Figyelem! Az oldal 3-6 pontja már megtörtént eseményekkel foglalkozik, vagy régebbi bejegyzésre tér vissza. Ezek az átalakítás miatt most utólag kerülnek föl a honlapra. Ezekről a Csorba-levelezőlistán és a Csorba facebook oldalon időben tájékoztattam követőimet. A lap megújulásáról a következő blogbejegyzésben írok. Kérem, amennyiben hibás, nem működő linkeket találnak írják meg nekem e-mailban, hogy javítani tudjam.

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Szolgálati közlemény, 2! Egy változtatással Nagy Imre elnökünk ötlete alapján készülünk szeptember 13-ra, Csorba halálának évfordulójára. A Tudásközpont kistermében szeptember 13-án 16:30-kor két rövidebb előadást tervezünk. Az egyiket prof. Nagy Imre: “Az irodalmi médium. Thienemann Tivadar az irodalom és a nyelvészet pécsi professzora”, a másikat dr. Zalay Szabolcs “A Toldi jelentésrétegei azaz a Toldi-kód mint egy ősi metamorfózis-történet modern értelmezése” címmel. Figyelmükbe ajánlom mindkét érdekes témát és a kiváló előadókat. A Tudásközpontban elhangzottak  után NEM a temetőbe mennénk Csorba Győző sírját megkoszorúzni, hanem a Tudásközpontban a Csorba Győző Emlékszobánál koszorúznánk. Kérem, jöjjenek minél többen!
4. Ismét felhívom figyelmüket a PécsiLIT rendezvényeire, melyekről az esemény hivatalos honlapján tájékozódhatnak. Válogassanak kedvükre a színes ajánlatból.
5. Szeptember 14-én Mocorgó vízcsepp címmel színházi felolvasó estet tartanak a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában Bertók László emlékére, halálának 2. évfordulóján. Szervező a Pécsi Nemzeti Színház, rendező Tóth András Ernő. „Az elkészült darabban a költő valóságos életeseményeit a Fiatal költő történetén keresztül mondom el fikciós párbeszédekben, de az Öreg költő „Bertók-szövegei” és dokumentumai által hitelesítve. A forma dramaturgiai különlegessége még, hogy megjelennek benne a történethez kapcsolódó Bertók-versek és a korszak munkásmozgalmi indulói is. S mivel a műalkotások létrehozásuk után saját entitással, saját történettel bírnak, 2022 szeptemberében, Bertók László halálának második évfordulója alkalmából jött el a lehetőség, hogy az átdolgozott dokumentumdráma Mocorgó vízcsepp címmel, felolvasó színházi formában színpadra kerüljön a Pécsi Nemzeti Színház Kamaratermében.” – írja Lázár Balázs a darab szerzője. Biztosan érdekes előadás lesz, ajánlom figyelmükbe. Bertók László életére az ÁVH börtönében töltött idő és következményei nagy hatással voltak. Nekem is sokat mesélt róla, amikor a Hátrahagyott versek című Csorba-kötetet szerkesztette és „bejáratos” voltam hozzá a kéziratok megfejtése okán, s a munka után jófajta vései pálinka iszogatása – na jó, inkább én iszogattam – közben mesélt fiatalkora megpróbáltatásairól.
6. Az I. versesfüzet 24. oldalának alján szereplő három Csorba epigrammma igen jó alkalmat nyújt arra, hogy a “politikus Csorbáról” is beszéljünk kicsit – írtam az előző blogban -, amelyet így fejeztem be:

„[Jaj, a közösség…]

Jaj, a közösség összenyom!
– Bár a közösség nyomna össze!
Csakhogy a jámbor fátylakon
átnyomódik egy-egy magán-
próféta talpa, ökle

A következő,  talán már a megújult honlapon megjelenő blogban innen folytatom a politikus Csorba bemutatását.”

7. Nos, mint látják, a honlap csak most változott. A politikus Csorba idézését most befejezem, azzal majd később foglalkozom.
Hogy mégis haladjunk kicsit, folytatom a sorozatomat, az első versesfüzet 25. oldalának bemutatásával, melynek pdf-változatát itt közlöm. A jpg változatot ld. alább.

A vers szövege:

Most kell örülni: formáját, színét,
ízét, illatát megragadni a
pillanatnak s megélni velejéig
Együtt vagyunk mindnyájan, nyugodt
nyáréjszaka, kívül a gond, a baj
Hanyatló sorsom is megállt a lejtőn
Kiszakadtunk a szokásos napokból
Csönd, csönd, álom, kislányaim szemén
Apró szoba, – emlékké kell nevelni
mert enni, inni ad majd valaha
De … emlékké, mivel a lélek
legjobb tápláléka a legtovább
az marad, amit megevett, amit
kiélvezett (nem úgy mint a test
eledele, mely (??) akkor nem marad meg
elfogyott)
Kis szoba, kis lámpa, alvó lányaim
feleségem, nyugodt, nagy éjszaka
bele kell növeszteni úgy
a hömpölygő időbe
hogy mint a kavics, akármeddig minél tovább [pirossal betoldott rész, P. L.] görög
annál ….. [pirossal betoldott rész, P. L.]
maradjon sérthetetlen

Alsóbéla
63, VI. 20.
éjszaka
(még több …
elemet!)

A szöveget figyelve érthető, hogy a töredék (Bertók László találó szavával: gyaluforgács), miért nem jelent meg kötetben, s miért nem válogatta be a költőtárs a Hátrahagyott versek című kötetbe sem. Bár szerintem a megjelentetést a hátrahagyottak között így csonkán és költő saját magának szóló bővítési utasításaival együtt is megérdemelte volna hangulata, mondandója, esztétikai erényei miatt. Csorba ezt a verset is 1963. VI. 20-án írta, ugyanazon a napon, amelyiken az előző oldal verseit, tehát a nyugalom és az éji csend is versírásra inspirálta, nemcsak a halál vagy a kert. Hogyne, hiszen itt verseinek az előzőkhöz hasonlóan fontos témája a család, ebben az esetben az alvó családjának látványa adta az ihletet. Jó alkalom volt ez neki arra, hogy a nyugodt pillanatot elraktározza az elkövetkező időkre, nehezebb pillanatokra.
Megfigyelhető, hogy Csorba már kezdte elhagyni a központozási jeleket, bár ebben még nem volt konzekvens: a mondatzáró pontok elmaradtak, míg a vesszők még bekerültek a szövegbe. Itt is észrevehetjük az enjambementek gyakori alkalmazását, vagyis a költő mindkét eszközzel gyakran élt már korai korszakában is.

Csorbára egyáltalán nem ez az ellágyuló hang jellemző. Máskor, éjjel figyelve a lányokat az jutott eszébe, talán meg kellett volna ölni őket, hogy örökre együtt maradhassanak. Ezt a nagyon erős hatású Steiner című versében meg is írta. Ahogyan az öregedés jeleit és a halál gondolatát, úgy a lányaitól való elszakadás szükségességét sem tudta megérteni, elfogadni a költő. Ambivalens érzései voltak lányaival kapcsolatban, hiszen mindent nekik adott, magára nagyon keveset fordított, lányainak lakást vett, ajándékokkal halmozta el őket, nyaralót épített nekik (és unokáinak), majomszeretettel csüggött rajtuk, de minden cselekedetüket kontrollálta, sőt, erősen befolyásolta. Ugyanakkor párválasztásukba nem szólt bele akkor sem, ha tudta, hogy az talán nem szerencsés, vagy éppenséggel például külföldre szakítja szinte szerelemmel imádott legkisebbik lányát, aki Németországba (akkor NSZK) ment férjhez. Ezt a Visszaszámlálás című, Zsófia lánya elköltözése előtt írt és az elbúcsúzás napjával zárult (1978. X. 3-1979. VI. 10.) versciklusa  pontosan illusztrálja.

A Zs-nak dedikált vers ezzel a bejegyzéssel fejeződik be:

79. VI. 10.
Hát megtörtént… meg… pár órája… ma…
hogy is volt?… lássuk!… kezdené a toll…
de csak az Arany János-i szavak:
„Nagyon fáj! nem megy!”

És ez így volt: lányai elszakadása a családi háztól rettentően megviselte, úgy érezte, egy darabját ragadták el tőle, testének egy részét szakították ki belőle. Ugyanakkor a szeretete, a segítőkészsége mindig feledtetni tudta sokszor ridegségbe hajló keménységét. (Csak érdekességképpen jegyzem meg: ez a keménység apai ágról öröklődhetett, minden fiútestvérben fellelhető volt.)

Talán ezzel a kis elemzéssel is hozzá tudtam járulni Csorba lelkivilágának bemutatásához, köszönöm, hogy elolvasták.