Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

A mai  Csorba vers: Víz. A vers az oldalról meghallgatható Csorba Győző előadásában is. Megjelent az Észrevételek (Bp. : Magvető, 1976) című kötetben és az Összegyűjtött versekben  is. (Bp. : Magvető, 1978.) Csorba sok versében szerepel a víz, úgy is mint főelem, de a természetes vizek, főként a Duna, a Balaton és a tengerek is. A Petőfi Irodalmi Múzeum Csorba adatbázisának keresője 126 találatot ad a víz szóra, de műcímben is háromszor előfordul. (Föld, víz, levegő; Kitócsálló víz; Víz) Nem a verselemzés a téma a  blogon, nem is „kenyerem”, de érdekes megállapításokat lehetne tenni, milyen gondolatokat kelt a költőben a víz. A ma idézett versben a költő által gyakran alkalmazott időjátékra ad alkalmat, de például a Föld, víz, levegő címűben az elemek „erősségének” összehasonlítására. A költő a természet legkisebb és legnagyobb elmeit is vizsgálta, felhasználva mindegyiket valamilyen filozofikus téma kibontására.

Szomorú halálhírek kerültek a napokban a kulturális életből az internetes oldalakra. „Nyolcvan éves korában elhunyt Babarczy László Kossuth-, Jászai Mari-díjas színházrendező, -igazgató, a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja, akinek nevéhez fűződik a Csiky Gergely Színház aranykora és a kaposvári színész tanszék létrehozása is.”

Meghalt Beke László is. A 77 éves Széchenyi-díjas kutató, az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja, a Műcsarnok volt igazgatója 2000 óta volt a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója.

Végül egy szinte személyes ismerősömtől Rónaszegi Miklóstól is búcsúzok. Könyveit szinte egytől-egyig olvastam fiatal koromban, a Hínáros tenger sok hányattatás után talán még most is megvan valahol. Az általa szerkesztett Delfin könyvek sorozat minden könyvtár polcain ott volt, de leginkább az olvasók kezében lehetett látni a sorozat köteteit. Valóban nagy mesélő volt, a hozzá hasonló írók nagyon hiányoznak napjaink ifjúsági irodalmából.

Isten nyugosztalja halottainkat.

A szomorú bevezető után Visszatérek Cipriánhoz.

Általános bevezető Ciprián leveleihez. Ígéretemhez híven folytatom Ciprián leveleinek bemutatását. A leveleket figyelmesen olvasva megismerhető a levélíró, a ciszterci szerzetesrend, később a papság és a Csorba család helyzete is. Néhány saját gondolatomat a levelek szövegének word változatában, a lábjegyzetekben írom le. A pdf változat az eredeti íráskép visszaadását teszi lehetővé. Itt kell megjegyeznem, hogy most 11 levelet szándékozok bemutatni, mintegy keresztmetszetét adva a száznál is több levélnek. (Tehát nagyjából tizedét a levelezésnek.) A további földolgozásra igyekszem segítséget kérni, remélem, sikerül valakit megnyernem a szkennelésre ill. a word-átiratok gépelésére. A leveleket természetesen megőrizzük, de állaguk egyre romlik, jó volna a mielőbbi digitalizálásuk.

A 4. Ciprián levél datálása bizonytalan, évszám nem szerepel rajta, de a tartalomból kikövetkeztethető a sorrend. Pdf változata itt olvasható, word változata pedig itt. Nem fűzök hozzá külön kommentárt, a levél és jegyzetei mindenre magyarázatot adnak. Annyit megjegyzek, hogy családi ügyek (a lányok betegsége) és a szegénység, mint kortünet szerepelnek a levélben. Ciprián jó paphoz illően ebben a levélben is türelemre inti és szeretetre kéri a címzetteket.

A másik levél, amelyet most közzéteszek, Csorba fiatal korából maradt meg. Összegyűrve találtam, majdnem a szemetesbe került, pedig kár lett volna érte. A költő olyan képét mutatja meg, amely öntudatának, önértékelésének fontos dokumentuma. Dátum nincsen a levélen, de biztosan az 1940-es évek legelején íródott, még a Margitka előtti időkből. A sértett, kikosarazott fiatalember szakítólevele a szomorúságban is méltóságot sugároz, s bár nem alázza meg a kikosarazót, mégis világosan tudomására adja, mit gondol róla és családjáról. Igazán tanítható szakító levél: búcsúzz méltósággal. Nagyon örülök, hogy nem került a szemetesbe. Egy a bekezdést mindenképpen kiemelek, jellemrajz helyett árulkodik Csorbáról: „Én magas utakra készülök, és tudom, hogy a halhatatlanságnak halok meg majd egyszer. Azt hittem, megfogja a kezem, hogy magammal vigyem. Csalódtam. Napjaim talán ridegebbek lettek, de én föltétlenül erősebb. Sajnálom Magát, Magában nagy értékek rejtőznek, és félek, hogy Maga is vakokba botlik majdan, ha társat keres. Mi láttuk, és értettük egymást, tragikus, hogy ez lett a vége.” A költő, nagy szerencséjére, Margitkában rálelt arra, akit Ilonkában nem talált meg. A levél címzettjét nem ismerjük, reméljük, ha valaki magára ismer, nem haragszik meg a közlésért. A  Pdf változata itt, word változata pedig itt olvasható. Hogy ma sem maradjunk kép nélkül, másolom Ciprián bérmálkozási igazolványát 1941-ből. (Pdf-változata itt nézhető meg.)

Egyébként Ciprián fotóalbumát megkapta a Csorba család, annyi képem van róla, ha volna másik életem, készítenék belőle egy bemutatót… Egyet, kettőt azért idemásolok…

Ciprián a harmóniumnál

Nem Solness, hanem Ciprián, a mindig mosolygós Ciprián az építőmester az állványon

Zárul mára a kincsesláda.

Köszönöm figyelmüket.