Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

Az előző blogban ismertetett Víz című verssel a Csorba előadásában is hallgatható versek felsorolása befejeződött.

1. A következő blogokon a színészek előadásában hallható-látható felvételek részletek az A város oldalában és a Visszanézés c. Csorba Győző portréműsorokból. (A város oldalában című műsorban hangzott el Csorba előadásában a  Veszélyes volna című vers is, amelyet a 136. Csorba blogban már ismertettem.)

Az első digitalizált vers ebben a blokkban a Régi költők.  A felvétel 1982-ben készült, részlet a Duna Televízióban 1995. december 2-án bemutatott filmből. Előadó Csernák János színművész. A vers szövege itt olvasható. A vers egy filozofikus kérdést igyekszik, nagyon bizonytalan eredménnyel, boncolgatni. Bizonytalan a válasz, mert a kérdés talán nem is igazán megválaszolható:

„Ment-e előbbre a világ?…” Megérte
hogy a szép szóért annyian elégtek? 

2. A levelek rendezgetése közben találtam két képeslapot Cipriántól, amelyeket bevettem a közlendők közé. Most és a következő blogban közzé is teszem ezeket, mert Ciprián életének fontos pillanatait idézik, datálásuk a következők elé helyezi őket.

Előtte azonban az általános bevezető: „Ígéretemhez híven folytatom Ciprián leveleinek bemutatását. A leveleket figyelmesen olvasva megismerhető a levélíró, a ciszterci szerzetesrend, később a papság és a Csorba család helyzete is. Néhány saját gondolatomat a levelek szövegének word változatában, a lábjegyzetekben írom le. A pdf változat az eredeti íráskép visszaadását teszi lehetővé. Itt kell megjegyeznem, hogy most 11 levelet szándékozok bemutatni, mintegy keresztmetszetét adva a száznál is több levélnek. (Tehát nagyjából tizedét a levelezésnek.) A további földolgozásra igyekszem segítséget kérni, remélem, sikerül valakit megnyernem a szkennelésre ill. a word-átiratok gépelésére. A leveleket természetesen megőrizzük, de állaguk egyre romlik, jó volna a mielőbbi digitalizálásuk.”

Az első levelezőlap Ciprián diakónussá és pappá szenteléséről ad hírt. (A második levelezőlapot a következő blogban ismertetem.)

A lap szövege:

† Drága Jó Édesanyám!

Tegnapelőtt megtörtént a diakónussá szentelésem. És az Úr Jézus, úgy látszik, sietős a dolga, úgy határozott, hogy nagyon hamar vonjon egészen a szívére, adja magát egészen nekem. Május 1-én, azaz most vasárnap lesz Szombathelyen a pappá szentelésem a püspök úr kápolnájában. Ha el akartok jönni eljöhettek, de csak rokonság nélkül Ti. Nagyon örülnék jelenléteteknek, bár az utazás nehézségeitől féltelek. Ugyanis reggel 7.30-kor érkezik Szombathelyre a vonat, 8 órakor kezdődik a szentelésem, nem mehetünk elétek ki, de villamossal talán hamar beérnétek a püspöki palotához. Ott érdeklődjetek majd. Délután 5 óra körül indul vissza egy rossz vonat, Nagykanizsán reggelig várnotok kell. Este is érkezik Pécsről, de úgy hiszem nincs ismerőstök Szombathelyen. Elszállásolástokról a szemináriumba nem tudunk gondoskodni, hiszen mi is vendégek vagyunk. Ha megfelel a leírt mód, szeretettel várunk. Újmisém ünnepélyesen Pécsett egy hét múlva 8-án mondanám. Pius atya ír majd Kelemen apátúrnak[1] és Igazgató úrnak.[2] Esetleg még ezen a héten menj el hozzájuk, hogy be tudj számolni, ha eljössz a szentelésre hogyan fogadták. Mi Pius atyával[3] pénteken érkeznénk és a következő csütörtökig terhetekre volnánk, de a rendházban lakunk.
Kérem imádságaitokat, hogy méltón, amennyire csak lehetséges vegyem magamra a szentséget és életem zárókövét. Hogy aztán tudjak véglek (sic!) meghalni a világnak és egyedül Jézusban és Jézusért élni.
A Szűz Anya áldását és közbenjárását kérve Reátok és minden ügyünkre a közeli viszontlátásig szeretettel ölel és csókol

                                                           szerzetes-diakónus[4] fiad:
Maria-Ciprián[5]
Regina Pacis[6], 1949. ápr. 26.

Az első mondat értelmezéséhez: a diakónussá szentelés és a pappá szentelés között általában hosszabb időnek (akár két évnek) kellett eltelni. Cipriánt azonban  nem csak az Úr Jézus sietett szívére vonni, ahogyan azt az ifjú diakónus hitte: a pappá szentelést ennél prózaibb okból is sürgetni kellett. A papság és a szerzetesrendek vezetőinek nyilván a sejtésnél erősebb tudomásuk lehetett arról, hogy az egyre erősödő diktatúra idején mi várhat rájuk.

[1] Kelemen Andor a Pécs-Belváros Templom (Dzsámi) apátplébánosa, 1930-tól. „Kelemen Andor (Zágráb, Zágráb vármegye, 1891. dec. 24.-Pécs, 1967. okt. 14.): kanonok. – Kaposvárt érettségizett, a teológiát Innsbruckban végezte, 1914: pappá szentelték, 1916: teológiából doktorált. Koppányszántón, majd Pakson kp., 1919: Pécs-Belvárosban adminisztrátor, 1921-67: plébános, 1924: Amerikában töltött 7 hónapot, 1925: Egyiptomot s a Szentföldet járta be, Németországban, Belgiumban és Hollandiában a harangjátékokat tanulmányozta. 1931: a Kat. Karitász egyházmegyei biztosa. 1935: siklósi címzetes apát, 1950 után székesegyház, kanonok. – Művei: A máriagyüdi zarándokok énekes könyve. Imákkal és a legújabb Mária-énekekkel bővítve. Összeáll. Oberten Odilóval. Pécs, 1921. – 1922. I/II-VIII: Gergye Győzővel a Pécsi Katolikus Tudósító fel. szerkesztője, 1929. XI. 1-1931. XII: a Pécs-belvárosi Egyházközségi Értesítő szerkesztője, 1940. IX-X: a pécs-belvárosi plébános. Várostemplom c. lapjának kiadója.” In: http://lexikon.katolikus.hu/K/Kelemen.html
[2] Valószínű dr. Kühn Szaniszlóról, Ciprián egykori iskolájának, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának az  igazgatójáról, tankerületi főtanácsosról van szó.
[3] Ld. 6. jegyzetet.
[4] „A diakónus magyar elnevezése gyakran szerpap, áldozópappá még nem szentelt személy, az egyházi rend szentségének első fokozata. Feladata az ősegyházban az istentiszteleten való közreműködés és a szegények szolgálata volt. A püspök jobbkeze, helyettese, titkára, utóda lehetett. A későbbi korokban jelentősége visszaszorult, már csak egy fokozat volt az áldozópapság előtt, amelyet néhány nappal a papszentelés előtt szolgáltattak ki. A második vatikáni zsinat azonban felújította a diakonátus intézményét, ma minden papnak előzőleg legalább félévig diakónusnak kell lennie. Az egyházjog szerint amennyiben áldozópap akar lenni, legalább 23 éves, nőtlen embert lehet diakónussá szentelni, állandó diakónussá azonban nős embereket is szentelhetnek, nekik 35 év az alsó korhatár (CIC 1031. kán.). Természetesen akit nőtlenül szentelnek diakónussá, az is maradhat diakónus, nem muszáj tovább szenteltetnie magát.”
In: https://hu.wikipedia.org/wiki/Diak%C3%B3nus
[5] Ciprián soha nem használta így a nevét, talán utalás Regina Pacisra, Szűz Máriára.
[6] Regina Pacis: Béke királynője, azaz Szűz Mária. A Borsodpusztai monostor neve, ld. a levelezőlap másik oldalát is. „Halász Piusz és vele néhány zirci ciszterci a Veszprém megyei Magyarpolány mellett Borsodpusztán 1946-ban a zirci apátságtól független monostort alapított azzal a céllal, hogy visszatérjenek az eredeti szigorú, szemlélődő ciszterci életformához. A közösség a Béke Királynője oltalma alá helyezte magát. A Szentszék 1946. november 15-én önálló perjelségnek ismerte el a 10 tagból álló monostort és közvetlenül a rend generális apátjának fennhatósága alá rendelte.” In: http://www.adorans.hu/node/2390

A levelezőlap másik oldala. A lapon látható kép pontosan illusztrálja, mivel töltötték a szerzetesek az időt a monostorban.

A ciszterci rendről itt olvashat összefoglalót. Zircről és az apátságról itt olvashat.

3. Hogy ne maradjunk Csorba dokumentum nélkül, másolom Szakolczay Lajos 1990-ben kelt képeslapját. A lap szövege:

„Bp. 1990. dec. 18.

Kedves Győző Bátyám! Köszönöm a verseket – szépek, megrendítőek. A kint s a bent címűt választottam a Szivárvány antológiába. Gyógyulj meg ehhez tollad is segít. Békés Karácsonyt és boldog új évet a szeretteidnek is. Szakolczay Lajos”

A kint s a bent című vers itt olvasható, a linkről meghallgatható Sinkovits Imre előadásában is.

Szakolczay Lajos szerkesztette antológiát csak ezt találtam Csorba könyvtárában:

Két kos között : A magyar líra fesztiválja Gyula : 1992 / [összeáll. és szerk. Szakolczay Lajos]. – Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 1992. – 134 p. ; 21 cm. – Benne Csorba Győző Csengős ünnep c. verse, p. 19. = Jelenkor. 1991. 3. sz. p. 254–255. = Hátrahagyott versek. – Pécs : Pro Pannonia, 2000. – p. 386-387. – ISBN 963 7141 51 0 fűzött. – A kötetben Fodor András karácsonyi képeslapja (Agapiti Pietro Paolo: Jézus születése, 1534): „992. XII. 19. Kedves Győző kívánok neked meghitt, örömteli ünnepeket, családi boldogságot, jó egészséget és termékeny újesztendőt igaz híved hálás pályatársad Fodor Bandi Kézcsók Margitkának csókoljuk a házbeli apróságokat is: FA-ék”. A kipontozott jelző olvashatatlan, a címzés: „Csorba Győzőnek, író Pécs Damjanich u. 17. 7624”. A képeslap a Csorba Győző Fodor András levelezése c. kötetbe nem került be, a kötetben bújt meg eddig. – Valószínűleg tiszteletpéldány, esetleg Fodor András küldhette a kötetet.

Ebben viszont nem A kint s a bent című vers olvasható, hanem az öreg költő Csengős ünnep című, nagyon szorongó lelkiállapotot tükröző verse.

Szakolczay Lajos jó viszonyt ápolt Csorba Győzővel. A honlapon sok helyen emlegetem, pl. itt is.

A képen Kós Károly Harangláb és cinterembejáró című rajza látható. (Mezőcsávás, XVIII. sz.)

A lap képes oldala, pdf változat.

Hamarosan közlöm a második levelezőlapot.
Köszönöm figyelmüket.