
409. Csorba blog. Jákob példája című, Kardos Györgynek ajánlott Csorba vers bemutatása
2026.06.30.410. Csorba blog. Költői jelenlét. 1986. Szent Imre herceg érme.

A 380. Csorba blog melléklete. Csorba Győző házának szobájában a Martyn Ferenc kép alatt, abban az időben, amelyben az Állapot-rajz című verset írta
1. A ma ajánlott Csorba vers: Simeon tűnődése. Bár a blogon már többször idéztem, ma megint megteszem. Miért? Az előző blogban a Költői jelenlét 1988-as kötetét mutattam be, ma, vissza az időben, a Költői jelenlét 1986-os kötetét ismertetem. A „tárgyévben”, 1986-ban a Vissza Ithakába című válogatott Csorba kötet jelent meg, ebből szemlézett a szerkesztő Parancs János. Én a szemlézésből szemezgetve a többi nagy vers közül a Simeon tűnődését választottam.
És akkor a vers:
SIMEON TŰNŐDÉSE
Simeon tűnődése, a vers a költő előadásában.
Én Simeon kin rajta volt a Lélek
s talán még rajta van
ki várta a vigasztalást
s ma is várja de folyton horgadóbban
mert harapás rágás helyett
eljő lassan a csámcsogás kora
mert a nemző ágyék helyett
eljő lassan a férfi szégyene
mert a körülmetszett szavak helyett
eljő lassan az ázott motyogás
én Simeon még meg-megpróbálom karom
emelgetek ezt-azt és figyelem magam:
tudnám-e majd…
De mind gyanúsabb
a készülő kéz: megbírná-e még
a gyermeket? Gyanús a boldog
áldásra ünnepi szavakra rendelt
száj: képes lesz-e még kinyílni és
hazugság nélkül szépet mondani?
Vagy hát az is lehet
hogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szemem
nem is sejtettem hol mikor milyen
külsőben formában kinek minek
a képiben esetleg egy órányi vagy
egyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egy
vers verssor kéz szem öl kölyök mezében
itt járt s nem ismertem föl ostobán?
Ki kérte az ígéretet? Én nem de az
anélkül is mindenkinek kiosztatik
csak a folyton nagyobbnak-várt miatt
könnyű a tévedés most már tudom
Az ablaknál ülök Nehéz tavasz
Kincseket mutat mégis a világ
Remegés bélel hűs kételkedés
Én Simeon előre s hátra nézek
és kétfelé tanácstalan vagyok…
Csorba alaposan ismerte a Bibliát, és általában a mitológiát, versei sokszor csak a mitológiai-bibliai történetek segítségével érthetők meg. A Simeon tűnődéséhez itt nyerhetünk magyarázatot. Idézek is a szócikkből:
„Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” (Lk 2,25-28)”
Simeont – akinek neve azt jelenti: meghallgatásra talált – Lukács igaz és istenfélő emberként mutatja be ebben a szövegben…”
(„A Szentlélek volt rajta kifejezés a keresztény teológiában és a bibliai szóhasználatban azt jelenti, hogy Isten jelenléte, ereje és vezetése különleges módon eltöltött, felruházott vagy megerősített egy személyt valamilyen feladatra. Ez a megnyilvánulás a bibliai szövegekben szoros kapcsolatban áll a prófétálással, bölcsességgel vagy a rendkívüli erőkifejtéssel.” In: AI)
Vagyis a versben Csorba Simeon, akit Isten jelenléte, ereje és vezetése különleges módon eltöltött, felruházott megerősített valamilyen feladatra. Ám ő ellentétben, a bibliai Simeonnal, bár „rajta van a lélek” hibába várja az „Úr felkentjét”, külső és belső ereje pedig egyre fogy. A költő bizonytalan és vívódik:
„Vagy hát az is lehet
hogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szemem
nem is sejtettem hol mikor milyen
külsőben formában kinek minek
a képiben esetleg egy órányi vagy
egyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egy
vers verssor kéz szem öl kölyök mezében
itt járt s nem ismertem föl ostobán?”
És a költő, aki nem kérte az amúgy mindenkinek kiosztatott ígéretet, most tehetetlennek érzi magát:
„Én Simeon előre s hátra nézek
és kétfelé tanácstalan vagyok…”
Vajon beteljesedett-e már az ítélet, csak nem vette észre, vagy beteljesedik-e valamikor? Örök kérdés.
2. Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a honlapra vagy a Csorba-youtube csatorna videóira, ajánlja ezeket az oldalakat barátainak, ismerőseinek. A honlapon és a youtube-csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!
3. A Vissza Ithakába című kötet ismertetése a honlapon. A kötet leírása a Csorba könyvtára című kéziratból:
Csorba Győző: Vissza Ithakába : Válogatott versek. – Bp. : Magvető Könyvkiadó, 1986. – 430 p. ; 19 cm. – Az egyik leírt példányban dedikálás: „Aranyos Cilikémnek és Lacinak, továbbá a három drága unokámnak: 1. Bálintkámnak, 2. Violkámnak és 3. Ábelkámnak igaz szívvel és szeretettel ajánlom. Apa, (Viki papa) [Csorba Győző] 86. XI.”. – Dedikálás egy másik példányban, feleségének Velényi Margitnak: „Magány és párosság itt üres szavak csak, / itt már az érzékek csak befele hatnak… [Ezután egy pontokkal jelzett elválasztó sor után következik a másik idézet. P. L.] Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak: / egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad. [Új sorban az ajánlás. P. L.] Drága Egyetlenemnek végtelen szeretettel: Győző 86. okt. 28.”. – Ennek a példánynak a tartalomjegyzékében a margón mindegyik vers után ceruzával – többféle kézírással – felírták a vers sorainak számát. A 421. oldalon elvégzett összesítés szerint a sorok száma a kötetben „4805 – 165 feles”. – ISBN 963 14 0800 0 kötött.
Részlet a kötet ismertetését tartalmazó oldalról:
„Csorba portréja a kötet borítóján. A háttérben Csorba feje fölött Martyn Ferenc Csorba portréja. Csorba jobb válla mellett a figyelmes szemlélő valamelyik Csorba-lány vagy unoka fejét veheti észre. A költő a képen már öreg, meggyötört arcát mutatja, túl van nyaki érműtétjén. Az [Aludtam, s késekkel kutattak…] című, a Hátrahagyott versek című kötetben megjelent vershez írt jegyzetem szerint Csorba versesfüzetében – ahonnan Bertók László a kötetbe válogatta a verset – ez olvasható: „… az előző oldalon a lap tetején Csorba kézzel írt jegyzete: „85. dec. 5–19. Ideg- és elmeklinika. Dec. 11-én műtét, Aorta carotis interna-szűkület (dr. Stefanics János)”; Súlyos érműtétje után írt vers. A műtét során rövid időre megállt a költő szíve. Az orvosok újraélesztették. dr. Stefanics János az operáló orvos. A költő több verset is írt erről az esetről. Ld. például Meleg tenyérben és [Itt voltam-e még…?]„

3. És jöjjön a Költői jelenlét 1986 című kötet bemutatása. (Ahogyan máskor, most is a bibliográfiai könyvészeti adatok elöl, majd a Csorba versek.)
A Költői jelenlét 1985-ös és 1987-es köteteit nem találtam Csorba könyvtárában, megkérem könyvtáros ismerőseimet, nézzék meg, ezekben a kötetekben is van-e Csorba vers. (1985-ben a Görbül az idő címmel megjelent Csorba kötet, tehát a Költői jelenlét 1985-ben kellene lenni Csorba versnek!)
4. Végül két „kisszínes”. (Bár a második inkább fekete…)
Kisunokáim előbányásztak valamelyik fiók mélyéről egy Szent Imre érmet. Szent Imréről összefoglaló itt.

A kisunokák Szent Imre érme:

Némi történeti áttekintés: az érmének sokféle változata van, a kisgyerekek által „előbányászottnak” megfelelőt nem találtam az interneten. Ez az érem nyakban viselhető volt, ócska alumíniumból készült. Felirata az egyik oldalon: Maria sine labe concepta pro nobis ad te recurrectibus ora. („Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”), a másikon pedig Sanctus Emeritus. A kinagyított képen 1830-felirat látszik de ez nyilvánvaló egy 1930-as olcsó másolat, amelyet valószínű a Szent Imre emlékévben – 1930. máj. 18.-1931. máj. 3 – adtak ki. A katalógusok a „Szent Imre érem 1830” keresőkérdésre is kérdőjellel (1830?) adják a találatokat. Az angol nyelvű találat szerint ez az emlékérem története. Nekem így, kérdőjellel is érték…. ahogyan az unokáknak is. Érték úgy is, hogy nemsokára 100 éves lesz, azaz a „hamis” veret szerint 200, hiszen hamarosan a 2023-as Szent Imre évet érjük el. (Ha szabad lesz még akkor ünnepelni…)
Ének a magyar szentekről.
Kotta
(2) István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát,
ó, ha csak ezt látnád!
(3) Szent Erzsébetből hős szeretet árad,
Margit imái vezekelve szállnak;
minket hiába, Uram, ne sirasson,
áldott Boldogasszony!
(4) Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér,
de könyörögnek ők tépett hazánkért,
hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek,
hazánkat így mentsd meg!
(Ó, az a mink, mennyire bánthassaja válytfülűek (sic!) „szépérzékét”. Pedig eccerü: tájszólásban a „minket” személyes névmás megfelelője. Dehátugye, ki beszél ma már tájszólásban?
Ma is beleborzongok, ha eszembe jut kicsi falum temploma és a nagymisén az ajtón kiáramló ének, amint a gyülekezet kántálja hatalmas erővel és átéléssel. Bizony, talán a legszűkebb esztendőkhöz hasonlóan ma is nagy szükség van az odaadó hívekre, mert ország, világ nagy bajban van újra. És szükség van a csodatévő medálra hitetlen világunkban, mert bizony
Ránk, bűnösökre minden verés ránk fér,
de könyörögnek ők tépett hazánkért,
hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek,
hazánkat így mentsd meg!
A második kisszínes inkább nagy fekete: Krasznahorkai László nem fogadja el a Nemzet Művésze elismerést. Valahogyan úgy magyarázza, miért nem, merthogy amíg megosztott lesz a művészeti élet, addig nem látja értelmét az elfogadásnak. De vajon egy visszautasítás nem éppen az árkokat ássa tovább? Csak kérdezem, én, buta állampolgár… És teljes mértékben egyetértek Turi Attila MMA-elnök válaszával.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket a forróság enyhülte után is.





