapest, 1977. július 21.  Csorba Győző író 7624 Pécs Damjanich u. 17.  Kedves Győző! Régen szerepeltél a lapban, kínálom hát a közeli kedvező alkalmat: az augusztus végén nyomdába adandó novemberi számot. Ennek két hangsúlyos belső összeállítása is lesz: a 100 éves Ady-évforduló és a 75 éves Illyés Gyula köszöntése. Kérlek, hogy adjál kéziratot (rövid vallomást, esszét, emlékezést, verset – bármit/ novemberre: vagy Adyhoz vagy pedig Illyéshez kapcsolódót. Közreműködésedben bízva, előzetes értesítésedet várva köszöntelek őszinte tisztelettel és szeretettel: Kovács Sándor Iván”. Gépírás autográf – géppel megismételt – aláírással. Nem tudható, miért került ebbe a kötetbe. – Jó állapotban. – Magyar irodalom, író, Móricz Zsigmond, életmű.
10. Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond fiatalkori tanulmányai. – Bp. : Akad. K., 1960. – p. 229-252. ; 25 cm. – (Klny. Irodalomtörténet 1960. 4. sz.). – Fűzött. – Jó állapotban. – Dedikálás az első borító bal felső sarkában: „Csorba Győzőnek tisztelettel, szeretettel Vargha Kálmán, Budapest 1961, 5, ”
11. Vargha Kálmán: Shakespeare – Tolsztoj – Móricz Zsigmond. – Bp. : Akad. K., 1960. – p. 129-150. ; 25 cm. – (Klny. Világirodalmi figyelő. 1960. 2. sz.). – Fűzött. – Jó állapotban. – Dedikálás az első borító bal felső sarkában: „Csorba Győzőnek szeretettel Vargha Kálmán, Budapest 1960, 8, ”

A szerzőről ezt az egyetlen képet találtam az interneten, itt.

Kiemelem a 9. tétel egy részletét, kettős indokkal:

Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond és az irodalom. – Bp. : Akadémiai K., 1962. – 402 p. ; 21 cm. – (Irodalomtörténeti könyvtár ; 8.). – Kötött. – A kötetben levél Vargha Kálmántól: „Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete Budapest XI. Ménesi út 11-13. Tel.: 268-053, 268-062. Csorba Győző Pécs Damjanich u. 17. Kedves Győző! Nagyon köszönöm leveledet. Egyébként én sem vagyok „ős-Móricz-hívő”.  Az ötvenes években, úgy éreztem Móricz az az írói egyéniség, akivel akkor kompromisszumok nélkül foglalkozni tudtam és írhattam róla belső engedmények nélkül. Munkaközben [sic!] aztán megszerettem, de nem vagyok egyoldalú Móricz-hívő. Új kötetedet előre is köszönöm és nagyon várom, remélem írhatok is majd valahol róla. Szeretettel üdvözöl Vargha Kálmán Budapest, 1968. február”

Nem tudom, az 1968-as Vargha-levél miért került az 1962-es kötetbe, de korfestő mondatai fontosak: „Egyébként én sem vagyok „ős-Móricz-hívő”.  Az ötvenes években, úgy éreztem Móricz az az írói egyéniség, akivel akkor kompromisszumok nélkül foglalkozni tudtam és írhattam róla belső engedmények nélkül. Munkaközben [sic!] aztán megszerettem, de nem vagyok egyoldalú Móricz-hívő.”
Így kerülték meg az alkotók a cenzúrát, ha „kompromisszumok” és „belső engedmények” nélkül akartak írni. Mert az író és a tudós írni, alkotni akar, minden körülmények között…
Másik megjegyzésem: az 1968-as levélben valószínű egy az 1967-ben, az Arcok és vallomások sorozatban megjelent Móricz Zsigmond alkotásai és vallomásai tükrében című kötetét méltató Csorba levélre utalhat az irodalomtörténész. Sajnos, a kötetet nem találtam meg Csorba könyvtárában.

És akkor már tényleg következzen a Kettős kör című kötet bemutatása. Szokás szerint elöl a könyv fotói, majd a fül, a címoldal az ajánlás és a bevezető következik, végül két novella idézése. A tartalomjegyzék és a kolofon most a bemutatás végére került.

A kötet célját keletkezését magyarázó fülszöveg és Vargha Kálmán bevezetője jól segít a novellák megértésében. A válogatás novellái igazán fontos és alapvető kérdéseket boncolnak. Olvasásuk közben nekem sok tanulság mellett eszembe jut az is, milyen jól tükrözi a kötet első és egyik utolsó novellája a bemutatott korok eltérő szokásait, életérzéseit. Ezért is másoltam be az ismertetőbe Mikszáth Kálmán: A ló, a bárányka és a nyúl című remekét és mintegy ellenpontként Hajnóczy Péter Temetés című kiváló novelláját. A Mikszáth írás  egy „nem szokványos” halál leírása, hagyományos családi körben. Magam példájáról tudom, a legszörnyűbb halálok közé tartozik, ha az ős temeti az utódot. Mikszáthnál az apa temeti, siratja fiát, nekem ötödikként született kisunkám, akit még csak nem is láthattam, kis angyalka lett, búcsúztatását kellett végig kínlódnom… De Mikszáthnál a karácsonyi emlékezésben oldódik a fájdalom, szinte széppé válik az emlékezés:

Kettős kör. Mikszáth elbeszélése. A 411. Csorba blog melléklete

Hajnóczy Péter novellájában „helyre áll a világ rendje”: a fiú temeti az apát. De mennyire más ez a kapcsolat, mint a Mikszáth novella szereplőié: a családtól már régen távollevő fiút az édesanyja telefonon értesíti édesapja haláról.

Kettős kör. Hajnóczy elbeszélése. A 411. Csorba blog melléklete

Amíg Mikszáthnál minden a szeretet hangján szól, szinte szentimentális keretben, addig Hajnóczynál telefonon történik a rideg a közlés: „Fiam … édesapád nincs többé.” És a novella nem annyira a szeretetről, hanem a túlélő vívódásáról szól: a főhős szinte csontig vetkőztetve beszél magáról, anyjáról, apjával való kapcsolatáról, vitáikról, az apa-fiú szerepről. A két kiragadott részletből is jól látszik, milyen volt az élet a két író korában: Mikszáthnál együtt a család, együtt temetnek, együtt emlékeznek, Hajnóczynál a család szétszóratódott, mindenki a maga útját járja, maga vívódik saját (és a mások) ördögeivel… Mindenki döntse el, melyik változat tetszik neki jobban.
Én egy saját történetet tudok hozzátenni. Édesanyám a Győri Honvéd Kórházban (nem tudom, ma mi a pontos neve) halt meg, halálakor nem lehettem ott vele. Akkor láthattam utoljára, amikor holttestét hazahozták a vági temetőbe és nekem kellett megnézni, valóban ő van-e a koporsóban. Édesapámnak viszont a kezét fogtam, mikor szörnyű kínok között meghalt otthon, a házunkban, a saját ágyán. Mégis: édesapámra mindig szép képekkel emlékezem, a szomszédok segítségével rendbetett, felöltöztetett testre, a szinte kisimult, kínoktól megszabadult, nyugodt arcra… Mintha megköszönte volna, hogy vele voltam. Ugyanakkor édesanyámra rossz álmokkal emlékezem. A műanyag zsákból, amelyben a koporsóba tették csak az összezsugorodott, aszott, beesett sárgás arc és a szinte vicsorgásra torzult száj látszott ki, mintha számonkérné: látod, ez lett belőlem, amíg távol voltál. Vargha Kálmán válogatott novellái azt is tanítják nekem: a családnak családnak kell maradni mindig, és akkor boldogan fogadhatjuk a kis jövevényeket és nyugodtan engedhetjük el a távozókat.
Tanulságos válogatás, olvassák és gondolkodjanak együtt a szereplőkkel.

És még egy megjegyzés: a Kozmosz Könyvek, amelyben a kötet megjelent, érdekes sorozat volt. A Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó a sorozatba a kor lehetőségeihez mérten nem csak olcsó, propagandaízű irodalmat, hanem igazi értékeket is beválogatott. (A wikipédia szócikkében említett könyvek nem igazán tükrözik a sorozatban az 1964 és 2001 között kiadott 542 kötet színpalettáját.) Szomorú, hogy az ún. rendszerváltozás fürdővizével jónéhány életképes gyereket, sőt, még „szülőt” (kiadót) is kiöntöttek, megszüntettek.

Oldva kicsit a szomorú hangulatot, egy talán kevéssé ismert Pécshez kötődő alkotót is bemutatok az egyik könyvben talált meghívó segítségével.

K. Krawczun Halina keramikusművész kiállítása, Pécsi Kisgaléria 1993. január 15. Meghívó

Bizonyára nem árt tudni néhány adatott a kiállító művészről. Ismerkedés Krawczun Halinával, itt. Ugye, még a pécsi művészeket sem ismerjük annyira, mint illene. Ha Aknai professzor úr írna Krawczun Halináról néhány sort (vagy akár hosszabb írást is), szívesen közölném a vendégoldalon.

Köszönöm figyelmüket.