1. A ma ajánlott Csorba vers: Simeon tűnődése. Bár a blogon már többször idéztem, ma megint megteszem. Miért? Az előző blogban a Költői jelenlét 1988-as kötetét mutattam be, ma, vissza az időben, a Költői jelenlét 1986-os kötetét ismertetem. A „tárgyévben”, 1986-ban a Vissza Ithakába című válogatott Csorba kötet jelent meg, ebből szemlézett a szerkesztő Parancs János. Én a szemlézésből szemezgetve a többi nagy vers közül a Simeon tűnődését választottam.

És akkor a vers:

SIMEON TŰNŐDÉSE

Simeon tűnődése, a vers a költő előadásában.

Én Simeon kin rajta volt a Lélek
s talán még rajta van
ki várta a vigasztalást
s ma is várja de folyton horgadóbban
mert harapás rágás helyett
eljő lassan a csámcsogás kora
mert a nemző ágyék helyett
eljő lassan a férfi szégyene
mert a körülmetszett szavak helyett
eljő lassan az ázott motyogás
én Simeon még meg-megpróbálom karom
emelgetek ezt-azt és figyelem magam:
tudnám-e majd…
De mind gyanúsabb
a készülő kéz: megbírná-e még
a gyermeket? Gyanús a boldog
áldásra ünnepi szavakra rendelt
száj: képes lesz-e még kinyílni és
hazugság nélkül szépet mondani?

Vagy hát az is lehet
hogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szemem
nem is sejtettem hol mikor milyen
külsőben formában kinek minek
a képiben esetleg egy órányi vagy
egyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egy
vers verssor kéz szem öl kölyök mezében
itt járt s nem ismertem föl ostobán?

Ki kérte az ígéretet? Én nem de az
anélkül is mindenkinek kiosztatik
csak a folyton nagyobbnak-várt miatt
könnyű a tévedés most már tudom

Az ablaknál ülök Nehéz tavasz
Kincseket mutat mégis a világ
Remegés bélel hűs kételkedés
Én Simeon előre s hátra nézek
és kétfelé tanácstalan vagyok…

Csorba alaposan ismerte a Bibliát, és általában a mitológiát, versei sokszor csak a mitológiai-bibliai történetek segítségével érthetők meg. A Simeon tűnődéséhez itt nyerhetünk magyarázatot. Idézek is a szócikkből:

„Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”  (Lk 2,25-28)”
Simeont – akinek neve azt jelenti: meghallgatásra talált – Lukács igaz és istenfélő emberként mutatja be ebben a szövegben…”

(„A Szentlélek volt rajta kifejezés a keresztény teológiában és a bibliai szóhasználatban azt jelenti, hogy Isten jelenléte, ereje és vezetése különleges módon eltöltött, felruházott vagy megerősített egy személyt valamilyen feladatra. Ez a megnyilvánulás a bibliai szövegekben szoros kapcsolatban áll a prófétálással, bölcsességgel vagy a rendkívüli erőkifejtéssel.” In: AI)

A kép forrása.

Vagyis a versben Csorba Simeon, akit Isten jelenléte, ereje és vezetése különleges módon eltöltött, felruházott megerősített valamilyen feladatra. Ám ő ellentétben, a bibliai Simeonnal, bár „rajta van a lélek” hibába várja az „Úr felkentjét”, külső és belső ereje pedig egyre fogy. A költő bizonytalan és vívódik:

„Vagy hát az is lehet
hogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szemem
nem is sejtettem hol mikor milyen
külsőben formában kinek minek
a képiben esetleg egy órányi vagy
egyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egy
vers verssor kéz szem öl kölyök mezében
itt járt s nem ismertem föl ostobán?”

És a költő, aki nem kérte az amúgy mindenkinek kiosztatott ígéretet, most tehetetlennek érzi magát:

„Én Simeon előre s hátra nézek
és kétfelé tanácstalan vagyok…”

Vajon beteljesedett-e már az ítélet, csak nem vette észre, vagy beteljesedik-e valamikor? Örök kérdés.

2. Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a honlapra vagy a Csorba-youtube csatorna videóira, ajánlja ezeket az oldalakat barátainak, ismerőseinek. A honlapon és a youtube-csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!

3. A Vissza Ithakába című kötet ismertetése a honlapon. A kötet leírása a Csorba könyvtára című kéziratból:

Csorba Győző: Vissza Ithakába : Válogatott versek. – Bp. : Magvető Könyvkiadó, 1986. – 430 p. ; 19 cm. – Az egyik leírt példányban dedikálás: „Aranyos Cilikémnek és Lacinak, továbbá a három drága unokámnak: 1. Bálintkámnak, 2. Violkámnak és 3. Ábelkámnak igaz szívvel és szeretettel ajánlom. Apa, (Viki papa) [Csorba Győző] 86. XI.”. – Dedikálás egy másik példányban, feleségének Velényi Margitnak: „Magány és párosság itt üres szavak csak, / itt már az érzékek csak befele hatnak… [Ezután egy pontokkal jelzett elválasztó sor után következik a másik idézet. P. L.] Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak: / egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad. [Új sorban az ajánlás. P. L.] Drága Egyetlenemnek végtelen szeretettel: Győző 86. okt. 28.”. – Ennek a példánynak a tartalomjegyzékében a margón mindegyik vers után ceruzával – többféle kézírással – felírták a vers sorainak számát. A 421. oldalon elvégzett összesítés szerint a sorok száma a kötetben „4805 – 165 feles”. – ISBN 963 14 0800 0 kötött.

Részlet a kötet ismertetését tartalmazó oldalról:

„Csorba portréja a kötet borítóján. A háttérben Csorba feje fölött Martyn Ferenc Csorba portréja. Csorba jobb válla mellett a figyelmes szemlélő valamelyik Csorba-lány vagy unoka fejét veheti észre. A költő a képen már öreg, meggyötört arcát mutatja, túl van nyaki érműtétjén. Az [Aludtam, s késekkel kutattak…] című, a Hátrahagyott versek című kötetben megjelent vershez írt jegyzetem szerint Csorba versesfüzetében – ahonnan Bertók László a kötetbe válogatta a verset – ez olvasható: „… az előző oldalon a lap tetején Csorba kézzel írt jegyzete: „85. dec. 5–19. Ideg- és elmeklinika. Dec. 11-én műtét, Aorta carotis interna-szűkület (dr. Stefanics János)”; Súlyos érműtétje után írt vers. A műtét során rövid időre megállt a költő szíve. Az orvosok újraélesztették. dr. Stefanics János az operáló orvos. A költő több verset is írt erről az esetről. Ld. például Meleg tenyérben és [Itt voltam-e még…?]„

3. És jöjjön a Költői jelenlét 1986 című kötet bemutatása. (Ahogyan máskor, most is a bibliográfiai könyvészeti adatok elöl, majd a Csorba versek.)

A Költői jelenlét 1985-ös és 1987-es köteteit nem találtam Csorba könyvtárában, megkérem könyvtáros ismerőseimet, nézzék meg, ezekben a kötetekben is van-e Csorba vers. (1985-ben a Görbül az idő címmel megjelent Csorba kötet, tehát a Költői jelenlét 1985-ben kellene lenni Csorba versnek!)

4. Végül két „kisszínes”. (Bár a második inkább fekete…)

Kisunokáim előbányásztak valamelyik fiók mélyéről egy Szent Imre érmet. Szent Imréről összefoglaló itt.

A kép forrása.

A kisunokák Szent Imre érme:

Némi történeti áttekintés: az érmének sokféle változata van, a kisgyerekek által „előbányászottnak” megfelelőt nem találtam az interneten. Ez az érem nyakban viselhető volt, ócska alumíniumból készült. Felirata az egyik oldalon: Maria sine labe concepta pro nobis ad te recurrectibus ora. („Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”), a másikon pedig Sanctus Emeritus. A kinagyított képen 1830-felirat látszik de ez nyilvánvaló egy 1930-as olcsó másolat, amelyet valószínű a Szent Imre emlékévben – 1930. máj. 18.-1931. máj. 3 – adtak ki. A katalógusok a „Szent Imre érem 1830” keresőkérdésre is kérdőjellel (1830?) adják a találatokat. Az angol nyelvű találat szerint ez az emlékérem története. Nekem így, kérdőjellel is érték…. ahogyan az unokáknak is. Érték úgy is, hogy nemsokára 100 éves lesz, azaz a „hamis” veret szerint 200, hiszen hamarosan a 2023-as Szent Imre évet érjük el. (Ha szabad lesz még akkor ünnepelni…)

Szent Imre kultusza a magyar katolikus történetben szorosan kapcsolódik Szűz Máriához, együtt szerepelnek az Isten hazánkért kezdetű katolikus könyörgésben:

• Kíséret #1 (669.1 kB)
  Énekkel és orgonakísérettel.
  És körmenetben.

Ma is beleborzongok, ha eszembe jut kicsi falum temploma és a nagymisén az ajtón kiáramló ének, amint a gyülekezet kántálja hatalmas erővel és átéléssel. Bizony, talán a legszűkebb esztendőkhöz hasonlóan ma is nagy szükség van az odaadó hívekre, mert ország, világ nagy bajban van újra. És szükség van a csodatévő medálra hitetlen világunkban, mert bizony

Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér,
de könyörögnek ők tépett hazánkért,
hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek,
hazánkat így mentsd meg!

A második kisszínes inkább nagy fekete: Krasznahorkai László nem fogadja el a Nemzet Művésze elismerést. Valahogyan úgy magyarázza, miért nem, merthogy amíg megosztott lesz a művészeti élet, addig nem látja értelmét az elfogadásnak. De vajon egy visszautasítás nem éppen az árkokat ássa tovább? Csak kérdezem, én, buta állampolgár… És teljes mértékben egyetértek Turi Attila MMA-elnök válaszával.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket a forróság enyhülte után is.