Bevezető.

Előző bejegyzésemet így kezdtem:
„1. Ma nem ajánlok verset Csorba youtube csatornáján, jövő héten azonban ismét, és akkor a mai elmaradás magyarázatát is megadom. Kérem, ha valaki tud az internetről letölthető verseket, prózai előadásokat ajánlani, jelezze nekem (pinter2laszlo@gmail.com), igyekszem a kívánságoknak megfelelően alakítani Csorba youtube csatornáját.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható/nézhető versek, szövegek legfrissebb listáját. (2024. 07. 21., 137 tétel.)”

Innentől pedig a friss bejegyzés:
A magyarázat múltkori hallgatásomra: amikor átveszek verset, prózát a youtubról, azt mindig ellenőrzi szerzői jogi szempontból valami „titokzatos fenség”, magyarul, megnézik, hogy a klip feltöltője (tulajdonosa) nem korlátozza-e a fölhasználást. Sajnos, az énáltalam feltett 137 tételből (ld. fentebb) egy ilyen volt, ezt törölték: Hamvas Béla: Zen buddhizmus. Sík Sándor Hiszek című versénél pedig ezt az üzenetet kaptam: „Részlegesen letiltva. Ez a videó szerzői jog által védett anyagot tartalmaz. Ezért egyes országokban és/vagy régiókban le lett tiltva.” Függetlenül attól, hogy ezt a tiltást nem értem, a jelzést tudomásul vettem. Figyelmeztettek arra is, ha még egy ilyent feltöltést találnak, megszüntetik a csatornát. Mivel nálam a Hamvas Béla link működik, azt gondolom, Magyarországra, Baranyára a tiltás nem vonatkozik. Jó kérdés, hogy akkor mely országokra vagy tartományokra érvényes. És vajon, miért? Tanultam a történtekből: mivel a tiltás általában kicsivel (vagy sokkal) később érkezik, mint a közzététel, mostantól kivárok, érkezik-e tiltás vagy sem. Ezért ezután csak olyasmit töltök fel, amire a jóváhagyás azonnal érkezik.
Most viszont örömmel közölhetem, hogy felhívásomra dr. Radics Éva, aranyérmes olvasóm remek címeket küldött, amelyek több alkalomra is anyagot biztosítanak a Csorba youtube csatorna bővítéséhez. Ettől függetlenül várom a további ajánlatokat. Szerkesszük együtt a csatornát!

Íme a két Radics Éva javaslat Csorba youtube csatornáján:

Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal. Előadja Sinkovits Imre.

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú. Előadja Sztankay István

Köszönöm, kedves Éva! Jövő héten is te jössz!

Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

Még egy megjegyzés: Staub Ernő levelezőtársam, a Társaság tagja a következőket írta:

„Kedves Laci!
A képen fölfedeztem egy hírességet. A közvetlenül Csorba Győző előtt ülő gyerek Koller Viktor, aki Kincses II. néven hosszú évekig volt a Pécsi Dózsa balhátvédje. 19 évesen a Newcastle United elleni diadalnak is részese volt. A meccs napja 1970 nov. 4. a Pécsi Labdarúgás Napja lett. Viktor ’69-ben érettségizett, amikor én elsős voltam. A kép tehát, attól függően, hogy az év első vagy második felében készült másodikos vagy harmadikos óra pillanatát örökíti meg.”

Erről a képről van szó:

A kép hátoldalának feliratából kiderül, hogy a felvétel 1967 III. 11-én készült, Csorba mellett pedig Szederkényi Ervinné tanárnő látható.
Köszönjük, kedves Ernő! Lám, Csorba tudta nélkül még (leendő) focistákat is tanított.

Még egy kiegészítés az előző blog félreértelmezhető mondataihoz: „Csorba nem szívesen beszélt kisdiákok előtt, mert érezte, tudta, hogy az ő filozofikus, az elmúlást és a halált boncolgató versei nem igazán érintik meg a 16-18 év alatti korosztályt, hiszen őket az élet, az iskola, a játék, hogy ne mondjam a szerelem (a deákok döntő többségét a fiú és a lány közötti kapcsolatban:) érdekli. A költő ezért még középiskolásokkal is nehezen vállalkozott találkozókra.”

Itt pontosítok kicsit: Csorba szerette a gyerekeket. Három lányát és hét unokáját gyakran kicsit majomszeretettel. Gyerekverseket, bábjátékokat, képeskönyvhöz szöveget is írt, valamint német nyelvből fordított gyermekeknek szóló színművet is. Itt írtam ezekről részletesen. Ajánlom figyelmükbe az oldalt, kedves, mulatságos, tanulságos gyerekverseket olvashatnak.

4. Mai Csorba vers a válogatásomból

Egy verseskönyvvel kezemben

                                                                       Kálnoky László halálára

Jött a hír, hogy beteg, hogy a
Balaton mellől haza kellett mennie.
Aztán, hogy kórházba került.

Pár száz kilométerre innét egy agyongyötört test,
kezemben meg egy gyönyörű könyv
ilyen sorokkal:
„Ne hidd, hogy odatúl találkozunk,
én sem hiszem. A végtelen időben
nem ismétlődik kétszer ugyanaz.”
Vagy:
Ki tudja, hova lett H. Sz.,
a csetlő-botló versfaragó?
Ki tudja, mit csinál
valahol a seholban?”
Vagy:
„De H. Sz. mélyen alszik, mozdulatlan.
,Halott szegény’, – mondja a tiszt a hölgynek.
S továbbmegy a hajó.”

Pár száz kilométerről is láttam szemét:
ilyen szelíd szemmel az iszonyúba,
ilyen nyugodtan…
S nemsokára a rideg közlemény:
„Kálnoky László költő 73 éves
korában elhunyt.”

És itt e gyönyörű könyv,
most már kőbe vésve minden sora,
nincs egyetlen szaván se változtatni mód
az idők végezetéig.

Ó, hogy ma is születnek
(született most is, szült a költő) mítoszok!
Magát szülte mítosszá furcsa módon,
a szokással épp ellentétesen:
megkicsinyítve, elrontva személyét
szinte a teljes tagadásaig,
fogyasztva holmi
„elúszó dallammá”,
amely, bár „disszonáns, de mégis fülbemászó”.

S ez a Kálnoky-dallam,
ez az „elúszó, disszonáns, de mégis fülbemászó”
és ez a többé-semmi-költő,
íme,
mítosz lett, mítoszunk lett:
magyaráz, egybetart, vezet, vigasztal,
röviden: van, van – létezik javunkra,
és lesz, lesz – létezik javunkra,
legalább úgy, ahogy a víz, a föld s a levegő

Megjelent: A szavak bolyhai. Bp. Magvető 1988.

Már sokszor idéztem hasonló, rokonokat, barátokat, pályatársakat művész-elődöket sirató, búcsúztató, vagy a holtakhoz is írt verseket a költőtől. Kálnoky László és Csorba barátok voltak, értették és szerették egymást. A Faust-fordítás miatt kerültek végül különösen szoros kapcsolatba, erről itt írtam részletesen. Érdekes történet, szerintem érdemes elolvasni. Megjegyzem, a kötetben (más kötetekben is, mert azok szerkezete Csorbánál tudatosan hasonló!) több közös témájú verset egy-egy ciklusba gyűjtött a költő.  Ilyen ebben a kötetben a Néhány széket behozni című ciklusban például a Martyn Ferenc, Szabó Ede, Kálnoky László és egy „drága barát” halálára, vagy Szederkényi Ervin gyógyíthatatlan betegségének hírére írt vers, végül a ciklus címét rejtő Tapasztalatcsere című vers, amelyben a költő elbúcsúzik megholt osztálytársaitól és készül maga is az útra:

Tapasztalatcsere

Akik még megmaradtak
jó volna összehívni
most már nem lenne szükség
tágas gyűlésteremre
fárasztó szervezésre
nem lenne gond a szállás
az étkezés egyéb más
ha úgy körültekintek
5 × 4-es szobámban
talán elég lehetne
néhány széket behozni
s a régi brancs nyugodtan
meg tudhatná beszélni
mi történt hogy fogyott meg
s tapasztalatcserével
segíthetnénk is egymást
ki hogy készüljön az útra

A Drága baráthoz írt versben pedig Csorba megfogalmazza az érzéseit túlélőkről is:

Ne annyira
gyötörj
nyomorúságoddal össze ne annyira törj!

Ne annyira!
Hisz szégyenem
hogy életem
én még alig-zúzottan élhetem

Kérem olvassák el a Néhány széket behozni című ciklus elgondolkoztató-szép verseit!

„Horváth Kálmán, vasúti ellenőr, szül. Losonczon, 1843-ban. Előbb a papi pályára készült, de később a Máv szolgálatába lépett, hol jelenleg is működik.
Számos költeményt, tárczát, elbeszélést írt a Kath. Néplapba, a 80-as években a Budapest czímű napilapba, valamint az Összetartás czímű kath. közlönybe. Önálló művei: Nyári alkony, beszélyek és elbeszélések. Budapest, 1883. – Szarkalábak, elbeszélések, rajzok és vegyesek. U. o. – Felhők felett, költemények. U.o. – Válponton*, eredeti társadalmi regény. U. o. 1885. Két kötet. – A korcs, társadalmi regény. – Költemények. U. o. 1889. – Elzüllött élet, regény. U.o. 1890.”
*A válponton szó nem elírás. A Magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint: „Válpont főnév (régies, irodalmi nyelvben) <Életben, sorsban, döntésben> fordulópont. Csodás az emberszív, epedve vágyik, Fennen dobog egy-egy válpont felé, S midőn közel van vissza-visszaborzad. (Madách Imre) Hát most már itt vagyunk, édes jó hitvesem, a válpontnál. (Mikszáth Kálmán)”

A kötet leírása Csorba könyvtárának katalógusában:

Horváth Kálmán: Költemények / írta – –. – Bp. : Nyomatott Schmidl Sándornál, 1888 [1889]*. – 133 p. ; 18 cm. – Kemény karton kötésben. – Korának megfelelő állapotban, a kötéstábla rongált és piszkos. – Proveniencia ismeretlen, valószínű Csorba Mária (?) könyve volt, ez a név, nagyon csúnya kézírással, több változatban, többször szerepel a könyvben. – Magyar irodalom, vers.
* A kötetben Így szerepel: „Budapest Nyomtatott Schmidl Sándornál 1888”; a fenti szócikkben 1889 a kiadási év. Én a saját szememmel látott 1888-nak hiszek.

Az életrajzból kiderül, hogy nem „profi” íróról (mert, mint látjuk, Horváth Kálmán elbeszéléseket, regényeket is írt), hanem egy MÁV-nál dolgozó emberről van szó, aki „katholikus” és szabadidejében szépirodalmat (is) ír. A kötetet olvasva mindenki számára nyilvánvaló lesz mindkét állításom (katolikus és szabadidejében ír), elég csak a Salve Regina című versre gondolni, amely persze közelsem olyan gyönyörű, mint Weöres Salve Reginája. Ám azért nem fogják megbánni, ha bele-beleolvasnak a versekbe: ügyes és az egyszerű rímes, magyaros versformákat jól használó költőről van szó.
De nem is a kötet koráért, nem is a versek irodalmi értékéért kedves számomra a könyvecske, hanem azért, mert a rokonságból Csorbához került gyűjtemény – mint a bejegyzések mutatják, eredetileg a rokon Csorba „Mariskáé” lehetett -, hanem azért, mert az „elorzott” könyvben olyan kézzel beírt Csorba zöngeményeket találtam, amelyek talán a legelső költői próbálkozások. A kisgyerek Csorba a későbbi képből következően 1929 előtt írhatta – nem lévén más papírja – a nyomtatott versek közé kézzel a saját  versikéit. Mint pl. ezt:

Horváth Kálmán: Költemények. A Magyarország székely népe című Csorba vers A 295. Csorba blog melléklete.

Ma már talán nem szentségtörés bemutatni a kisgyerek Csorbát, aki az iskolai nevelés hatására (Csonka Magyarország nem ország…, vagy az órák előtt mondott Magyar Hiszekegy) ilyen verseken „élezte” a tollát. Talán már ekkor sem rosszul;)

Ideírom a kézirat szövegét, hivatkozva mindig a könyv oldalára, ne kelljen keresni a teljes kötetben, ill. ott silabizálni. A 25. oldalon megjelenik a vers címe és első sora:

Erdély székely népe.
Magyar hazám legszebb földje

Aztán csak a 72. oldalon következik  maga a „mű”, amely a 74. oldalon fejeződik be. (Eredeti helyesírással. Erdély helyett itt már Magyarország székely népe olvasható):

I. Magyarország székely népe.

Magyar hazám legszebb földje
Dicső erdély székely népe.
Sokáig rab nem marad,
Nem marad rab lánc alatt.

II. Nem türi ő a rabláncot,
Elkergeti a vad rácot.
És felkel a hős magyar
mely összefog egyet akar.

Egyet akar szabadsádot
Lerázza ő a rabláncot
Mert ha tűnne nemzete
Elvennék a hazát tőle

(A III. versszaknál nincsen jelölés, a szabadságot szót pedig szabadsádot-nak írja: a hangzás győzött a helyesírás fölött.)
Érdekes és fontos a nemzet és a haza megkülönböztetése: a 13 éves kisfiú már tudta, hogy a két fogalom, egymás mellett ugyan, de mást jelent.

A történethez tartozik, hogy Csorba nem feledte a témát: amikor már volt „rendes” versesfüzete (kiasalakú iskolai füzetecske), abban olvashatjuk ezt a „dicsőítő éneket”, amelyik erősen a fenti „eredetire” hajaz. (Különös, hogy a sorsüldözött szót a címben és az első sorban is sörsüldözöttnek írja Csorba)

Ekkor a datálás szerint 13 éves volt, tehát a Költemények közé írt vers  keletkezésének idején még ennél is kisebb kisgyerek. De a tehetség azért…

A könyvecskébe másik versét is bejegyezte a költő a 11., 12-13, 15 és 16.oldalra. (A 15. oldalon két sor van, de annyira kihúzva, átsatírozva, hogy meg sem próbálom megfejteni.

A tél

I.

Beköszöntött a tél
Földön a falevél.
Elment már a fecske
Szivem nagy szerelme.

II.

Csipog a kis veréb,
Mert eljött már a tél
Siratja a nyarat
S a többi madarat.

III.

A gólyát a fecskét
S a többiek kedvét.
A virág illatát
A madarak dalát.

S bár Csorba számos versének címében szerepel a tél, a szövegekben még többször, de ez a gyermeki hang már nem tér vissza sosem.

Csorba jobbkezének hiánya miatt – bár balkezes írása szép és olvasható volt – bal kézzel nem nagyon tudott rajzolni. A kötet a rajzbéli próbálkozásait is őrzi.

A Nővérem emléke című szép vers második oldala és a mellette levő kép a kis Csorba fantáziájára utal: nyilván a versben idézett papot játszó báty inspirálta a kép rajzolására. Aztán később mindenféle emberalakot hasonló módon ábrázolt, különféle fejfedővel vagy éppen anélkül.

Köszönöm figyelmüket és kérem, nézegessék az oldalakat, olvasgassák a verseket: ismerkedjenek a korral.