Mint látják, a honlap megújult, hála a pályázaton nyert pénznek és a honlap készítését végző fiatalembernek. Kinek, hogyan tetszik ez az új, nem tudom, kérem, fogadják szeretettel. Remélem, jól tudják használni. Egyébként a pályázatot projektmenedzser felügyeli, gondozza, föltörtünk mint a huszárnak a nemesebbik fele. Több újdonság is jön még, fokozatosan mutatom be azokat. A pályázati kiírás szerint a fő összeget internetes megjelenésre, számítástechnikai eszközök vásárlására és reklámra, hirdetésre lehet(ett) fordítani.  Ezekből egyet láthatnak itt és alább:

Nagyon sok munka volt a honlap konvertálásával, a mennyiség, a rengeteg link és a változatos formák is nehézzé tették a feladatot. (Mint láthatják, ez a 12226. lap, a médiatárban pedig 2600 kép és dokumentum található). A konvertálandó régi honlapban sok hiba volt, elsősorban az én ügyetlenségem miatt. A galériát példásul teljesen újra kellett szervezni, minden oldalt egyesével kellett javítgatni.
Szegény Horváth Ádám, régi  rendszergazdám pedig nagyon szépen kitanított, de nem tudtam mindent jól megérteni. Ezúttal is köszönet a munkájáért és a segítségéért. Sajnálom, hogy változtatni kellett, remélem, nem sértődött meg. Az első pillanattól kezdve őszinte és nagyon tisztességes segítőtársam volt. Bízom benne, marad köztünk a régi barátság.

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Fontosnak tartom, ezért megismétlem a  174. blog 3. pontjában leírtakat, nehogy a konvertálás közben eltűnjenek.
Tehát az idézet:

A hőség ellenére Nagy Imre elnökünk nem pihen… és jómagam sem. Miközben a professzor újabb és újabb tanulmányokat ír, könyvön dolgozik, a Társaságra is jut ideje. Gondolkodik a következő eseményekről. Például a szeptember 13-ai Csorba-emlékezésről. Egy tervünk, hogy Tóth Krisztinát hívjuk meg beszélgetésre, dedikálásra, dugába dőlt, mert a költőnő szeptember 16-án dedikálással fog szerepelni a PécsiLIT fesztiválon, gondoltuk, nem “szervezzük rá” erre a mi rendezvényünket. A részletesebb információkat erről az eseményről ld. itt. Nem estünk kétségbe, mert Nagy Imre jó ötleteket tartogatott a pótlásra. Egyelőre nem árulok el többet, lényeg az, hogy a szeptember 13-ai terv jó válasz annak a néhány tagunknak és “támogatónknak”, akik szerint “a Társaság ne csak Csorbával foglalkozzon”. Ami eleve rosszindulatú vád, hiszen alapító okiratunk is világosan kimondja:
„Az Egyesület célja, hogy elősegítse és folytassa Csorba Győző életművének értékelését, feltárását, gondozását, közzétételét, munkásságának ismertetését és emlékének ápolását, különös tekintettel a következő nemzedékek folyamatos tájékoztatására.” Ugyanakkor ez a nyilatkozat a következőt is tartalmazza: “Pécsett a múlt században több irodalmi társaság – Batsányi Társaság, Janus Pannonius Társaság – is működött, ezek megszűnése után viszont hasonló a városban nem alakult. A Csorba Győző Irodalmi Társaság ezt az űrt szeretné betölteni különféle – nem csak Csorbához köthető – témájú felolvasó, könyvbemutató estek szervezésével.”
A Társaság 2015 óta tartó fennállása óta ennek a vállalásának is igyekezett megfelelni. Aki nem hiszi, utána nézhet éppen ennek a honlapnak az oldalain. Aztán be lehet írni a keresőbe Ágh Istvántól Weöres Sándorig tetszőleges nevet (külföldi alkotókat is, hiszen Csorba rengeteget fordított), és azonnal látható még az is, nem csak írókkal, költőkkel, hanem más művészetek alkotóival is sokat foglalkoztunk, sőt, nyelvészekkel és más tudományágak alkotóival is. Neves pécsi emberek és alkotók pedig éppenséggel számolatlanul előfordulnak a honlapon. Írják csak be az oldal keresőjébe például Martyn Ferenc festőművész vagy Takács Jenő zeneszerző nevét…
Akinek akár egy gyors, akár egy alaposabb kutakodás után még kétségei maradnának, nyugodtan forduljon hozzám, írják meg kit hiányolnak és azonnal igyekszem a pótlással – ha az ajánlott alkotónak a munkássága az alapító iratunkban foglaltaknak megfelel és a vele kapcsolatos hír, írás, alkotás stb. ismertetést érdemel.
Egyedül dolgozom ezzel a honlappal, nincsen szerkesztőség mögöttem, magam állítom össze az oldalakat, szkennelem, szerkesztem a mellékleteket, figyelem az internetet ismertetésre alkalmas események után kutakodva, fejlesztem html-nyelvvel kapcsolatos ismereteimet stb. A médiatárban pillanatnyilag 2606 elem található, előzetes válogatás, szerkesztés után ezeket is én töltöttem fel… (Néhány lelkes követőm ajánl időnként egy-két eseményt, amelyet aztán én örömmel fogadok és felhasználok.) És mindemellett szervezem a Társaság eseményeit, végzem a titkári munkát.
Nem folytatom tovább, mert úgy tűnhet, dicsekszem (vagy panaszkodom… tetszés szerint), pedig csak egyszerűen bemutatom napi tevékenységem egy részét. És hozzáteszem, minden kínlódás mellett örömmel végzem ezt a munkát, mert szeretem Csorbát, és emlékét őrzöm, amíg a klaviatúrán egy bötüt le tudok ütni.”

4. Ez is elmaradt blog, tkp. ez a 177. blog főrésze, beszámoló a Társaság szeptemberi gyűléséről, amelyet az előző blogban harangoztam be. Alábbi beszámolómat a Csorba facebook-oldalról másoltam: (2022. szept. 15.)

“Kedves Nagy Professzor Úr, Kedves dr. Zalay Tanár Úr, engedjétek meg, hogy a Csorba Győző Honlap ideiglenes hiánya miatt (“Weboldalunk megújul! A weboldal jelenleg átalakítás alatt van, kérjük, térjen vissza később!”) mindkettőtöknek címzett köszönőlevelemmel adjak hírt itt a facebook-on a szeptember 13-ai Csorba-emlékezésről.

Nagyon köszönöm, köszönjük az értékes-érdekes előadásokat, amelyekből sok újdonságról kaphattunk hírt. Kutatókat és egyben kiváló előadókat köszönthettünk mindkettőtökben.

Először röviden Nagy Imre professzor, a hallgatók előtt talán kevéssé ismert Thienemann Tivadar irodalomtörténész, nyelvész munkásságáról tartott előadást, dióhéjban, méltatva a Pécsi Tudományegyetem egykori tanárának, dékánjának életművét, kinek emlékét ő maga is ápolja, őrzi nagyon kitartóan. Erős bizonyítéka ennek a PTE BTK egyik szép sétányán az ő inspirálására állított emlékkő, rajta az emléktábla:

Nagy Imre előadását dr. Zalay Szabolcsnak, a Leöwey Klára gimnázium igazgatójának újszerű Toldi-elemzése követte. Kedves Szabolcs, köszönjük előadásodat, amellyel – ahogyan mondani szokták – emelted a délután fényét. Sajnálom, hogy felvétel nem készülhetett, elsősorban az én hibámból, bocsánat. Szívesen terjeszteném előadásod anyagát szélesebb körben, de gondolom, nem akarod kiadni a kezedből, hiszen a te személyes jelenléted nélkül kicsit nehezen lenne érthető, élvezhető. Majd a tervezett yotube-csatornánkon (ez is a pályázatból készülhet) pótolhatjuk a szélesebb körű ismertetést. A hallgatók nagy érdeklődéssel követték színes képekkel kísért előadásodat, amellyel a Toldi trilógia első részének mitológiai és asztrológiai mélyrétegekbe, magasságokba hatoló, teljesen új és revelatív erejű elemzését adtad. Úgy láttam, Aknai Tamás professzor még jegyzeteket is készített, s kérdezett is tőled előadásod végén, válaszodhoz pedig Nagy professzor is tett kiegészítést. Messzemenően egyetértek azzal, hogy a két “másik” Toldi nem tartozik ennek az elemzésnek a témakörébe. Hogy egyszerűen fejezzem ki magamat, azt gondolom én is, hogy a Toldi-trilógia hatalmas alkotás, de a Toldi, az mégis a “Toldi” és nem annyira a szerelme, vagy az estéje;) Az előadások után a Csorba Emlékszoba koszorúzása és Nagy Imre professzor Emlékszoba előtt tartott meleghangú rövid beszéde központba állította Csorba alakját. Nagy Imre a költő halálának évfordulóján eszünkbe juttatta, hogy a rá való emlékezés kötelességünk és ez hozta most is össze a maroknyi Csorba-barátot, divatos szóval Csorba-fant a Tudásközpontba. Köszönet jár professzor úrnak, hogy ennyire szívén viseli kicsiny társaságunk képviseletét.

Köszönet jár azért is a professzor úrnak, mert téged, Szabolcs, mint volt tanítványát hívott meg a nála védett doktori értekezésed tovább finomított, bővített, képekkel kísért előadására. Mester és tanítvány nagyszerű egymásra találása volt a délután.

Nehéz két hét van mögöttem, a családban is sok esemény volt múlt hetekben, én pedig – hogy finoman fogalmazzak – nem voltam egészen egészséges, ezért a szerény ajándékunkat sem tudtam prezentálni, de ezt hamarosan pótolom.

Hálás köszönet és gratuláció (mindkettőtöknek) az öregecske és betegecske;) “PLaci bácsitól”, aki mostanában csak így hívja magát, és várjuk mindnyájan a megújult honlap felbukkanását az internet mélységesen mély kútjából. (Ld. Th. Mann: József és testvérei) Remélve a további hasonló jó hangulatú és magas szellemiségű találkozókat, barátsággal üdvözlöm az előadókat, hallgatókat és minden olvasómat.”