(A blog címének magyarázatát ld. az 5. pontban.)

1. Ezen a héten két új videóval bővítettem a Csorba youtube-csatornát. Babits Mihály: Messze, messze, előadja Götz Anna és Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén, előadja Lukács Sándor.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024. II. 21.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers válogatásomból.

CYRANO ÉRDEKE

A Cyrano-Christian jelenet:
Cyrano súg, és Christian hebeg.

S mennél csábítóbb Cyrano szava,
annál tanácsosabb elbújnia,

mert Roxan megszédül, s szájat keres,
s ha Cyranót találja, hát mi lesz?

Elrontja a szó győzelmét a száj,
melyet egy roppant orr alatt talál.

Cyranónak – ez lenne érdeke –
szavát inkább zagyválni kellene,

hogy a kívántat elriasztaná,
illúzióitól megfosztaná,

hogy a beszéd és arc közt semmilyen
botránkozásra jó ok ne legyen,

s hogy aztán, ha a sötétből kilép,
magát viselhesse, ne szégyenét.

Megjelent a Simeon tűnődése (Bp : Magvető, 1983), a Vissza Ithakába : Válogatott versek (Bp. : Magvető, 1986) és a Csorba Győző válogatott versei (Bp. : Unikornis Kiadó, 1997) című kötetekben.
Az egyszerű, kétsoros, rímes szakaszokban pontosan, félreérthetetlenül fogalmaz a költő: Cyrano érdeke nem a hazugság, hanem a valóságos helyzet feltárása volna:

hogy a kívántat elriasztaná,
illúzióitól megfosztaná,

hogy a beszéd és arc közt semmilyen
botránkozásra jó ok ne legyen,

s hogy aztán, ha a sötétből kilép,
magát viselhesse, ne szégyenét.

A vers végén mindhárom kétsoros szakaszban a hogy határozószó nyomatékosítja, hogy miért kellene Cyranónak a valóságos arcát mutatnia a „sötétben” is, hiszen az igazság úgyis botránkoztatva kiderül, amint a „sötétből kilép”. Magyarul: hazudni nem érdemes, mert az igazság – mint Kölcsynél a haza – úgyis fényre derül. Csak néha (általában?) későn… és hiába, mert ahogyan Roxane mondja, amikor rájön a csalásra: „Csak egyet szerettem egész életemben, s kétszer vesztettem el!”

Cyrano emlékműve Bergeracban. (Forrás.)
A dráma egy híres (fekete-fehér) filmfeldolgozása (és maga a film is) elérhető itt.
Egy kép a filmből:

José Ferrer és Mala Powers az 1950-es filmben.

5. Mai blogom egyetlen témája a Mozaik Kiadó Irodalom 11 : Emelt szintű érettségire készülőknek (Szeged : Mozaik Kiadó, 2023) című tan- és gyakorlókönyve, amelyet négy szerző – Bálint Andrea, Oroszlán Anikó, Pethőné Nagy Csilla és Szakács Emília – állított össze. A könyvet és tartalomjegyzékét – kiváló iránytű a használathoz, áttekintéshez –online mutatom be, itt. A rövid ismertetőt másolom:

„Pethőné Nagy Csilla, Bálint Andrea, Oroszlán Anikó és Szakács Emília könyve azok számára készült, akik fakultációs tárgyként a magyart választják, és ebből a tárgyból szeretnének emelt szintű érettségit tenni a 2024-es részletes követelmények szerint.
A kiadvány az elsajátítandó tárgyi tudás mellett a művek elemzéséhez-értelmezéséhez kíván eszközrendszert biztosítani. Ezért olyan tanulási segédletet kínálunk, amely könyv, munkafüzet és szöveggyűjtemény elegye. Kiadványunk felépítése nem elsősorban kronologikus, hanem olyan fejezetekből épül fel, melyek egy-egy problémát, kérdést járnak körül, irodalmi konvenciókat, motívumokat, műfajokat állítanak középpontba.
A kötetnek 12.-es folytatása is készül. A két kötet együtt hatékonyan segíthet az irodalomról megszerzett tudás újrarendezésében: új nézőpontok, gondolkodási utak bevonásával egy átjárhatóbb, felhasználhatóbb, hálózatosabb tudás kialakításával támogathatja a diákok eredményesebb tanulását, érettségi vizsgára való felkészülését.”

A nyomtatott kiadvány digitális változata a könyvben lévő kód beütésével a kiadó honlapjáról is elérhető, CLASSROOM digitális változata pedig iskolai használatra készült digitális kiadvány, amely interaktív táblán is használható.

A szerzők – mindegyikük tanár – alaptétele (Az irodalomtörténet korszakai, a korszakolás problémái) egy feladatba foglalva már a 8. oldalon világossá teszi a szerzők elképzelését: „Értelmezd az alábbi, Kulcsár Szabó Ernőtől származó idézetet: »Ahhoz, hogy irodalom történjék, szigorúan véve nincs szükség irodalomtörténetre.«” Azért – megjegyzem, szerintem szerencsére – a korszakolás nem teljesen marad el, elég a tartalomjegyzékre tekinteni.

Nagyszerű és óriási lett a négy nagy tudású tanár munkája, amely – mint az ismertetőben is kiemelik – könyv, munkafüzet, szöveggyűjtemény egyben, emellett pedig irodalomtörténet, irodalomelmélet és esztétika tankönyv is, teszem hozzá én, mert a bemutatás így teljes. Külön öröm számomra, hogy a szerzők között találjuk a pécsi Szent Mór Iskolaközpont mesterpedagógus, irodalomterapeutáját Szakács Emíliát, aki kezdetektől a Szent Mór Iskolaközpont évente megrendezett, immár országos Csorba Győző versmondó versenyének mozgatója, fő szervezője. Köszönet azért is és a kötetért is.

Érdekes a versek elemzése, egy-egy a műhöz és/vagy szerzőjéhez kapcsolódó problémakör körüljárása, irodalmi konvenciók, motívumok, műfajok bemutatásával. (Kicsit hasonlít hozzá a Cyrano érdeke című Csorba vers fentebbi bemutatása.)

Mint „elvetélt” magyartanárnak azért néhány megjegyzésem volna a kötethez, melyről itt közlök részletes bemutatót. (Elnézést a néhol gyatra képekért, nem akartam egészen szétcincálni az szép új könyvet.)

Először a magyarázat, miért éppen ezt a tankönyvet mutatom be. Csorba Győző neve is fellehető a vaskos kötetben Janus Pannonius: A narni Galeottóhoz című versének fordítása alatt. A 18-19. oldalon a teljes vers, a 274. oldalon annak egy részlete olvasható, magyarázatokkal, kérdésekkel, ahogyan minden szemelvény esetében is ez történik. A kiadó pontos és precíz volt, a szerző jogutódjaitól (három lányától) engedélyt kértek a megjelentetéshez és „jogdíjként”, ahogyan tankönyveknél szokás, két példányt küldtek is nekik. Így jutottam a könyvhöz, amelyben több pécsi (vagy Pécsett is élt) szerző szerepel. (Megjegyzem, Csorba kicsit talán „alulértékelt”, mert amellett, hogy az egyik legjelentősebb magyar fordító, saját művel is szerepelhetett volna, ha másutt nem a haláltáncokkal és a halállal, vagy a honszeretettel foglalkozó alkotások bemutatásakor. (Ld. pl. Helinant halálverseinek Új Halál-versek című saját átfogalmazását, vagy a Séta és meditáció című, Pécsnek „szerelemet valló” versét.) De sokat és maradandót írt ő a halálról, mint az életet abszurddá tévő befejezésről (az élet a halál miatt teljesen értelmetlen, ld. Camus), vagy a „tájköltészetben” is jelentőset alkotott. (Mint az amerikai bírósági tárgyalások esetében, kérem, hogy az esküdtek ezt a bekezdést a személyes érintettség miatt ne vegyék figyelembe. Vagy csak korlátozott mértékben:)

Más alkotók, művek beválogatására, nem beválogatására aztán nem teszek megjegyzést, a szerzők szerintem olyan bőségesen szemléztek az irodalomtörténet nagy alkotóinak és a jelenkori szerzőknek a műveiből, hogy a válogatás kritizálása esetleg személyes, netalán elfogult (nem píszi, (pc), vagy nem comilfo (comme il faut) lenne, hogy divatos fogalmakat használjak) vélemény lehetne, és azt semmiképpen nem szeretném, nehogy néhány követőmnek fejfájást okozzak.
A 487 oldalas (!) könyvben valójában a bőség zavarát érezhetjük és ehhez kapcsolódik egy észrevételem is. Egy ilyen és ekkora terjedelmű műben a név- és címmutató nélkülözhetetlen. A tanulónak, olvasónak is fontos egy-egy név, cím egyszerű, gyors, visszakereshetősége. Talán még egy dolgot kiemelnék: a fordítók nevét és a fordított műveket is fontos volna a névmutatóba bevenni. Nélkülük a világirodalom magyar nyelvű megismerése lehetetlen volna. És a fordítás fontosságáról is szót lehetne ejteni bővebben, bár lehet, ez majd a 12. osztálynak készülő kötetbe bekerül. Tudom, a digitális változatban nyilván egyszerű keresni, de az egyszerű keresést a könyvformátumban is fontos volna lehetővé tenni, ráadásul ma már klf. számítógépes programok segíthetnek az ilyen mutatók összeállításában.

Kiemelném azt, hogy Bertók László két nagyszerű verssel  is szerepel a könyvben. Az egyik – A világnak négy sarka volt -nagyon  kedves, számomra (még) pc – verse, a másik a Platón benéz az ablakon.

A vers PDF-változata a következő – fejezetnyitó – oldallal.

Kedves versem a tankönyvből:

A világnak négy sarka volt

A térképen Belső-Somogy
a szívben a hely és idő
ahonnan így-úgy mérhető
hogy ki vagyok ha az vagyok

egyébként ég föld állatok
szülők törvények temető
a saját közös tekenő
amely akkor sem úgy mozog

boldogok voltunk boldogok
soha annyi fölös erő
olyan közel volt a jövő
hogy nevettünk ha csillogott

a világnak négy sarka volt
és mind a négy elérhető.

A másik Bertók versnél – Platón benéz az ablakon – egy „modern” feladatot adott a tankönyvíró: keresse meg a tanuló a verset a DIA (Digitális Irodalmi Akadémia) internetes oldalán. Szerintem üdvözlendő és fontos a figyelemfelhívás ez a DIA-oldalakra.
Kiemelendőnek tartom még a társművészetek (festészet, szobrászat, film, színház, diafilm, képregény stb.) bőséges képi szerepeltetését. Minden oldalon számos kép segíti az olvasót a műfaji változatosság, a művek és a szerzők bemutatásában. Ezt – remélem – az én Cyrano összeállításom is jól példázza.

A kötet gyorsan reagál az újdonságokra, mint a film, televízió, internetes műfajok (Oppenheimer, Nolan) és egyéb „művészetekre” is mint a képregény, diafilm, slam, slammer. (Ez utóbbiakra talán túl sokat is.)

Ha a versek, szemelvények, műelemzések, értékelésére, kritikájára nem is térek ki – nem vagyok elég felkészült hozzá, másrészt általában kiválónak tartom azokat – a feladatokkal nem vagyok kibékülve. Szerintem túlbonyolítottak, túlmagyarázottak, sok esetben nehezen érthetők. Az jutott eszembe, ha nekem így kellett volna tanulni a verselemzést, esztétikát, talán még annyit sem értenék hozzá, mint amennyit a „hagyományos” műelemzéssel megtanultam. A kevesebb talán több lett volna. Ennek bemutatására egy kis „fogalomtáblázatot” (hogy igazodjak a tankönyv fogalomvilágához;) állítottam össze.

Fogalmak, feladatok:

1. ábrák, amelyekbe a megfelelő fogalmakat be kell írni
2. buborék (ez a képregényre utalás)
3. cédulák (ez egy a folyóiratokban gyakori kiemelési forma, a fontos dolgot mintegy Leitmotív-ot külön „cédulán” szerepeltetik)
4. Faust 1. részének bemutatása minden műnemben, feldolgozásban (fáj, hogy a 2. részt hanyagolják, Csorba egyik fő munkája ennek magyarra ültetése)
5. folyamatábra
6. fürtábra,
7. gondolkodástérkép
8. grafikai tervező
9. halmazábra
10. hazaszeretet mint szövegtörmelékek halmaza
11. jellemtérkép (Szulejmán/Zrínyi összehasonlítás ennek segítségével)
12. karaktertérkép
13. képregény (fontos utalás egy viszonylag új „műfajra”)
14. kördiagram
15. kulcsszavas vázlat
16. Maslow-piramis
17. Nóra című dráma sokoldalú elemzése
18. online szócikk szerkesztése (ebben az esetben is fontos a gyors reagálás az új lehetőségekre)
19. Oppenheimer-film, Christopher Nolan
20. parafrázis, Parti Nagy Lajos
21. pókhálóábra
22. posztmodern, a szerző szóhasználata szerint „utómodern”. Megjegyzem, én a modern szót sem nagyon tudom értelmezni, mert számomra minden mű modern, amelyik jó és érthetően, művészi módon kifejez valamit. Villon balladái vagy A felakasztását váró Villon négy sora nekem modernebb, mint a modernnek nevezett slammer slamjai. A posztmodern fogalom pedig számomra olyan, mint a szocialista realizmus: Csorba megkérdezte 1945 után egy szovjet író (kötő?) elvtárstól, mi a szocialista realizmus egy bemutatott festményen. A költő elvtárs azt válaszolta, hát az, hogy Lenin (Sztalin?) elvtárs is rajta van a képen. Csorba akkor megkérdezte, hogy milyen lenne akkor a kép, ha Lenin (Sztalin) elvtárs nem szerepelne rajta? (A fordító – ha jól emlékszem a történetre -, ezt a kérdést már le sem fordította.) Még egy megjegyzés – figyelem, ez sem píszí! – Csorba szerint a posztmodern ahhoz hasonlít, mintha egy ló hátán egy másik ló lenne és azon ülne a lovas. (Ld. még újfent slammer, slam.)
23. slammer, slam (Ld. előző pont.)
24. szemponttáblázat
25. szerelmi líra (Itt érdekes a költők múzsáinak felismerésére rákérdező fotósorozat.)
26. szereplőmátrix
27. szövegtörmelékek hálózata („Modern” szerzőknél. Szerintem „ócsó” játék, ettől az Ódát még nem fogom jobban szeretni, megérteni… [sic!])
28. T-táblázat (?)
29. táblázatok (sokféle)
30. tájköltészet, tájvers (ez talán egy elfogadható újítás: régen tájleíró költemény, tájleíró vers)
31. tízcentis esszé; tizenötcentis esszé (?)
32. történetpiramis

Lehet, a feladatok megoldása, ábrák elkészítése, kitöltése segít a tanulásban, de véleményem szerint a memorizálás, a szöveg sokszori olvasása, megtanulása (esetleg a versmondás) az értelmezésben sokkal többet segít azoknál. Csorbát idősebb korában többször vittem öreg barátokhoz, rokonokhoz és mindig a reveláció erejével hatott rám, mikor egymás szavába vágva latin idézeteket mondtak. A 60-70 éves öregek fejéből a jól megtanult szövegek szinte önkéntelenül buktak ki és érezhető volt a felforrósodó jókedv, az öröm a társalkodókban. Ilyenkor mindig eszembe jutott: vajon a korombeli, vagy a nálam fiatalabbak tudnának-e így magyar versidézeteket fejből felmondani? (Egy Vágó István vezette vetélkedőben volt kérdés, ki írta: „A radványi sötét erdőben / halva találták Bárczi Benőt”. „Természetesen” a vetélkedő fiatalember nem tudta a választ. Az igazi megismerés, befogadás, átélés szerintem akkor jön létre, ha a szöveget kívülről fújom… És valóban, kit érdekel, modern-e egy olyan ballada, amelynek már a címe is értelmetlen: Tetemre hívás?

És még egy: a tanár szerepe sem maradjon el. Ha a tanár rosszul felkészült, vagy nem érti a verset, netán nem ért egyet a mondandójával, hogyan mutatja be Bertók László kitűnő versét a táj, a szülőföld szeretetéről? (Ld. fentebb.) Mert tízcentis esszé ide, tizenöt centis oda, ezt csak olyan tanár tudja megmagyarázni, akinek magának is van hazája…

Hát ennyit mára egy érdekes, friss szemléletű, kiváló tankönyvről. Köszönöm figyelmüket.